„Egy július 9-én, nyom nélkül eltűnt 19 éves diáklány holttestét
találták meg tegnap délután a Superior Township farmon.”
Ez a hír 1967. augusztus 8-án jelent meg az Ann Arbor News c. lapban, és az első diáklány- gyilkosságot írta le, amely Yspilantiban történt. A test Mary Fleszaré volt, akit szobatársa látott utoljára, amikor az elhagyta a főiskola területét. Élénk narancsszínű ruhát viselt, nagy fehér pöttyökkel és egy szandált. Szemüveges és barna hajú volt. Másfél órával azután, hogy elhagyta a főiskolát, látta őt egy rendőr sétálgatni. Azután meglátott egy fiatal férfit egy kékesszürke Chevyben, amint megállt a lány mellett és beszédbe elegyedett vele. A lány megrázta a fejét és továbbsétált. De a férfi bevágott elé a kocsijával. A lány ismét megrázta a fejét, kikerülte a kocsit, és továbbsétált. A kocsi is elhajtott, a lányt mégis ez az ember látta utoljára életben.
Amikor megtalálták holttestét egy farmon, azonnal hívták a rendőrséget. A holttest meztelen volt és arccal feküdt a földön, az alkarja, a kézfeje, és a másik kézfején lévő ujjai hiányoztak. Először nem tudták megállapítani, hogy az áldozat nő-e vagy férfi. Megállapították, hogy kb. egy hónapja volt halott és hamarosan sikerült azonosítani is. A boncolás kimutatta, hogy a lányt többször is mellbeszúrták, kb. 30-szor, valamint brutálisan megverték. A gyilkos valószínűleg legalább egyszer visszatért a tett színhelyére, mivel a testet többször is elmozdították a helyéről.
Nem sokkal a temetés előtt felreppent a hír, miszerint egy fiatal férfi egy szürke Chevyvel, meglátogatta Fleszar családját, állítván, hogy ő a család egyik barátja. Szeretett volna elvinni egy képet. De amikor ezt megtagadták, elment. Fleszarék azt állították, hogy nem ismerték a férfit. Nem tudtak róla megbízható személyleírást sem adni, és a férfi nem jelent meg a temetési szertartáson sem.
A következő holttestet majdnem egy év múlva fedezték fel.
Collins látszólag 15 gyilkosságban vehetett részt, de csupán az első hetet tulajdonították teljes bizonyossággal neki. Jellemző volt gyilkosságaira a fojtogatás, ütések a fejre, hiányzó ruhadarabok, teljesen vagy részben meztelenül hagyott holttestek és szexuális molesztálás. A legtöbb lánynak hosszú barna haja volt, és legtöbbnek éppen akkor volt meg a ciklusa.
Az áldozatok:
Mary Fleszar (19), Michiganből. Titkárnőként dolgozott. 1967. július 9-én tűnt el, és egy hónappal később találták meg holttestét. Meztelen volt, és rengetegszer mellbeszúrták, néhány testrésze hiányzott; valahol másutt ölhették meg, csak elvitték a tett helyszínéről. A testet több alkalommal is elmozdították a helyéről.
Joan Schell (20), szintén Michiganből. Egyetemi hallgató volt. 1968. június 30-án tűnt el stoppolás közben. Molesztálták, átvágták a torkát és ötször megszúrták
Jane Mixer (23), Michiganből. 1968. március 20-án tűnt el, egy nappal később találták meg holtan egy temetőben. Kétszer lőtték fejbe egy 22-es kaliberű pisztollyal. Egy harisnya volt a nyaka köré tekerve.
Maralynn Skelton (16), Michigan. Utoljára stoppolni látták 1969. március 24-én. Holttestére másnap bukkantak rá. Koponyája háromfelé volt törve, megverték egy övvel és molesztálták. Az övet a nyaka körül találták meg.
Dawn Basom (13), Michigan. 1969. április 15-én látták utoljára, amikor elhagyta otthonát. Következő nap találtak rá holtan. Megfojtották egy elektromos vezetékkel és többször megszúrták. Ő volt a gyilkos legfiatalabb áldozata.
Alice Kalom (23), Michigan. 1969. június 7-én elment egy buliba és soha több nem látták élve. Fejbelőtték, kétszer mellbeszúrták és megerőszakolták. A helyszínről hiányoztak a cipői.
Karen Sue Beineman (18), Michigan. Elment motorozni egy fiatal férfivel, akit nem ismert. 1969. július 23-án látták utoljára, meztelenül és megfojtva találtak rá. Ő volt az utolsó áldozat, mielőtt Collinst elfogták, és nála találtak csak olyan bizonyítékot, ami alapján letartóztathatták.
A nyomozáskor sokmindent kellett a rendőröknek megvizsgálniuk: az áldozatok hátterét, a gyilkosságok helyét és idejét, a módszerét és a gyilkos fegyvereket is. Az áldozatok mind Michiganből valók voltak, tehát feltételezték, hogy a gyilkos is környékbeli. Később beigazolódott ez a feltételezés. A gyilkos a holttesteket olyan helyen hagyta, ahol könnyedén rájuk lehetett találni, leszámítva Fleszart, aki a gyomok alatt feküdt, és majdnem egy hónap múlva találtak csak rá.
Fleszar meggyilkolásánál az egyetlen nyom az volt, hogy látták amint a Chevy megáll mellette, és a benne ülő férfi szóba elegyedik a lánnyal. A következő áldozatot, Schellt, néhány tanuló látta John Collins társaságában, aki azt állította, hogy a lány eltűnésekor az anyjánál volt, és nem is ismerte Schellt. Kellemes megjelenésű fiatalember volt, aki tanár szeretett volna lenni, szóval senki sem gondolta komolyan hogy képes lenne elkövetni ilyen brutális gyilkosságokat. Barátságosan engedte útjukra a nyomozókat a következő szavakkal: „Remélem elkapják a fickót.”
Beineman meggyilkolásának vizsgálatánál egy férfi személyleírást tudott adni a férfiről, akivel a lányt együtt látta. Látták őt a lány egyeteméhez közel ténferegni is. Larry Mathewson nyomozó úgy döntött, hogy kicsit utánanéz Collinsnak. Collins szobatársa, Arnold Davis elmondta a rendőröknek, hogy Collins kivitt egy takaróval letakart dobozt a szobájából. amikor Davis rányitott, meglátott egy női cipőt, és egy kézitáskát a dobozban. Néhány perc múlva visszajött és azt mondta, megszabadult a doboztól. Őrizetbe vették.
Ekkor tért haza David Leik tizedes (Collins nagybácsija) a nyaralásból feleségével és három fiával. A feleség fekete festékfoltokat vett észre a betonon. Leik pedig észrevette, hogy hiányzik egy kanna festék. Hamarosan rájöttek, hogy unokaöccsük az első számú gyanúsítottja a diáklány gyilkosságoknak. Leik hitetlenkedett, ám amikor meghallotta, hogy Collins beleegyezett a hazugságvizsgálatba akkor rájött, hogy valami nem stimmel. Hazament, lekaparta a festékfoltokat, ami alatt vérfoltoknak tűnő foltokat talált. Azonnal értesítette a laborosokat. Ahogy a szakértők megvizsgálták átvizsgálták a lakást megtalálták Beineman alsóneműjét, majd a vérfoltokat is. Így már elég sok bizonyíték gyűlt össze Collins ellen.
Collins tárgyalása 1970. június 30-án kezdődött meg Washtenawban. William F. Delhey ügyész csak Karen Sue Beineman ügyére fókuszált, mert ez szolgáltatta a legtöbb bizonyítékot. A védő Joseph Louisell volt Detroitból.
Az egyik fő szemtanú az a férfi volt, aki látta Collinst motorozni áldozatával. Arnold Davis is megjelent a tárgyaláson, és elmondta, amit tudott. Egy korábbi barátnője is jelen volt. Mindent egybevéve 57 szemtanút hallgattak meg a 17 nap alatt. Collins az egész tárgyalás alatt tagadta, hogy ismerte volna Beinemat, és meggyilkolásában ártatlannak vallotta magát.
1970. augusztus 19-én, három napos gondolkodás után a bíróság meghozta ítéletét. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amiből minimum 20 évet le kell ülnie. Egyszer megpróbált megszökni a börtönből, de nem sikerült neki.
John Norman Collins 22 éves volt, az Eastern Michigan University hallgatója, amikor letartóztatták Karen Sue Beineman meggyilkolásának vádjával. Center Line-ba valósi volt, ahol anyjával és mostohaapjával élt együtt. Magas és erős testfelépítésű volt, sötétbarna hajjal. Sokan találták jóképűnek, és olyannak, akivel könnyen szóba lehet elegyedni. Részmunkaidőben papi állást vállalt, és egy házat osztott meg a kollégium mellett egy másik férfivel. Tagja volt a diákszövetségnek is, de kirúgták lopás gyanúja miatt. Kisstílű lopásokkal is foglalatoskodott, mintegy szórakozásként, és négy motorja is lopott alkatrészekből állt. Egyik professzora még csalással is megvádolta.
Egy nagyszabású lopásban is részt vett, amikor hamis csekket írt egy lakókocsiról, amit elvitt magával Californiába 1969 júniusában. sosem hozta vissza a kocsit, a csekkre pedig egy másik diák nevét és címét írta, amit egy héttel az akció előtt lopott el.
Collinsék családi élete ingatag volt, apja elhagyta a családot nem sokkal John születése után, 1947. június 17-én. Anyja második házassága mindössze egy évig tartott, harmadik férje pedig egy goromba alkoholista volt, így a nő elvált tőle, amikor John kilenc éves volt, de ennek ellenére John tőle kapta vezetéknevét.
A St. Clemens gimnáziumban becsületes diák volt és atléta, aki három sportágban is részt vett. Rendszeresen randevúzott, elnöke volt a C-Clubnak, a baseball csapat dobójátékosa és a futballcsapatban is játszott. Azok akik ismerték udvariasnak, csendesnek, tisztelettudónak és kedvesnek jellemezték, de egyik barátnője azt állította, hogy „legtöbbször őrült volt.”
Szexuálisan meglehetősen agresszív volt. Egyik barátnője visszaemlékezett egy esetre, amikor Collinssal sétált, és az simogatni kezdte őt, majd megkérdezte, hogy megvan-e neki. Erre a lány igennel felelt, mire Collins ráüvöltött („Ez igazán undorító!”), majd otthagyta őt.
Egy másik lány azt mesélte, hogy Collins ki nem állhatta a fülbevalós nőket, mert „lukat hagy a fülükben, ami meggyalázza a testüket.” Valamint elmesélt egy történetet, amikor megfojtott egy macskát, és a lány nyakára tette a kezét, ami megrémítette őt.
Collins a tárgyalóteremben mindössze egyszer szólalt meg:
„Sosem ismertem Karen Sue Beineman nevű lányt.
Sosem vittem el motorozni magammal.
Sosem vittem őt a bácsikám házába.
Nem öltem meg Karen Sue Beinemant.”
Collins jelenleg is börtönben van.
Ez a hír 1967. augusztus 8-án jelent meg az Ann Arbor News c. lapban, és az első diáklány- gyilkosságot írta le, amely Yspilantiban történt. A test Mary Fleszaré volt, akit szobatársa látott utoljára, amikor az elhagyta a főiskola területét. Élénk narancsszínű ruhát viselt, nagy fehér pöttyökkel és egy szandált. Szemüveges és barna hajú volt. Másfél órával azután, hogy elhagyta a főiskolát, látta őt egy rendőr sétálgatni. Azután meglátott egy fiatal férfit egy kékesszürke Chevyben, amint megállt a lány mellett és beszédbe elegyedett vele. A lány megrázta a fejét és továbbsétált. De a férfi bevágott elé a kocsijával. A lány ismét megrázta a fejét, kikerülte a kocsit, és továbbsétált. A kocsi is elhajtott, a lányt mégis ez az ember látta utoljára életben.
Amikor megtalálták holttestét egy farmon, azonnal hívták a rendőrséget. A holttest meztelen volt és arccal feküdt a földön, az alkarja, a kézfeje, és a másik kézfején lévő ujjai hiányoztak. Először nem tudták megállapítani, hogy az áldozat nő-e vagy férfi. Megállapították, hogy kb. egy hónapja volt halott és hamarosan sikerült azonosítani is. A boncolás kimutatta, hogy a lányt többször is mellbeszúrták, kb. 30-szor, valamint brutálisan megverték. A gyilkos valószínűleg legalább egyszer visszatért a tett színhelyére, mivel a testet többször is elmozdították a helyéről.
Nem sokkal a temetés előtt felreppent a hír, miszerint egy fiatal férfi egy szürke Chevyvel, meglátogatta Fleszar családját, állítván, hogy ő a család egyik barátja. Szeretett volna elvinni egy képet. De amikor ezt megtagadták, elment. Fleszarék azt állították, hogy nem ismerték a férfit. Nem tudtak róla megbízható személyleírást sem adni, és a férfi nem jelent meg a temetési szertartáson sem.
A következő holttestet majdnem egy év múlva fedezték fel.
Collins látszólag 15 gyilkosságban vehetett részt, de csupán az első hetet tulajdonították teljes bizonyossággal neki. Jellemző volt gyilkosságaira a fojtogatás, ütések a fejre, hiányzó ruhadarabok, teljesen vagy részben meztelenül hagyott holttestek és szexuális molesztálás. A legtöbb lánynak hosszú barna haja volt, és legtöbbnek éppen akkor volt meg a ciklusa.
Az áldozatok:
Mary Fleszar (19), Michiganből. Titkárnőként dolgozott. 1967. július 9-én tűnt el, és egy hónappal később találták meg holttestét. Meztelen volt, és rengetegszer mellbeszúrták, néhány testrésze hiányzott; valahol másutt ölhették meg, csak elvitték a tett helyszínéről. A testet több alkalommal is elmozdították a helyéről.
Joan Schell (20), szintén Michiganből. Egyetemi hallgató volt. 1968. június 30-án tűnt el stoppolás közben. Molesztálták, átvágták a torkát és ötször megszúrták
Jane Mixer (23), Michiganből. 1968. március 20-án tűnt el, egy nappal később találták meg holtan egy temetőben. Kétszer lőtték fejbe egy 22-es kaliberű pisztollyal. Egy harisnya volt a nyaka köré tekerve.
Maralynn Skelton (16), Michigan. Utoljára stoppolni látták 1969. március 24-én. Holttestére másnap bukkantak rá. Koponyája háromfelé volt törve, megverték egy övvel és molesztálták. Az övet a nyaka körül találták meg.
Dawn Basom (13), Michigan. 1969. április 15-én látták utoljára, amikor elhagyta otthonát. Következő nap találtak rá holtan. Megfojtották egy elektromos vezetékkel és többször megszúrták. Ő volt a gyilkos legfiatalabb áldozata.
Alice Kalom (23), Michigan. 1969. június 7-én elment egy buliba és soha több nem látták élve. Fejbelőtték, kétszer mellbeszúrták és megerőszakolták. A helyszínről hiányoztak a cipői.
Karen Sue Beineman (18), Michigan. Elment motorozni egy fiatal férfivel, akit nem ismert. 1969. július 23-án látták utoljára, meztelenül és megfojtva találtak rá. Ő volt az utolsó áldozat, mielőtt Collinst elfogták, és nála találtak csak olyan bizonyítékot, ami alapján letartóztathatták.
A nyomozáskor sokmindent kellett a rendőröknek megvizsgálniuk: az áldozatok hátterét, a gyilkosságok helyét és idejét, a módszerét és a gyilkos fegyvereket is. Az áldozatok mind Michiganből valók voltak, tehát feltételezték, hogy a gyilkos is környékbeli. Később beigazolódott ez a feltételezés. A gyilkos a holttesteket olyan helyen hagyta, ahol könnyedén rájuk lehetett találni, leszámítva Fleszart, aki a gyomok alatt feküdt, és majdnem egy hónap múlva találtak csak rá.
Fleszar meggyilkolásánál az egyetlen nyom az volt, hogy látták amint a Chevy megáll mellette, és a benne ülő férfi szóba elegyedik a lánnyal. A következő áldozatot, Schellt, néhány tanuló látta John Collins társaságában, aki azt állította, hogy a lány eltűnésekor az anyjánál volt, és nem is ismerte Schellt. Kellemes megjelenésű fiatalember volt, aki tanár szeretett volna lenni, szóval senki sem gondolta komolyan hogy képes lenne elkövetni ilyen brutális gyilkosságokat. Barátságosan engedte útjukra a nyomozókat a következő szavakkal: „Remélem elkapják a fickót.”
Beineman meggyilkolásának vizsgálatánál egy férfi személyleírást tudott adni a férfiről, akivel a lányt együtt látta. Látták őt a lány egyeteméhez közel ténferegni is. Larry Mathewson nyomozó úgy döntött, hogy kicsit utánanéz Collinsnak. Collins szobatársa, Arnold Davis elmondta a rendőröknek, hogy Collins kivitt egy takaróval letakart dobozt a szobájából. amikor Davis rányitott, meglátott egy női cipőt, és egy kézitáskát a dobozban. Néhány perc múlva visszajött és azt mondta, megszabadult a doboztól. Őrizetbe vették.
Ekkor tért haza David Leik tizedes (Collins nagybácsija) a nyaralásból feleségével és három fiával. A feleség fekete festékfoltokat vett észre a betonon. Leik pedig észrevette, hogy hiányzik egy kanna festék. Hamarosan rájöttek, hogy unokaöccsük az első számú gyanúsítottja a diáklány gyilkosságoknak. Leik hitetlenkedett, ám amikor meghallotta, hogy Collins beleegyezett a hazugságvizsgálatba akkor rájött, hogy valami nem stimmel. Hazament, lekaparta a festékfoltokat, ami alatt vérfoltoknak tűnő foltokat talált. Azonnal értesítette a laborosokat. Ahogy a szakértők megvizsgálták átvizsgálták a lakást megtalálták Beineman alsóneműjét, majd a vérfoltokat is. Így már elég sok bizonyíték gyűlt össze Collins ellen.
Collins tárgyalása 1970. június 30-án kezdődött meg Washtenawban. William F. Delhey ügyész csak Karen Sue Beineman ügyére fókuszált, mert ez szolgáltatta a legtöbb bizonyítékot. A védő Joseph Louisell volt Detroitból.
Az egyik fő szemtanú az a férfi volt, aki látta Collinst motorozni áldozatával. Arnold Davis is megjelent a tárgyaláson, és elmondta, amit tudott. Egy korábbi barátnője is jelen volt. Mindent egybevéve 57 szemtanút hallgattak meg a 17 nap alatt. Collins az egész tárgyalás alatt tagadta, hogy ismerte volna Beinemat, és meggyilkolásában ártatlannak vallotta magát.
1970. augusztus 19-én, három napos gondolkodás után a bíróság meghozta ítéletét. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amiből minimum 20 évet le kell ülnie. Egyszer megpróbált megszökni a börtönből, de nem sikerült neki.
John Norman Collins 22 éves volt, az Eastern Michigan University hallgatója, amikor letartóztatták Karen Sue Beineman meggyilkolásának vádjával. Center Line-ba valósi volt, ahol anyjával és mostohaapjával élt együtt. Magas és erős testfelépítésű volt, sötétbarna hajjal. Sokan találták jóképűnek, és olyannak, akivel könnyen szóba lehet elegyedni. Részmunkaidőben papi állást vállalt, és egy házat osztott meg a kollégium mellett egy másik férfivel. Tagja volt a diákszövetségnek is, de kirúgták lopás gyanúja miatt. Kisstílű lopásokkal is foglalatoskodott, mintegy szórakozásként, és négy motorja is lopott alkatrészekből állt. Egyik professzora még csalással is megvádolta.
Egy nagyszabású lopásban is részt vett, amikor hamis csekket írt egy lakókocsiról, amit elvitt magával Californiába 1969 júniusában. sosem hozta vissza a kocsit, a csekkre pedig egy másik diák nevét és címét írta, amit egy héttel az akció előtt lopott el.
Collinsék családi élete ingatag volt, apja elhagyta a családot nem sokkal John születése után, 1947. június 17-én. Anyja második házassága mindössze egy évig tartott, harmadik férje pedig egy goromba alkoholista volt, így a nő elvált tőle, amikor John kilenc éves volt, de ennek ellenére John tőle kapta vezetéknevét.
A St. Clemens gimnáziumban becsületes diák volt és atléta, aki három sportágban is részt vett. Rendszeresen randevúzott, elnöke volt a C-Clubnak, a baseball csapat dobójátékosa és a futballcsapatban is játszott. Azok akik ismerték udvariasnak, csendesnek, tisztelettudónak és kedvesnek jellemezték, de egyik barátnője azt állította, hogy „legtöbbször őrült volt.”
Szexuálisan meglehetősen agresszív volt. Egyik barátnője visszaemlékezett egy esetre, amikor Collinssal sétált, és az simogatni kezdte őt, majd megkérdezte, hogy megvan-e neki. Erre a lány igennel felelt, mire Collins ráüvöltött („Ez igazán undorító!”), majd otthagyta őt.
Egy másik lány azt mesélte, hogy Collins ki nem állhatta a fülbevalós nőket, mert „lukat hagy a fülükben, ami meggyalázza a testüket.” Valamint elmesélt egy történetet, amikor megfojtott egy macskát, és a lány nyakára tette a kezét, ami megrémítette őt.
Collins a tárgyalóteremben mindössze egyszer szólalt meg:
„Sosem ismertem Karen Sue Beineman nevű lányt.
Sosem vittem el motorozni magammal.
Sosem vittem őt a bácsikám házába.
Nem öltem meg Karen Sue Beinemant.”
Collins jelenleg is börtönben van.