Edward Budd egy vállakozó szellemű 18 éves fiatal volt. Elhatározta, hogy saját erejéből hoz létre valamit, és megszabadul a szegénységből. 1928. május 25-én feladott egy hirdetést a New York Worldben: „Fiatal 18 éves fiú állást keres. Edward Budd, 15. utca 406.”

Május 28-án, hétfőn Edward anyja, Delia egy korosodó férfinek nyitott ajtót, aki Frank Howardként mutatkozott be, és Edwardot szerette volna megkérdezni állás ügyben. Amíg Edwardra vártak, Delia alaposabban is szemügyre vehette az idős férfit. Kedves arca volt, ősz haja és bajusza. Kifejtette Mrs Buddnak, hogy évtizedekig lakberendező volt, majd nyugdíjas éveit egy farmon töltötte. Hat gyermeke van, akiket egyedül nevelt mióta felesége elhagyta őket. Most az egyik munkása elhagyta őt, és ahelyett szeretne egy újat keresni. Ekkor megérkezett Edward, aki biztosította a férfit, hogy nagyon keményen tud dolgozni. Mr. Howard 15 dollárt ajánlott fel neki egy heti fizetségként. A férfi abba is beleegyezett, hogy felvegye Edward egyik barátját, Williet is. Ezután távozott, de megígérte nekik, hogy szombaton visszajön értük.

Június 2-án, szombaton lett volna a várva várt nap, de Mr. Howard nem jelent meg. Ehelyett kaptak tőle egy kézzel írt levelet, amelyben azt írta, hogy valószínű késni fog, és majd felhívja őket másnap reggel. Másnap Howard valóban megjelent Buddéknál, mindenféle ajándékkal. Delia megkérte a férfit, hogy maradjon ott náluk ebédre. Amikor leültek az ebédhez, kinyílt az egyik ajtó és belépett egy nagyon aranyos tíz éves kislány, Gracie. Mint a legtöbb férfi, aki meglátta Graciet, ő sem tudta levenni a szemét a gyönyörű kislányról. Adott neki 50 centet, hogy vegyen magának és testvérének valami édességet. Ezután megbeszélték, hogy vissza fog jönni a fiúkért, de most el kell mennie az egyik gyereke születésnapi partijára. Graciet is meghívta. Megígérte, hogy vigyázni fog rá, és este kilencre a kis Gracie már itthon is lesz. Delia eleinte nem volt biztos benne, hogy jó ötlet elengedni Graciet, de végül beleegyezett. Felöltöztette a kislányt, és kikísérte őt a férfivel, majd nézte ahogyan eltűnnek a szeme elől. Este semmi nyoma nem volt Mr. Howardnak és Gracienek. Másnap Delia elküldte Edwardot a rendőrségre, hogy bejelentsék lánya eltűnését.

Samuel Dribben nyomozó a legrosszabb hírekkel szolgált, ugyanis semmiféle Mr. Howard nem létezett, valamint a cím sem, amit megadott. A kedvesnek tűnő idős férfi rászedte a Budd családot. A rendőrök megmutattak a családnak a körözött bűnözőkről minden képet, de egyiken sem volt rajta „Mr. Howard.”

Június 7-én a rendőrség több ezer szórólapot küldött szét, Gracie fényképével, és „Mr. Howard” személyleírásával. Ám csak néhány nagyon szolid nyomra bukkantak. Megtalálták azt a helyet, ahonnan a férfi levelet küldött Buddéknak, valamint magát a levelet is. A címzés Kelet Harlemből származott, így a rendőrök erre a helyre összpontosítottak ezek után.

A new yorki rendőrök előtt nem volt idegen a gyermekrablás. 1927. február 11-én a 4 éves Billy Gaffney és 3 éves barátja kint játszottak a házuk előtt. A 12 éves szomszéd fiú, aki éppen a húgára felügyelt lement a fiukhoz, de hamar visszament a lakásba, mert meghallotta, hogy a húga sír. Néhány perccel később a fiú meglátta, hogy a két kisfiú eltűnt és azonnal szólt a fiatalabbik apjának. Hamarosan ráakadtak a fiatalabbik kisfiúra, viszont Billyt nem találták meg. Másnap a rendőrök megkezdték a nyomozást, de semmi nyomot nem találtak. Meghallgatták a másik kisfiút is, aki a következőképpen írta le a „mumust”: vékony öregember, ősz hajjal és bajusszal. A rendőrség nem törődött a leírással, és nem hozta összefüggésbe azzal a pár évvel ezelőtti esettel sem, amit a „Szürke ember” követett el.
1924. júliusában a 8 éves Francis McDonell kint játszott házuk előtt. Anyja is a közelben volt, és másik lányával foglalkozott éppen, amikor meglátott egy idős férfit az úton. A férfi odabiccentett a nőnek, majd eltűnt. A férfi késő délután ismét megjelent, és Francist valamint négy másik fiút nézett, amint labdáztak. Néhány perccel később az idős férfi és Francis is eltűnt. Apja, aki egy rendőr volt, megkezdte a keresést. Végül az egyik közeli erdőben talált rá megfojtva. Az erőteljes nyomozás ellenére se találtak nyomokat, a „Szürke ember” köddé vált.

1934. novemberében a Budd ügyben csak egyetlen ember, William F. King nyomozott tovább.

Delia Budd kapott egy levelet, azonban ezt Edward olvasta el helyette, utána pedig azonnal értesítette Kinget. A levél különösen kegyetlen volt:

„Kedves Mrs. Budd,

1894-ben egy barátom a Tacoma gőzösön utazott San Fransiscoból Kínába. Amikor megérkezett, ő és két máik ember elmentek italozni. Mire visszaértek, a hajó elment.

Ebben az időben nagy éhség volt Kínában. Bármiféle hús 1-3 dollárba került. A 12 éves gyerekeket eladták ételként, így a 14 év alatti fiúk és lányok nem voltak biztonságban az utcákon. Bármelyik boltba bemehettél, és a meztelen testekből elkérhetted, amire szükséged volt.

Barátom, John olyan sok ideig maradt Kínában, hogy teljesen hozzászokott az emberi húshoz. Mikor visszatért New Yorkba, elrabolt egy 7 és egy 11 éves kisfiút. Hazavitte, és megkötözve a fürdőszobában tartotta őket. Minden nap megverte és kínozta őket, hogy a húsuk jó és puha legyen.

Elsőnek a 11 éves fiút ölte meg, mert az sokkal húsosabb volt, mint a másik. Minden testrészét megfőzte, és megette, kivéve a fejét, a csontokat és a beleket. Ezután a 7 éves fiú következett… abban az időszakban szinte a szomszédságában laktam. Sokszor mondogatta nekem, hogy milyen jó az emberhús, és én a fejembe vettem, hogy egyszer meg fogom kóstolni.

1928. júniusában ön meghívott ebédre. Vittem sajtot és epret. Gracie az ölembe ült és megpuszilt. Elhatároztam, hogy megeszem.

Azt mondtam, hogy egy születésnapi partira akarom őt elvinni, és ön beleegyezett. Westchesterbe vittem egy üres házba. Azt mondtam neki, hogy egy kicsit maradjon kint az udvaron. Vadvirágokat szedett. Bementem és levetkőztem. Tudtam, hogyha nem tettem volna meg, akkor összevérezem a ruháimat.

Amikor mindennel készen voltam, odamentem az ablakhoz és behívtam őt. Ezután elbújtam a fürdőszobában, amíg be nem jött. Amikor meglátott meztelenül sírni kezdett, és megpróbált elszaladni. Elkaptam, és ő azt mondta, megmond a mamájának.

Levetkőztettem. Hogy ficánkolt és harapott… megfojtottam és felvágtam apró darabokra. Megfőztem és megettem. Nagyon finom puha lett a kis feneke a sütőben. Kilenc napig tartott mire mindenét megettem. Nem keféltem meg pedig megtehettem volna. Szűzen halt meg.”

Senki sem akarta elhinni, hogy amit a levélben leírtak, az igaz. De a kézírás megegyezett a korábban talált levélével.

Egy régi házban lakó néni elszörnyedt, amikor meghallotta „Mr. Howard” személyleírását. Pont illett a felette lakó idős férfire, aki pár napja költözött csak ki. Ez a lakó Albert H. Fish néven mutatkozott be neki. Emlékezett rá, hogy a férfi egy levelet is feladott, azt mondta, az egyik fiának írta. A rendőrségnek sikerült megszereznie ezt a levelet.

1934. december 13-án a házinéni kihívta King nyomozót. Amikor King benyitott Fishhez az éppen az asztalánál ült és teázott. Fish felállt és bólintott, amikor King megkérdezte tőle, hogy ő-e Albert Fish. Azután hirtelen előkapott egy borotvapengét és egyenesen Kingnek szegezte. King feldühödve elkapta az idős ember karját, és kicsvarta. „Most elkaptalak”- mondta diadalmasan Fishnek.

Fish vallomását rengeteg ügyvéd, rendőr és pszichiáter meghallgatta.

King nyomozó hallgatta meg első vallomását. Fish elmondta neki, hogy 1928. nyarán tört rá az, amit ő „vérszomjnak” nevezett - muszáj volt ölnie. Elmondta azt is, hogy valójában nem is a kis Graciet akarta megölni, hanem Edwardot. Csak miután meglátta Graciet, változtatta meg a tervét. Miután távozott Buddéktól, elment megvenni a tervéhez szükséges eszközöket: egy hasítóbárdot, egy fűrészt és egy henteskést. A worthingtoni állomáson Fish annyira elgondolkodott, hogy véletlenül a vonaton felejtette a táskáját, benne a késekkel. Ironikusan Gracie vette ezt észre, és vitte a férfi után a táskát.

Fish vallomása után John Stein kapitány megkérdezte tőle, hogy miért írt levelet Buddéknak.

„Nem tudom, mániákusan szerettem írni.”- válaszolta Fish.

Még ezen a napon elmentek Wisteriaba, hogy megkeressék Gracie maradványait. Fish is ott volt, de a megbánásnak semmi jelét nem mutatta.

Ezután King írt egy levelet Delianak és Edwardnak, amiben megkérte őket, hogy menjenek be a rendőrségre azonosítani Fisht.

Fish nem volt idegen a rendőrök számára. 1903-ban letartóztatták lopás miatt. Ezután még hatszor tartóztatták le különböző bűntények miatt.

Most nagyon kis esély volt arra, hogy Fisht felmentsék. Az egyetlen esély az volt, hogy elmebetegségre hivatkozzanak.

Amikor D. Wertham megkérdezte Fishtől, hogy abban az időszakában őrültnek tartotta-e magát, Fish így válaszolt: „Nem kimondottan… sosem értettem önmagam.”
Az elmebaj végigkísérte Fish egész családját: „Fish egyik bácsikája különböző elmebetegségekben szenvedett, a kórházban halt meg. Féltestvére szintén egy kórházban halt meg. Öccse gyengeelméjű volt. Anyja is eléggé furcsa volt, sokszor hallott hangokat és látott dolgokat. Bátyja alkoholista volt. A húga is különböző mentális betegségekben szenvedett.”

Elmondta, hogy igazi neve Hamilton Fish, csak ehelyett az Albert nevet vette fel. 26 évesen elvett egy 19 éves lányt, és hat gyermekük született. Amikor a legkisebb három éves lett, az asszony elhagyta Fisht egy másik férfiért, ráhagyva mind a hat gyermeket.

Dr. Wertham, Fish perverzitását egyedülállónak találta az eddigi pszichiátriai és rendőri esetek között. Fish elmondta, hogy 55 éves kora körül kezdett el hallucinálni. Azt képzelte, Isten arra teremtette őt, hogy gyermekeket csonkítson meg… ezt jó néhányszor meg is tette.

Gyerekei is nem egyszer szemtanúi voltak mazochizmusának.

Dr. Wertham szerint Fish jogi értelemben őrült volt. Fish 15 gyermeket ölt meg, és több százat molesztált. Két másik védő is úgy találta, hogy Fish őrült. Viszont négyen, akik a vádat képviselték, nem találták elmebetegnek Fisht.

Albert Fish tárgyalása 1935. március 11-én kezdődött meg. A vádat Elbert F. Gallagher, a védelmet pedig James Dempsey képviselte. Az egész tárgyalás véget ért tíz nap alatt, és a bírák kevesebb, mint egy órányi tanácskozás után meghozták az ítéletet. Bűnösnek találták minden vádpontban. Fish megköszönte az ítéletet, ami halálbüntetés volt.

1936. január 16-án végezték ki villamosszékben.

Idézetek