Talbot főfelügyelő a Hyde Rendőrségen tartózkodott a 17 éves David Smithel és annak fiatal feleségével. A pár kora reggel kereste fel a rendőrséget egy hihetetlen sztorival. Talbot ekkor még nem tudhatta, hogy Anglia történelmének egyik leghírhedtebb gyilkossági ügyébe csöppent bele. 1965. október 7-e volt.

Smith és felesége beavatták Talbotot a sztorijukba. Előző éjjel Smith sógornője, Myra Hindley meglátogatta őket lakásukban, ahol feleségével és az anyjával éltek együtt kicsit több mint egy éve. Myra félt hazamenni egyedül a sötétben a látogatás után, ezért megkérte Smitht, hogy kísérje haza. Amikor megérkeztek Myra Wardle Brook Avenue 16. szám alatti lakásához, megkérte a férfit, hogy jöjjön be vele, mert barátja Ian Brady előkészített neki néhány üveg bort. Beleegyezett. Amikor a konyhába értek, Myra otthagyta őt a borok társaságában. Ahogy ott álldogált egyedül és az italokat tanulmányozta, hirtelen egy hangos sikolyt hallott. Myra kikiabált a nappaliból. Amikor Smith belépett a szobába, meglátta Iant. Először azt hitte, hogy egy életnagyságú rongybabát tart a kezében. Amikor azonban Ian a földre dobta, Smith már láthatta, hogy az a dolog egyáltalán nem egy baba, hanem egy fiatal fiú. Ian a test fölött állt és kezében egy baltát tartott. A fiú még nyöszörgött, amikor Ian a magasba emelte a baltát és lesújtott vele egyenesen annak fejére. Pár másodpercig csend borult a szobára, aztán ismét nyöszörgés hallatszott, de ezúttal sokkal halkabban. Ian másodszorra is lesújtott a fiúra. Ezután már csak nagyon halkan hallatszott hogy a fiú még mindig nem halt meg.

Ian egy takarót tett a fiú fejére és egy elektromos vezetéket kötött a nyaka köré, és addig el sem engedte, míg a fiú meg nem halt. Ezután felnézett Myrára és azt mondta: "Ez az. Eddig ez volt a legmocskosabb."

Ahogy Myra teát készített, Iannal viccelődtek a gyilkosságon. Aztán elmeséltek egy másik történetet, amikor egy rendőr éppen akkor találkozott össze velük, amikor egy másik áldozatukat próbálták eltemetni a Saddleworth mocsárba. Ian elmondta Smithnek, hogy már másokat is megölt, de Smith azt hitte, hogy ezt csak valami beteg viccnek szánta. Pedig ez egyáltalán nem volt vicc. Smith kezdte félteni az életét, úgy döntött, a legjobb, amit tehet, hogy nyugodt próbál maradni, és egyetért Myraékkal. Segített nekik feltakarítani és bevinni a hullát a hálószobába. Már hajnalodott, amikor végre el tudott szabadulni tőlük, de megígérte nekik, hogy majd másnap visszamegy és segít feldarabolni a testet. Amint hazaért, mindent elmesélt feleségének, Maureennek, majd felhívták a rendőrséget egy nyilvános telefonfülkéből.
A bizarr sztori hallatára egy csapa rendőr azonnal kiment a tett helyszínére. A házban az egyetlen zárt ajtó a fürdőé volt, ahol megtalálták a holttestet és az említett baltát is.

Iant azonnal őrizetbe vették. A rendőrségen azt állította, hogy veszekedés tört ki közte, Smith és a 17 éves áldozat, Edward Evans között. Azt állította, hogy ő és Smith ölték meg a fiút, Myrának pedig semmi köze nincs a gyilkossághoz. Amikor Myrát kikérdezték, alátámasztotta Ian sztoriját, elmondta, hogy mennyire megrázta az eset. Nem tartóztatták le, csak négy nap múlva, amikor a kocsijában találtak egy három oldalas dokumentumot, amiből kiderült, hogy Iannal közösen tervelték ki a gyilkosságot.

A nyomozás valószínűleg nem is folytatódott volna, ha Smith nem mondja el a nyomozóknak, hogy Brady azt állította más holttesteket is eltemettek már a közeli mocsárban. Más beszámolók is alátámasztották ezt a történetet. A rendőrök belekezdtek a mocsárátkutatásába, úgy hitték, hogy a közelmúltban eltűnt gyerekek holttesteit is meg fogják itt találni. Igazuk is lett.

1965. október 10-én megtalálták a 10 éves Lesley Anne Downey-t, aki 1964. december 26-án tűnt el nyomtalanul.
11 nappal később a 12 éves John Kilbride is előkerült. Ő 1963. november 11-én tűnt el.


Myra 1942. július 23-án született a Manchester beli Gortonban. Ő volt Nellie (Hettie) és Bob Hindley első gyermeke. Nagyanyjukkal laktak, aki segített a gyermeknevelésben, amíg Myra anyja dolgozott. Amikor második gyermekük, Maureen is megszületett 1946-ban, úgy döntöttek Myrát a nagyszüleihez küldik. Az iskolában Myrát érett és érzékeny kislánynak tartották, aki mellesleg igen jó tanuló is volt. A középiskolában az is kiderült, hogy van tehetsége az íráshoz és a versekhez. Ezen kívül szeretett sportolni, kiváló úszó volt. Mindezek ellenére nem volt a többiek kedvence szegényes viselete és nem túl nőies alakja miatt.

A szülők előszeretettel alkalmazták őt mint bébiszittert. Myra nagyon szerette a gyerekeket és értett is a nyelvükön.

Amikor Myra 15 éves lett, összebarátkozott egy 13 éves fiúval, nagyon jól kijöttek és úgy tűnt, ez a barátság életük végéig fog tartani. Ám, a sors közbeszólt, a fiú ugyanis vízbefulladt. Myra nagyon maga alatt volt, amiért aznap nem ment barátjával, úgy gondolta, ő megmenthette volna. A balesetet követő néhány hétben vigasztalhatatlan volt, hisztérikus és depressziós lett. Ekkoriban kezdett feketében járni, gyakran siratta elveszett barátját, és éjjelente ellátogatott a templomba, hogy egy gyertyát gyújtson érte. Az iskolát is otthagyta, tanulmányi eredményei leromlottak, pedig 107-es IQ-ja volt.

Adminisztrátorként helyezkedett el egy cégnél. Szeretett partikra járni, rock 'n' roll-t hallgatni, flörtölni és cigarettázni. De valami izgalmasabbra is vágyott, úgy érezte unalmas az élete.

1961. januárjában találkozott először Ian Bradyvel.


Ian Brady 1938. január 2-án született Glasgowban. Anyja, Peggy egy hotelben dolgozott. Egyedül nevelte fiát, és sosem árulta el neki, hogy ki volt az apja, csak annyit, hogy egy újságíró volt, aki pár hónappal Ian születése előtt meghalt. Mivel Peggynek muszáj volt dolgoznia és a kis Iant sem hagyhatta egyedül, feladott egy hirdetést, amelyben nevelőszülőket keresett. Mary és John Sloane jelentkezett a hirdetésre, akiknek négy saját gyermekük is volt és megbízhatónak tűntek. Ian mindössze négy hónapos volt, amikor hozzájuk került. Peggy minden vasárnap meglátogatta fiát, de sosem árulta el neki, hogy ő az anyja. A látogatások szép lassan ritkultak, majd mire Ian 12 éves lett, teljesen el is maradtak.

Ian mindig magányos, nehezen kezelhető és agresszív volt. Tanárai okos gyereknek tartották őt, diáktársai viszont kiközösítették, puhánynak és nőiesnek tartották. 11 évesen elkezdett cigarettázni, és ekkoriban kezdett érdeklődni a nácik és a második világháború iránt.

Nemsokára elköltözött Sloane-éktól, ekkoriban kezdte bűnözői karrierjét lopásokkal és betörésekkel.

1959-ben ügyintézőként kezdett el dolgozni. Kicsit több mint egy évvel később találkozott össze munkahelyén egy új titkárnővel, Myra Hindleyvel.

Myrának már az első találkozáskor megtetszett a férfi.

Míg mások mogorvának és barátságtalannak írták le Iant, addig Myra csendesnek, visszahúzódónak és intelligensnek látta a férfit. Más volt mint az általa eddig megismert férfiak. Ian csak egy év elteltével hívta el a lányt az első randevúra, egy karácsonyi partin. A férfi fokozatosan bevonta őt titokzatos világába, és Myra ennek nagyon örült. Végre volt valami izgalmas és különleges, az átlagostól eltérő dolog az életében. Az idő múlásával Ian ötletei meglehetősen szörnyűvé váltak, de a lány nem látott tisztán, teljesen bele volt szerelmesedve Ianba. Ha azt mondta a nőnek, hogy Isten nem létezik, akkor az nem járt többé templomba, ha szerinte a gyilkosság nem volt bűn, a nő ezt sem kérdőjelezte meg. Teljesen megváltozott a személyisége, amit környezetében mindenki észrevett. Agresszív lett és fennen hirdette, hogy gyűlöli az embereket.

1963. július 12-én vitték haza első áldozatukat, a 16 éves Pauline Reade-t, aki éppen barátaihoz indult, hogy szórakozni menjenek. Amikor a lány nem érkezett haza a megbeszélt időpontra, szülei, Joan és Amos, lányuk keresésére indultak. A rendőrséget is értesítették lányuk eltűnéséről.

A második gyermek, a 12 éves John Kilbride 1963. november 11-én tűnt el. Természetesen az ő szülei is értesítették a rendőrséget, de azok megint semmit nem találtak. Mintha a gyerek nyomtalanul eltűnt volna.

Hat hónappal Kilbride eltűnése után még egy gyerek tűnt el, a szintén 12 éves Keith Bennett.

Ismét eltelt hat hónap, amikor a negyedik gyerek, a 10 éves Lesley Ann Downey is eltűnt.

Összesen 10 hónap telt el mire kiderült az igazság.

Amikor a rendőrök rátaláltak Lesley Ann Downey meztelen holttestére egy sírnál (a többi holttestet a közeli mocsárban találták meg), még nem volt bizonyítékuk Ian és Myra ellen, csak „hallomásból” tudták, hogy elég furcsa páros ők ketten. Ám amikor átkutatták a pár lakását a Wardle Brook Avenue 16. szám alatt, meglelték, amit kerestek. Többek között a kislányról készült pornográf fotókat, egy kazettát, amin a kislány sikolyait rögzítették. Mindezek ellenére a pár tagadta, hogy ők ölték volna meg a lányt. Ahogy Edward Evans esetében is, itt is megpróbálták az egészet David Smith-re kenni.

A tárgyaláson, ami 1966. április 27-én vette kezdetét egyikük sem mutatott részvétet, vagy megbánást, úgy tűnt, teljesen hidegen hagyta őket a dolog. Végül mindkettőjüket bűnösnek találták, de a halálbüntetést megúszták, elfogásuk előtt pár hónappal ugyanis beszüntették azt.

A börtönben folyamatosan leveleztek egymással. Ian hamar beletörődött, hogy élete hátralévő részét börtönben fogja tölteni, ám Myra még sokáig próbálta ártatlanságát bizonygatni. Mindketten próbáltak öngyilkosok lenni a börtönben, de egyiküknek sem jött össze.

Myra 60 évesen, 2002. november 15-én hunyt el szívrohamban. Ian máig büntetését tölti, 19 évet töltött börtönben, majd 1985-bben átszállították egy elmegyógyintézetbe.