Még a mai napig akad, ki szívesen hangoztatja: túl sok volt az indokolt kétely James Hanratty ügyében. Úgy hiszik ilyen hozzáállással, és a bizonyítékok híján bárkire kimondhatták volna a halálos ítéletet. Az első gyanúsított, Peter Alphon rengeteg interjút és nyilatkozatot tett számos tv-nek és újságnak, mely szerint Hanratty egyszerűen egy összeesküvés áldozata lett. Érdekes, hogy később azonban minden nyilatkozatát, nyilvánosan visszavonta. Tény, hogy ha Hanratty nem ilyen korlátolt és egyszerű ember, akár talán még meg is úszhatta volna az egészet. De gyakorlatilag azzal, hogy megváltoztatta az alibijét a bíróság előtt, mondhatni „megásta a saját sírját”. Minden azon kijelentésre, miszerint ártatlanul ítélték volna el, ugyanúgy ott voltak a kiváló ellenvélemények és érvek.
És ahogy a nyomozást vezető főfelügyelő nyilatkozta:

 „Hanratty az utóbbi évek leghitványabb gyilkosa”

James Francis Hanratty 1936. október 4-én látta meg a napvilágot, egy Farnborough nevű városkában, nem messze Orpington-tól, Kentben.

Bár, nem sokkal a megszületését követően, ír származású apjával és angol anyjával Wembleybe költözött, ami Middlesex-ben található. Gyermekkora szinte érdektelen, semmi megemlíthető nincs vele kapcsolatban, azt leszámítva, hogy rengeteg idő töltött börtönben 18 és 25 éves kora között. Egy piti kis csalónak és rablónak tartották, s még csak nem is az ügyesebbek közül. Legtöbbször autólopásért, és betöréses rablásért ítélték el, és vetették a rácsok mögé.

1961. augusztus 22-én pontban alkonyatkor a két buckinghamshire-i Slough közúti Kutatólaboratórium tudósa összeölelkezve, egymás karjaiban hempergett egy szürke Morris Minor típusú autó elülső ülésén Dorney Reach határában, a Temze partján. Michael Gregsten harmincnyolc esztendős kétgyermekes férfi éppen szeretőjével, Valeire Storie huszonhárom éves, csinos, hajadon leánnyal csalta feleségét. Látszólag biztonságosnak vélték a helyet, hiszen 3 éve voltak együtt, bőven rendelkeztek tapasztalattal. De hirtelen egy férfi zavarta meg a szerelmeskedőket, aki halkan megkocogtatta az autó vezető felöli ablakát. Gregsten letekerte azt és érdeklődve tekintett ki, mikor a kint ácsorgó férfi pisztolyt szegezett a fejéhez. A párocska rettentően megijedt, hiszen azt hitték egy útonállóval akadt dolguk. Készségesen felajánlották minden értékük a férfinek, órát, pénzt, még a kocsit is, hátha ezzel sikerül menteni az életüket. Sikertelen próbálkozás volt, és a férfi a pisztolyával hadonászva hirtelen beugrott a hátsó ülésre, és parancsba adta hogy véletlenül se merjenek hátra fordulni. Elmondta, hogy szökésben van, és vélhetőleg Anglia összes rendőre az ő nyomában. Látszólag nem igazán tudta mihez kezdjen.

Végül aztán, hosszas várakozás után, fél tizenkettőkor ráparancsolt Gregstenre, hogy indítsa el a kocsit. Különös utazás vette kezdetét, nem kevesebb, mint harminc mérfölden át.

Keresztül London slough-i, hayes-i és stanmore-i városrészein, kisebb megszakításokkal a benzin vagy esetleg cigaretta vásárlása miatt. Az amúgy is ingerülté vált Gregsten egyre feszültebb lett a háta mögött dirigáló fogvatartójuk miatt, aki egyfolytában csak utasítgatta őt. Végül rátértek az A5-ös útra St. Albans felé, ahol Gregsten már időnként villogtatott az irányjelzővel, hogy így hívja fel magára a figyelmet. Sajnos ez is sikertelen próbálkozás volt.

St Albans és Luton között a fegyveres utasította őt, hogy húzódjon le az út menti pihenőre. Állítása szerint „szunyókálni” akart egy kicsit, és később megpróbálta Miss Storie-t odakötözni az autó ajtajának fogantyújához. Mindezek után szólt Gregstennek, hogy dobjon oda neki egy vászonzsákot, de mikor az érte nyúlt, kétszer fejbe lőtte.

„Túl gyorsan, túl hirtelen mozdult, megijesztett!” - kiáltotta a fegyveres férfi a lánynak, mikor az felsikoltott: „Piszok gazember!”

Miközben Gregstenből ömlött a vér, a férfi a hátsó ülésre kényszerítette Miss Storie-t, ráparancsolt, hogy vegye le a fehérneműjét, majd megerőszakolta. Ezt követően utasította a lányt, hogy húzza ki Gregsten holttestét a kocsiból. A lány megalázva teljesen kétségbe esve rogyott le szerelme teste mellé. Mintha sokkot kapott volna, még sírni sem volt képes. A gyilkos pedig mindeközben azon gondolkodott, vajon mi legyen a következő lépés. Végül a lány adott neki egy 1 font bankjegyet, és kérte hogy tűnjön már el végre. A férfi készségesen elfogadta, nagyon úgy tűnt, hogy végre elmegy. De ahogy az autóhoz ért, hirtelen megpördült és 5 lövést adott le a lányra. Az egyik golyó áthatolt a nyakán, közel a gerincoszlopához. Miss Storie halottat tettetve feküdt, mikor a férfi odasiettet, hogy meggyőződhessék, milyen munkát végzett. Mikor örömmel nyugtázta hogy sikeresen megölte korábbi egyetlen szemtanúját, sietve elhajtott a helyszínről.

Egyetlen autós sem vette észre Miss Storie-t, ahogy ott kiabál, és a szoknyájával integet az út mentén. Túl sötét volt ahhoz, hogy bárki is felfigyeljen rá. Végül aztán teljes kimerültségében elájult és olyan fél 7 tájban egy fiatal fiú akadt rá, aki forgalomszámlálásra jött az út szélére. A lány egy kórházban tért újra magához, ahol a már várakozó rendőröknek rendkívül részletes személyleírást tudott adni a tettesről. A sérülései miatt sajnos örökre tolószékbe kényszerült, de szellemi képességei egy cseppet sem csorbultak.

Végül megkezdődött a nyomozás az A6-os úti parkolói gyilkos ellen.

Két fantomképet is sikerült rajzolni, egyet Valerie Storie elmondása alapján, egyet pedig azon szemtanúk segítségével, akik látták Gregsten kocsiját a gyilkossal a volánnál. A rendőrség elég kusza nyomokon indult, és az első gyanúsítottjuk egy Peter Luis Alphon nevű férfi volt. A Maida Vale-i Vienna Hotelban, ahol gyilkosság utáni éjszakát töltötte, találtak két db 38-as kaliberű golyót a szobájában. A ballasztikai szakértők megerősítették, hogy a golyók egyeznek azokkal, melyek kioltották Gregsten életét. Ám miután Alphon kiállt a szembesítésre, Valerie nem őt szúrta ki. Alphon nem felelt meg egyik fantomképen látható személynek sem, ahogy, mellesleg James Hanratty sem. Tulajdonképpen, furcsa, de valójában Hanrattyre még csak nem is gyanakodott a rendőrség, ugyanis közismert volt, hogy egy kétbalkezes piti bűnöző, senki sem gondolta hogy elkövetne egy ilyen bűntényt. De úgylátszik, nem tudni, hogy valójában akarattal, de Hanratty minden áron magára akarta vonni a rendőrség figyelmét.

Már amúgy is gondolkodóba ejtették azok a halálosan fenyegető hívások, amiket a kórházban lábadozó Valerie Storie kapott. Minden éjjel másik ágyba hurcolták szerencsétlen lányt, és megerősített őrség szobrozott az ajtaja előtt éjjel s nappal egyaránt. Ekkor, nem tudni milyen ösztönzésre, de Hanratty odatelefonált Acott főfelügyelőnek, aki a nyomozást vezette, hogy rettentően aggódik, mert őt gyanúsítják az A6-os parkolói gyilkossággal, pedig ő teljes mértékben ártatlan. Mivel, egyébként a kutya sem törődött vele, ezzel a hívással teljesen magára terelte a gyanút. A rendőrségnek továbbá tudomására jutott, hogy Hanratty megérdeklődte egyik társától, Charles France-tól, vajon alkalmas egy londoni busz hátsó ülése arra, hogy egy pisztolyt rejtsenek bele. Sőt, még azt is megtudták, hogy abban az évben hozzájutott egy 38-as kaliberű Enfield revolverhez, ami egyezik azzal, amit a gyilkos használt. (Később egy hasonló pisztolyt találtak a 36-os busz hátsó ülése mögött). Továbbá a rendőrség azt is kinyomozta, hogy Hanratty bejelentkezett a Vienne Hotelba egy nappal korábban, mint Alphon, ugyanabba a szobába, mint J. Ryan. Később Gregsten özvegye is őt nevezte meg férje valószínű gyilkosául, amin többen nagy elcsodálkoztak, ugyanis honnan tudhatná ő.

1962. január 22-én megkezdődött a vizsgálat James Hanratty, írástudatlan, mondhatni korlátolt elméjű férfi ellen. Ezt az esetet azóta is minden idők egyik leghosszabb gyilkossági pereként tartják számon. Hanrattyt október 9-én tartóztatták le Blackpoolban. A vád gyilkosság és súlyos testi sértés volt.

Letartóztatását követően, rögtön a felismerő kamrába vitték, ahol az egyetlen életben maradt áldozat, Valerie Storie ismét megpróbálta azonosítani. Ugyanis a férfi már egyszer elő lett állítva eme ügy miatt, de akkor még szabadon távozhatott. Nagyon úgy nézett ki, hogy most is így lesz, ugyanis Storie nem ismerte meg most sem, kivéve hogy a férfi szeme egyezett a gyilkoséval: metszően hideg kék.

Ez felkeltette az érdeklődést, ekkor a lány megkérte a felsorakoztattakat, mondják ki azt a mondatot, amit a gyilkos ismételt el többször is, hogy: „Csönd legyen, gondolkodom.”

Hanratty mindig úgy mondta, „gondolkodok” és ekkor Miss Storie azonosította a gyilkost.

A vizsgálat során a védelem keményen támadta a rendőrséget. Azzal vádolta, hogy fontosabbnak tartották ráhúzni a vizes lepedőt Hanrattyre, mintsem bebizonyítsa a „valódi” igazságot. Továbbá, természetesen belekapaszkodtak Miss Storie azonosítási baklövéseibe, és hogy ennyi habozás után mutatott csak rá a vádlottra. Maga Hanratty viszont sajátos módján ismét csak gyengeelméjűségéről adott tanúbizonyságot, hiszen annak ellenére, hogy mindvégig tagadta bűnösségét, pökhendi és szemtelen volt a bíróságon. Bizonyítékként előkerült Hanratty egyik cellatársa, aki váltig állította, hogy a férfi bevallotta neki az egész gyilkosságot, hogy ő volt az elkövető. Továbbá olyan részletekről volt tudomása, amit egyedül Miss Storie és a rendőrség tudhatott.

De maga Hanratty alibije sem volt éppen magabiztos és szilárd: állítása szerint, a kérdéses időpontban Liverpoolban tartózkodott a barátainál, de a nevüket nem volt hajlandó elárulni, mondván, elveszítené a bizalmukat. Aztán hirtelen megváltoztatta az elmondottakat, mégpedig arra, hogy valójában Rhylben volt, Észak – Walesben. Bizonyítékot természetesen erre sem tudott felmutatni.

Mind a vád mind a védelem olyan kétes érveléssel hozakodott elő, hogy az esküdtek 9 és fél órán keresztül tanácskoztak. Egyszer még bírói útmutatáshoz is kénytelenek voltak folyamodni.

Aztán végülis megszületett a döntés: James Francis Hanratty bűnös.

A legkisebb felháborodást sem színlelve, egyszerű közönnyel az arcán ő maga csak ennyit tett hozzá a történtekhez: „Ártatlan vagyok.”

Aztán persze történt több fellebbezés is, de idővel mind elutasításra került.

A huszonöt esztendős Hanrattyt a Bedford Börtönben akasztották fel 1962. április 4-én.