Page Title

1986. május 31-e egy pokoli meleg nap volt, amit az emberek többsége jó néven vett. De Hadden Clark nem. Az akkor 35 éves férfi bátyja, Geoffrey háza előtt álldogált káromkodva a csaknem 33 fokos hőségben. A ház csendes volt, Hadden pedig egyre idegesebb. Mindenki, aki ott élt, elment szórakozni. Geoffrey Clark, az egyetlen testvére, aki nem ült börtönben, elhagyta őt.

A dolgok mostanában nem alakultak jól Haddennél. Bátyja kitette a szűrét, amiért öccse az ő gyerekei előtt maszturbált. Néhány héttel az incidens előtt pedig rajtakapták egy áruházi lopáson. Néhány női fehérneműt próbált meg ellopni. Nem a barátnőjének szánta volna, hanem saját magának.

„Szeretem a női ruhákat. Ne akarj megváltoztatni!” – mondta egyszer az anyjának.

Ezt egy hónappal a tengerészettől való kirúgása előtt jelentette ki. Az ok, ami miatt kirúgták, orvosi jellegű volt: paranoid skizofrén személynek diagnosztizálták. Gyógyszert is felírtak neki, de Hadden nem szedte be őket. Egyszerűen nem érdekelte a dolog.

Kirúgása után egy héttel a hatéves unokahúga, Eliza retardáltnak nevezte őt. Hadden meg akarta ölni a lányt emiatt. Nem ez volt az első alkalom, amikor megölt volna valakit, aki úgymond „beszólt” neki.

Szóval Hadden ezen a forró májusi napon bátyja házához ment, hogy elhozza a még ott maradt holmijait. Egyszercsak meglátott nem messze egy kislányt. Nem emlékezett a nevére, de tudta, hogy már sokszor látta őt a környéken. Aztán beugrott neki: Michele, Eliza egyik kis barátnője. Egy rózsaszínű fürdőruha volt rajta.

De hol lehet Eliza? Most már tudta, hogyan bosszulja meg azt, hogy a lány retardáltnak nevezte őt. Egy ilyen dolgot senki sem úszhat meg bosszú nélkül.

„Bent van a házban. Az emeleten játszik a babáival. Bemehetek, ha akarok.” – gondolta magában Hadden.

A férfi nézte, ahogy a kislány bemegy bátyja házába. Amikor a lány eltűnt a szeme elől, Hadden visszament a kocsijához, és magához vette a szerszámosládáját, amelyben egy tucat különböző kést tartott. Miután ezeket magához vette, bement a házba, fel az emeletre.

Michele-ék háza csupán két háztömbnyire volt Hadden bátyjának házától. A kislány apja, Carl, nyugodtan nézte a tévét a nappaliban, eszébe sem jutott volna kinézni az utcára, hogy a lánya épségben van-e. Míg apja a tévét nézte, a kislány megunta a játékait, és úgy döntött, átmegy Elizáékhoz, hátha otthon találja barátnőjét. Percekkel később már Haddennel találta magát egy szobában. Az fellökte a kislányt, majd befogta a száját, hogy az ne sikíthasson. Kétszer megvágta a mellkasát, amikor a kislány meglepte őt: megharapta a karját. Ettől Hadden annyira bepöccent, hogy azonnal beleszúrta a kést a lány torkába.

Miután a lány meghalt, Hadden nem tudta, mitévő legyen. Előbb takarítsa fel a sok vért a szobában, vagy megpróbáljon közösülni a halott lánnyal. Az utóbbi mellett döntött, de nem jött össze neki.

Lement a konyhába, és keresett néhány szemeteszsákot és felmosórongyot, majd visszament az emeletre. Beletette a kislány holttestét egy szemeteszsákba, azt pedig egy táskába, amit a kocsijából hozott be. Mindenhonnan feltörölte a vért, és kidobta azokat a tárgyakat, amik véresek lettek. Mire végzett, senki nem mondta volna meg, hogy a szoba nem is olyan régen még tiszta vér volt. Ezután betette a hullát a kocsija csomagtartójába, és elindult munkába. Szakácsként dolgozott nem messze bátyja házától. Igyekeznie kellett, nehogy elkéssen, és ez feltűnjön valakinek.

Michele apja többször is kinézett az utcára, és nem nagyon aggódott, annak ellenére sem, hogy lányát egyik alkalommal sem látta. Az utca, ahol laktak, elég biztonságos környéken volt. Soha nem történt arrafelé semmi figyelemreméltó, így a férfi azt hitte, lánya az egyik barátnőjével játszik valahol. Amikor még estefelé sem jött haza, átment Hadden bátyjáékhoz, hátha ott találja lányát. De Michelet ők sem látták. Végigkérdezte az összes szomszédot, de a lányt sehol sem látták. Ekkor már kezdett pánikba esni, így elment a legközelebbi rendőrségre, hogy bejelentse lánya eltűnését. Amint ezt megtette, ő vált az elsőszámú gyanúsítottá.

Hadden, miután munkaideje lejárt, kocsiba ült és elment egy közeli kórházba, hogy kezeltesse a kezén lévő sebet. Mikor elhagyta a kórházat, már majdnem éjfél volt. Amikor egy erdő mellett haladt el, megállt. Úgy döntött itt teszi ki a holttestet. Ha a rendőrök meglátnák őt, majd azt hazudja, hogy rátört a szükség, és nem bírta ki hazáig.

Kiszállt, magával vitte a lány holttestét, és az erdőben, egy fa tövéhez ásta el. Ezután visszatért a kocsijához, és elindult újonnan bérelt lakásába, ami mindössze öt kilométerre volt bátyja házától.

Ha bejelentenek egy gyermek-eltűnést, általában először a szülőkre koncentrálnak. Az esetek 90%-ában kiderül, hogy a szülők tudják, mi lett a gyerekükkel. Mike Garvey nyomozó beszélt elsőként Michele apjával. Ő volt az utolsó ember, aki élve látta a kislányt, ráadásul mint kiderült, elég erőszakos ember hírében állt. A nyomozók minél többet beszéltek a férfivel, annál inkább meg voltak győződve róla, hogy Carl az ő emberük. Ráadásul ex-felesége is el tudta képzelni, hogy a férje keze van a dologban, hogy ne kelljen fizetnie a gyerektartást. Hiába mondta, hogy szereti a lányát, nem hittek neki. A sok vizsgálattól, hipnózistól és egyéb módszerektől, egyre inkább kezdett megőrülni, mígnem egyszer azt találta mondani, hogy valóban ő rabolta el és ölte meg a saját lányát.
Fehér Messiásnak kezdte magát nevezni.

„Azt hittem meg tudom találni Michelet és visszahozni az életbe. És ha ez valóban sikerült volna, akkor nem lehetek más, mint Jézus.”

A kihallgatások után beutalták őt egy pszichiátriára.

A következő kihallgatáskor nagyot hibázott. Mivel szégyellte magát, hogy nem figyelt a lányára, ellentmondásba keveredett önmagával, plussz más időszakot jelölt meg a lány eltűnésére, mint amikor az valójában megtörtént. Ezzel tökéletes alibit biztosított Haddenek.

Wayne Farrell nyomozó emlékezett rá, hogy Michele eltűnésének másnapján a kislány otthona körül járőrözött, amikor meglátta Hadden Clarkot. Odament a férfihez, hogy kérdezősködjön egy kicsit.

„Járt ön itt a tegnapi nap folyamán?”
„Csak két-három percet.”

Farrell megemlítette Mike Garveynak ezt a találkozást. Azt is megtudta, hogy a szomszédok szerint Hadden egy kicsit dilis figura. A biztonság kedvért Haddent is bevitték a rendőrségre, hogy kihallgassák.

Egy kis beszélgetés után Hadden elé tettek egy képet Micheleről.

„Te tetted ezt ezzel a kislánnyal?”

A kép láttán Hadden láthatólag ideges lett, könnyek jelentek meg a szemében, és nem volt hajlandó ránézni a fényképre.

A rendőrök még egyszer feltették a kérdést, mire Hadden így válaszolt:

„Rosszul vagyok. Merre van a mosdó?”

Miután a mosdóban végzett, a rendőrök tovább faggatták őt.

„Mit tettél? A szülőknek tudniuk kell. Mond el mi történt. El kell temetniük a lányukat. Baleset volt? Beszélj róla!”

„Nem tudom. Lehet, hogy csináltam valamit. Néha nem emlékszem dolgokra, amiket tettem.”

Nagyon közel jártak a letartóztatásához, de mivel az időbeli eltérések nagyok voltak, Hadden nem lehetett az elkövető. Michele apja tökéletes alibit szolgált Haddennek azzal, hogy szégyenében más időpontot adott meg a rendőröknek, valamint az utóbbi időben zavart viselkedésével is magára terelte a gyanút. Így Hadden kisétálhatott a rendőrségről. 14 év telt el, míg kiderült, hogy ő a kislány gyilkosa, és a holttestet is csak annyi év után találták meg.

A sorozatgyilkosok nagy része szegénységben, nyomorban nő fel és nem sok lehetőségük adódik, hogy kitörjenek környezetükből. A szülők vagy gondviselők gyakran zaklatják is őket. Haddent is zaklatták, csak annyi előnye volt, hogy előkelő családból származott. Jómódúak voltak, és sokan ismerték is őket, de még így is volt egy sötét titkuk. Mindkét szülő alkoholista volt, ami gyakran vezetett verekedéshez, sokszor a gyerekek előtt is.

Hadden 1951. áprilisában látta meg a napvilágot a család második gyermekeként. Bátyja, Bradfield, csak egy évvel volt idősebb nála. Geoffrey Clark 1955-ben, Alison pedig 1959-ben született.

A Clark család Connecticut és New Jersey között ingázott, amíg Hadden kisgyerek volt, és nemigen maradtak meg egy helyen egy évnél hosszabb időre. Bradfield ugyan két diplomát is szerzett, de drogfüggő és alkoholista lett, majd 1984-ben megölte barátnőjét, a 29 éves Patricia Makot. A holttestet feldarabolta, a 11 darabot zsákokba tette, majd el akarta tüntetni. Egyes testrészeket megfőzött és evett belőle. A maradékot el akarta égetni, de ehelyett megpróbált öngyilkos lenni, majd felhívta a rendőrséget. 15 év börtönt kapott, amit egy kaliforniai börtönben kellet letöltenie. Alison még tinédzserkorában elszökött otthonról, Geoff pedig megházasodott, de a házassága tönkrement.

Haddennél úgy tűnt, előszeretettel okoz fájdalmat másoknak, vagy tesz keresztbe az embereknek.

Egy alkalommal, amikor Geoff és Hadden biciklizni tanultak elengedett kormánnyal, Hadden direkt ellökte testvérét, aki beverte a fejét az út szélébe és rendesen vérzett is. Hadden azonnal hazaszaladt, hogy megnyugtassa anyját:

„Baleset történt, de ne aggódj a bicajnak semmi baja.”

Bátyja sérüléseit meg sem említette.

Apja hamarosan elkezdte Haddent retardáltnak nevezni. Ő volt a második gyerek a családban, de mivel a szülők másodikként egy lányt szerettek volna, anyja rendszeresen női ruhákat adott Haddenre, és lányként kezelte. Így hamar belenevelték Haddenbe a nőiességet, anyja, amikor részeg volt, Kristennek szólította őt.
Hadden felnőttként egyrészről egy zseni volt (például sakkban), de érzelmileg egy kisgyermek szintjén állt. Az egyetlen hely, ahol nem érezte magát retardáltnak, a nyugdíjasotthon volt, ahová nagyszüleit járt meglátogatni.

Anyja szerette volna, ha Haddennek van valami szakmája, ezért beíratta egy szakácsiskolába New Yorkban. Mindenkit meglepett, hogy milyen szép szobrokat faragott ki például jégből. 1974. januárjában sikeresen elvégezte az iskolát. Meglepő módon a család is megjelent Hadden bizonyítványkiosztó ünnepségén.

Hadden most már munkába állhatott, de egy munkahelyen sem töltött el többet pár hónapnál furcsa dolgai miatt. 1974. és 1982. között mintegy 14 különböző munkahelye volt.

Ebben az időszakban a család még jobban felbomlott, Hadden nagyapja is meghalt. Szülei elváltak és hamarosan apja is meghalt rákban. Hadden a tengerészetnél helyezkedett el szakácsként. Ez volt az utolsó esélye, hogy karriert csináljon, de kollégái nem igazán kedvelték a furcsa fickót, aki sokszor női ruhákat viselt uniformisa alatt. Ezért sokszor meg is verték, egyszer pedig három órára bezárták a hűtőbe. Egy újabb verés miatt orvoshoz került, ahol kiderült, hogy skizofréniában szenved.
Ezekután ezt a munkát is elvesztette és elment bátyjához, ahol végül megölte a hat éves Michele Dorrt.

Hadden mentális állapota egyre csak romlott, gyakran nem is bátyjánál aludt, hanem egy sátorban, amit erdőkben vert fel magának. Karrierről sem álmodhatott többé, senki sem akarta alkalmazni. Alkalmi munkákból tartotta el magát, de így is elég szép kis pénzre tett szert, mivel az erdőben nem kellett semmiért fizetnie.

1988. szeptemberében Hadden meglátogatta az anyját, aki akkor éppen Rhode Island-en lakott. Amíg nála lakott elkezdett lopkodni tőle, de anyja egyszer rajtakapta, és ráordított:

„Mit csinálsz? Te lopsz tőlem?”

Erre Hadden fellökte őt, majd ütlegelni kezdte. Ezután megpróbált elmenekülni, de elcsípték, és végül egy év felfüggesztett börtönbüntetést kapott tettéért. Anyja az eset után írt a fiának egy levelet, miszerint soha többé nem szeretné látni őt, és halottként kezeli.

1988-ban Haddent megállították gyorshajtásért Rhode Islanden. A hátsó ülésen találtak egy 38-as kaliberű Astra típusú fegyvert, de ennek ellenére továbbengedték.
Egyre kiszámíthatatlanabbá vált a viselkedése, ezért elküldték őt a házból, ahol egy szobát bérelt. Mielőtt elhagyta a házat, összefújta fekete sprével a falakat, döglött halakat dobált szét a házban és megölte a család mindkét macskáját. Ezek közül egyet a bejárati ajtó elé, egyet pedig a hűtőbe tett. Végezetül ellopott néhány dolgot a családtól.

Hadden a vandalizmus és a pisztoly ellenére sem lett gyanús a helyi hatóságoknak, akik már egyszer összefüggésbe hozták őt Michele meggyilkolásával.

Néha elment a helyi kórházba, ahol egy Haldol nevű gyógyszert kapott pszichés betegségeire. Ám pár nap után mindig visszatért az éppen aktuális lakhelyére. Az orvosok szerint állapota súlyos volt. Hadden saját szavai szerint:

„Azt hiszem, több személyiségem van. Nem szeretem bántani az embereket, de néha olyat teszek, aminek nem vagyok tudatában…”

1989. februárjában Haddent ismét letartóztatták, 15 rendbeli rablás miatt. Gyakran nőnek öltözve látogatta a templomokat, és a női vécében ellopta az asszonyok pénztárcáit, táskáit. Amikor őrizetbe vették, Hadden bepánikolt, és megpróbálta elrejteni a lopott női holmikat, de ehhez már túl késő volt. A rendőrök benéztem a kocsiba és női tárcákat, kabátokat vettek észre.

„Ezek a tiéd?”
„Igen. Nő vagyok.”

Őrizetbe vették, és most először valóban börtönbe került egy időre, pontosan 45 napra. Állítása szerint kényelmesebb volt bent, mint kint fagyoskodni a februári hidegben. Élvezte, hogy tető van a feje fölött és napi háromszor étkezhet. Amikor eljött a tavasz vonakodva távozott.

Ez hamarosan egy fiatal lány értelmetlen halálához vezetett.

Laura Houghteling és édesanyja Marylandben lakott, csak tíz kilométerre onnan, ahol Hadden megölte Michele-t 1986-ban. Mivel szerették ha lakásuk és udvaruk rendben volt, felvettek egy embert, aki alkalmas volt kertésznek is, Hadden Clarkot. Egy idő után kezdtek eltünedezni a ruháik, fehérneműik, és a lopással Haddent vádolták meg, ki is rúgták őt emiatt. Nem úszhatták meg bosszú nélkül.

Egyik éjszaka, éjfél körül leparkolt a lány és anyja háza előtt. Tudta, hol van a kulcs, megkereste, és bement a házba. Női parókát húzott, és Laura anyjának fehérneműjét viselte, valamint egy fehér blúzt. Volt rajta még egy női kabát is, aminek a belső zsebében ott lapult egy 22-es kaliberű puska. Halkan bement Laura szobájába, és a puska csövével felébresztette a nőt. A nő teljesen megdöbbent, erre rásegítettek Hadden kérdései is, amiket Laurához intézett:

„Miért vagy az ágyamban? Mit csinálsz itt? Miért viseled a ruháimat?”

Laura nem tudott mit mondani a döbbenettől, sírni kezdett, majd kérte Haddent, hogy ne bántsa őt.

„Mond, hogy én vagyok Laura!”
„Te vagy Laura, kérlek ne bánts!”

Hadden megeskette a nőt, hogy ő Laura. Ezután ráparancsolt, hogy keljen fel, vetkőzzön le és zuhanyozzon le. Miután ezzel végzett, visszavezette őt a szobába, és megparancsolta neki, hogy feküdjön hasra. Ezután egy ragasztószalaggal megkötözte a kezeit, lábait, és a száját is beragasztotta. Ám ekkor már annyira izgatott volt, hogy nem bírt leállni, és lassan a lány egész fejét bekötözte, nem csak a száját. Ezután egy ollóval levágta a lány fejéről a ragasztószalagot, de eközben véletlenül megvágta őt. Megtetszettek neki Laura fülbevalói, ezért úgy döntött elviszi őket magával, mintegy szuvenírként. Mivel elég nehezen boldogult a fülbevalókkal, inkább levágta a lány fülének egy részét is az ékszerekkel együtt. Hajnali háromkor, amikor a lány már halott volt, becsavarta egy lepedőbe, és kivitte a kocsijába. Ezután visszatért a házba és elvitte azokat a dolgokat, amik véresek lettek, plusz még néhány szuvenírt. Ezután lefeküdt Laura ágyába és reggel nyolcig ott aludt. Miután felébredt, kocsiba ült és elment egy közeli templomig, ahol leparkolta az autót és aludt még egy kicsit.

Eközben a barátok és rokonok már keresték Laurát, értesítették a rendőrséget is.

Hadden miután kipihente magát elrejtette a holttestet egy erdőben, majd New Englandbe ment. Rhode Island-ben megállt, hogy megszabaduljon a véres dolgoktól, amiket elhozott a lány házából. De a párnáját megtartotta.

A lány szülei és barátai is megemlítették Hadden Clark nevét a rendőröknek, akiknek most már kezdett gyanússá válni a fickó.

Amikor visszatért a városba, a rendőrök felkeresték őt. Udvariasak voltak vele, hiszen még semmi bizonyítékuk nem volt ellene. Mindenre volt alibije kivéve arra, hogy hol volt akkor, amikor Laurát meggyilkolták. Azt hazudta, hogy a kocsijában aludt.

Ám a rendőrök átkutattak mindent, megtalálták Laura véres párnáját, valamint a tett helyszínén egy ujjlenyomatot is, ami Haddené volt. Ez a rendőrök részéről szintén egy hazugság volt, ettől remélték, hogy Hadden megtörik és vallomást tesz.

„Mit tettél Laurával?”
„Nem emlékszem.”

Hadden sírni kezdett, de nem mondott el semmit. A rendőröknek ismét el kellett engedniük, nem volt ellene semmi bizonyítékuk.

Az elkövetkező néhány napban azonban valóban találtak egy ujjlenyomatot a helyszínen, amely Haddené volt. Megkeresték a férfit, aki éppen kocsija hátuljában aludt egy mackóval, és letartóztatták. Soha többé nem lehetett szabad.

1993-ban 30 év letöltendő börtönbüntetést kapott kétrendbeli gyilkosságért. Ezután elvezette a nyomozókat Laura holttestéhez.

A börtönben sok hibát vétett. A többi rabnak mesélt arról, hogyan ölte meg Michelet, Laurát és a többieket. Mivel a börtönben általában nem szeretik a gyerekgyilkosokat, sorra vallottak Hadden ellen, információkat szolgáltattak a rendőröknek, remélve, hogy előbb szabadulnak, amiért segítenek. Ezekután Hadden kapott még 30 évet.

2000. januárjában a férfi elvezette a rendőrséget Michele Dorr holttestéhez is. Ez év januárja és áprilisa között még egy tucat gyilkosságot vallott be, egy rabtársával együtt, akit ő Jézusnak hitt.

Hogy kicsit elősegítsék a nyomozást, a nyomozók vettek Haddenek női ruhákat, és parókát is, hogy az készségesebb legyen. Elmentek egy tucat helyre, ahol állítólag elrejtette a többi holttestet, de hosszú ideig semmit sem találtak. Aztán mégis ráakadtak valamire, amiből arra következtettek, hogy lehetséges még több áldozat is. Találtak egy nagy táskát, aminek kb. 200 női ékszert találtak. Ezek közül jó néhány Lauráé volt. Hadden azt állította, hogy minden áldozatától ékszereket hozott el szuvenírként, de eddig még nem sikerült megtalálniuk a többi ékszer tulajdonosait.