Alaszka egyike az utolsó nagy határvidékeknek - nagyobb mint
Franciaország, Németország és Brittania együtt, de népessége kisebb
mint Luxemburgé. Anchorage egy olyan város ebben a több ezer
négyzetmérföldnyi vadonban, melynek hírhedt piroslámpás negyede van. A
késő hetvenes évektől a rendőrség egyre több jelentést kapott eltűnt
prostituáltakról és topless táncosokról. Kezdetben kevés figyelmet
fordítottak rájuk, mivel ezek a lányok híresek voltak arról, hogy egyik
napról a másikra hírtelen lelépnek, többnyire anélkül, hogy elmondanák
bárkinek hová is mennek.
1983. június 13.-án egy Cindy Paulson nevű 19 éves anchorage-i prostituált épp egy utcasaroknál strihelt, mikor egy himlőhelyes, ideges, alacsony és szörnyen dadogó férfi közelítette meg. Mikor megegyeztek az árban, a férfi orális szexet akart, és ezért a nő beszállt a férfi furgonjába. Miközben azon volt, hogy kielégítse a kliensét, felnézett és meglátta a rászegeződő 357-es Magnum csövét. A férfi ekkor előszedett egy pár bilincset az ülése alól és feltette Cindy csuklójára. Ezután elhajtott Anchorage fás vidékén keresztül.
A furgon végülis egy nagy kékes-szürke „rancs”-szerű háznál állt meg, ahova bekényszerítette a nőt. Leráncigálta az alagsorba, és amikor már lent volt, a nő kitömött állatok fagyos látványával szembesült. Az alagsor fala trófeákkal volt borítva. A férfi vadász volt. Cindy-t meztelenül odabilincselte a helység közepén található oszlophoz, és órákon át többször is megerőszakolta és análisan közösült vele. A vadász ezután lefeküdt egy heverőre, és elaludt. Mikor végre felébredt, felöltöztette Cindy-t, újra megbilincselte és elvitte a Merril Field repülőtérre, ahol a furgon egy kis kék-fehér repülőgép mellett állt meg. Még az úton a vadász elmondta Cindy-nek, hogy el fognak repülni az alaszkai vadonban levő kis kunyhójába. Eldicsekedett azzal, hogy már nagyon sok lányt felvitt oda egy kis „szórakozásra”. Cindy, mikor megérkeztek a géphez és a férfi kiszállt, meglátta az esélyt a menekülésre. Kinyomta a vezető oldali ajtót és rohant az Ötödik sugárút fényei felé. Miközben szaladt, hallotta fogvatartója kiabálását: „Állj meg te kurva! Állj meg vagy megöllek!” Cindy nem nézett vissza. Amint elérte az utat, látta egy teherautó fényeit közelíteni, és leintette megbilicselt kezeivel. A sofőr, a harmichat éves Robert Yount hirtelen fékezett és Cindy felmászott nagy nehezen hozzá, a biztonságba.
Mikor értesítették a rendőrséget, Cindy-t bevitték az Anchorage Humana kórházba kivizsgálásra. A vizsgálat vaginális sérüléseket mutatott ki, valamint bilincs nyomokat a csuklója és a nyaka körül, alátámasztva elrablásának történetét. Ezután bevitték az Anchorage-i Rendőrfőkapitányságra kihallgatásra. Cindy-nek sikerült részletes leírást adnia támadója házáról, kocsijáról, repülőjéről és kinézetéről. A rendőrségnek nem tellett sok idejébe azonosítani a 40 éves Robert Hansen-t, egy nős péket, aki egy jól menő üzlet tulajdonosa volt Anchorage-ban.
Kevesebb, mint két órán belül Cindy szökése után, a rendőrség megérkezett Hansen otthonába, és megállapították, hogy a férfi tökéletesen egyezik Cindy által adott személyleíráshoz. A rendőrök tájékoztatták Hansent a vádakról, melyek felmerültek ellene. Hansen nagyon meglepettnek tűnt és kézségesen beleegyezett abba, hogy bemegy velük a rendőrségre. Hansent ott William Dennis az Anchorage-i Rendőrség Szexuális Bűncselekmények Részlegének tisztje hallgatta ki. Hansen együttműködő és udvarias volt, nem mutatott semmi olyan jellegzetességet, ami a bűnösségére utalna, habár szokatlanul nyugodt volt azokhoz képest, akiket ártatlanul megvádolnak. Hansen részletes beszámolót adott arról, hogy hol tartózkodott, azt állította, hogy a felesége és a családja Európában vannak, és ő két barátjával, John Sumrall-al és John Hennig-el volt abban az időben, amikor Cindyt megerőszakolták. Mindkettő a kihallgatásukkor alátámasztotta Hansen történetét. Kézségesen beleegyezett abba is, hogy a rendőrség átkutassa a házát, a kocsiját, a repülőgépét és aláírt erről egy hivatalos papírt is.
Miközben a rendőrség ezeket vizsgálta, Cindy részletes vallomásából az vált számukra nyilvánvalóvá, hogy Cindy ugyanabban az időben volt a házban és a kocsiban is. Tehát úgy nézett ki a dolog, hogy egy elismert helyi üzletember szava volt szemben egy priuszos prostituáltéval. Az, hogy Cindy elutasította a hazugság vizsgáló tesztet, meggyőzte William Dennist, hogy a lány hazudik, és lezárta az ügyet. Habár Greg Baker rendőrtiszt, aki felvette korábban Cindy panaszát, biztos volt benne, hogy Cindy az igazat mondja. Azonban hamarosan a rendőrség komolyabban kezdett foglalkozni a Cindy Paulson esettel.
1980. júliusában építőmunkások felfedeztek egy nem túl mély sírt az Eklutna Lake útnál. A sír egy félig megevett fiatal nő holttestét tartalmazta, a rendőrség azt gyanította, hogy talán egyike az eltünt lányoknak, de a lebomlott test szörnyű állapota miatt, annak azonosítása lehetetlen volt. A rendőrség készített az arcról egy rekonstrukciót és ezt sok helyen megjelentették, ennek ellenére az áldozatot sohasem sikerült azonosítani. A nyomozók között csak „Eklutna Annie”-ként vált ismerté. Ugyanebben az évben valamivel késöbb még egy holttestet találtak, ami Eklutna Annie-hez hasonlóan elég rossz állapotban volt. Ennek ellenére sikerült azonosítani, az áldozat Joanne Messina egy helyi topless táncos volt. A nyomozók késöbb kiderítették, hogy a nőt utoljára egy alacsony, dadogó, himlőhelyes arcú férfival látták. 1982. szeptember. 12-én vadászok rábukkantak egy újabb nem túl mély sírra a Knik folyó partján, mely Anchorage-t határolja. A maradványokat a 23 éves topless táncos Sherry Morrow-ként azonosították, aki a jelentések szerint egy éve tűnt el. Háromszor hátbalőtték, és a test közelében talált töltényekből arra következtettek, hogy a nőt egy 223-as Ruger Mini 14-es vadászpuskával lőtték le. Érdekesség volt az, hogy a holttestre teljesen felöltözve találtak, viszont nem voltak golyó lyukak a ruhán, ami azt jelentette, hogy Sherry meztelen volt mikor lelőtték, és a halála után újra felöltöztették. Érdekes módon Sherry halálát akkor még nem hozták összefüggésbe az 1980-as esetekkel.
Egy évvel késöbb, 1983. szeptember. 2-án, három hónappal Cindy Paulson elrablása és megerőszakolása után, egy következő sírt is találtak a Knik folyó partján. Az áldozatot a 17 éves Paula Goulding-ként azonosították, aki egy másik eltűnt topless táncos volt. Őt is pontosan ugyanúgy ölték meg mint Sherry Morrowt, és őt is felöltöztették a halála után. Az anchorage-i rendőrségnek ekkor már szembe kellett néznie avval a ténnyel, hogy egy sorozatgyilkos van az Anchorage-iak között.
Greg Baker, az a rendőrtiszt aki a Cindy Paulson ügyben nyomozott, mindig is gyanakodott Robert Hansenre és belekezdett egy alapos nyomozásba Hansen múltjáról és magánéletéről. Eleinte semmit sem talált. Váratlanul azonban kiderült hogy, Hansen jó néhány évvel korábban, az 1970-es évek elején börtönben volt emberrablásért, nemi erőszakért és fegyveres támadásért. Baker elküldött egy gyanuját tartalmazó beszámolót, és egy másolatot Hansen bűnügyi nyilvántartásáról Glenn Flothe őrmesternek az Alaszkai Állami Csendőrségből, aki a topless táncosok ügyében létrehozott különítmény vezetője volt. Flothe egyetértett abban, hogy Hansent gyanusítottként kellene kezelni és belekezdett saját nyomozásába Hansenről. Minél többet megtudott, annál jobban meggyőződött arról, hogy megtalálta a gyilkost és Flothe úgy döntött újra nyitja a Cindy Paulson ügyet, megkísérelve bizonyítékokat találni Hansen ellen.
Flothe újra kihallgatta Hansen barátait, Henninget és Sumrallt Hansen alibijéről, és tájékoztatta őket, hogy hamis tanuzással vádolja őket. A megfélelemlítés bevált és mindkét férfi beismerte, hogy hazudtak azért, hogy kisegítsék Hansent abból a bajból, amiről ők azt hitték, hogy csak egy kínos családi ügy. Mikor mindkét férfi visszavonta a vallomását, kiadtak egy letartóztatási parancsot Hansen ellen.
1983. október 27-én reggel nyolckor Robert Hansent letartóztatták a pékségében, és bevitték az anchorage-i csendőr állomásra. Ott, Flothe berendezett egy kihallgató szobát az FBI tanácsainak megfelelően. Az alaszkai hatóságok nem mertek kockáztatni. Korábban már volt egy alaszkai sorozatgyilkos, Thomas Richard Bunday, és az az ügy nem a legszerencsésebben fejeződött be a számukra. Jól tették, hogy az FBI-hoz fordultak. Hansent egy olyan kihallgató szobába vitték, melyet előtte gondosan előkészítettek. Tele volt a fal térképekkel a Knik folyóról, képekkel a sírhelyekről, és az asztalon az áldozatokról. Voltak még ott Hansen családjának, barátainak és ismerőseinek neveivel ellátott mappák és akták. Egy kis ideig otthagyták ücsörögni egyedül, azért hogy nyugtalanná tegyék és ezalatt Flothe egy duplaüvegen keresztül figyelte. Hansen sokkal izgatottabb volt, mint várták. Néhány perccel késöbb Flothe és Darryl Galyan örmester beléptek a szobába, és megkezdték Hansen kihallhatását, mely 5 órán át tartott.
Hansen kihallgatása alatt egy csapat rendőr átkutatta annak házát. A trófeás szobában a fa burkolat mögött a rendőrség olcsó ékszereket és személyi igazolványokat talált, melyek a halott lányokhoz vezettek vissza. A rendőrség talált továbbá egy Ruger Mini-14-es vadászpuskát a padló alatt elrejtve, melyről a ballisztikusok késöbb megállapították, hogy azzal a fegyverrel ölték meg Sherry Morrowt és Paula Gouldingot. A legsokatmondóbb tárgy amit találtak, egy repülési térkép volt az anchorage-i régióról, melyen 20 hely csillaggal meg volt jelölve. Három ezek közül megfelelt azoknak a helyeknek, ahol a Sherry Morrow, Paula Goulding és Joanne Messina holttestét megtalálták.
Hansen eleinte tagadta, hogy bármiféle köze is lenne a gyilkosságokhoz, de amikor szembesült a nagy mennyiségű ellene szóló bizonyítékokkal, úgy döntött, hogy inkább vall. Beismerte, hogy a térképen levő csillagok azoknak a prostituáltaknak a sírhelyeit jelzi, akiket ő ölt meg. Hansen azt állította, hogy nem ölte meg az összes lányt akit felvitt a vadonba. Azt állította, hogy ő csak orális szexet akart, és ha a lányok teljesítették, haza repítette őket. (Ez részben igaz lehetett. Tényleg nem ölt meg mindenkit, viszont a 17 áldozaton túl még 30 nőt megerőszakolt, akik életben maradtak. Abból, amit Cindy Paulson elmondott Greg Bakernek, az derül ki, hogy Hansen ezt brutális módon tette. Cindy a megerőszakoláson túl beszámolt arról is, hogy Hansen össze-vissza harapdálta a mellét és felnyomott neki egy kalapácsot is.) Ha viszont ellenálltak neki, akkor kezdődött az igazi borzalom: fegyverrel kényszerítette őket, hogy levetkőzzenek és futásra kényszerítette őket. Többnyire előnyt kaptak, majd Hansen becserkészte őket, mint egy állatot. Hátborzongató módon, néha hagyta, hogy az áldozat azt higgye, hogy már megmenekült, ekkor rájuk talált és újból futásra kényszerítette őket. Ez addig folytatódott, amíg az áldozat túlságosan ki nem hűlt és ki nem fáradt ahhoz, hogy tovább fusson, ekkor lelőtte őket. Volt akinek bekötötte a szemét és úgy futtatta, volt akit a végén a vadászkésével szúrt le. A visszaöltöztetésről azt állította, hogy azért kellett, hogy kielégítse az uralkodási vágyait és ezt az egész dolgot zsákmány elejtéséhez hasonlította.
1984. február 27-én Robert Hansent az Achorage-i Állami Bíróságra vitték Ralph Moody legfelsőbb bíró elé. Hansent bűnösnek találták négy gyilkosságban és 13 másikban is, amivel formailag ugyan nem vádolták. Ez azért volt, mert Hansen egyezséget kötött, ha teljes beismerő vallomást tesz, akkor csak a feltárt négy esetért (Sherry Morrow, Paula Goulding, Joanne Messina és Eklutna Annie) fogják vádolni, valamint a büntetését egy szövetségi börtönben kell letöltenie, egy szigorú fegyház helyett. Moody bíró Hansent – aki egy pillanatnyi megbánást sem mutatott - 461 évnyi letöltendő börtönre ítélte, a szabadlábra helyezés lehetősége nélkül. Kevesebb mint három óra alatt bűnösnek találták és elítélték a több évnyi rettenetes bűnökért.
A Robert Hansen eset íróinak mind az a véleménye, hogy fő személyiségjegye osztozik más sorozat gyilkosokéval; a szörnyen alacsony szintű önértékelés (lásd pl. Bundy). Robert csúnya, népszerűtlen gyerek volt. Hansen vidéki környezetben született Estervilleben, Iowaban, 1939. február 15-én. Apja, egy dán bevándorló pék, aki nagyon szigorú volt, és sokat dolgoztatta a fiát a pékségben. Hansen eredetileg balkezes volt, de szülei átszoktatták a jobbkéz használatára. 1957-ben végezte el a középiskolát és nem sokkal ezután a hadsereg tartalékos állományába vették fel. Az alapkiképzést követően, egy hétvégét minden hónapban a hadseregnél kellett töltenie. A legtöbb idejét az apja pékségében töltötte, néha mint önkéntes részt vett a Pocahontas Ifjúsági Rendőrségnél, mint kiképző tiszt. 1960-ban Hansen megnősült, de a felesége hamarosan elhagyta. Hansen meggyőzte magát, hogy ez az ő csúnyaságának volt köszönhető. A valóság nem ez volt. 1960. december 7-én történt az első olyan dolog Hansen életében, ami előrevetítette a késöbbieket. Bosszúból a korábban elszenvedett sérelmekért, felgyújtotta az iskolabusz garázsát. (Ismét egy tipikus dolog, a sorozatgyilkosok gyakran kezdik gyújtogatással.) A dolog kiderült és Hansen három év börtönt kapott. A felesége ezért vált el. 20 hónap letöltése után kiengedték, annak ellenére, hogy személyiségét infantilisnak állapították meg. Hamarosan, 1963-ban újranősült. A következő években gyakran váltogatta munkahelyeit és néhány alkalommal letartóztatták apróbb lopásokért. Hogy új életet kezdjen, 1967-ben Alaszkába költözött a feleségével, nyitott egy pékséget, és a felszínen boldog házaséletet élt, jól menő üzlettel. Hansen és felesége rendszeres templombajárók, és az evangélikus egyház aktív tagjai voltak. Ezentúl Hansnennek nagyszámú barátot sikerült szereznie a helyi közösség prominens képviselői közül. Elkezdett hódolni vadászszenvedélyének, úgy ahogy annak idején az apja is, és jól ismert lett az alaszkai vadászkörökben, ahol csúcstartó volt egy nagy szarvú alaszkai muflon íjjal történő elejtésében, sőt a vadásztrófeák világrekordkönyvében is szerepel, mint csúcstartó. Mikor az apja meghalt, örökölte annak fegyvergyűjteményét, néhány 17-es vadászpuskát. Saját repülőgépet birtokolt - amelyet a sikeres üzletének köszönhetően megengedhetett magának - mely lehetővé tette, hogy eljusson a vadon szivébe, ahol kedvenc szenvedélyének hódolhatott. De dolgok hamarosan megint rosszra fordultak. 1972-ben Hansent ismét letartóztatták, megtámadott és megpróbált megerőszakolni egy háziasszonyt, ez nem sikerült, viszont elrabolt és megerőszakolt egy prostituáltat. Lecsukták, ám büntetését lecsökkentették, és mindössze hat hónap után kiengedték. Viszont mikor 1977-ben ellopott egy láncfűrészt, már öt év börtönre itélték. A börtönpszichiáter bipoláris depressziót állapított meg, és kérte a bíróságot, hogy rendelje el Hansennek a lítium szedését, hogy a hangulatváltozásait kordában lehessen tartani. Ez nem történt meg, viszont egy év után szabadon engedték. Hansen tovább folytatta kettős életét, nagyon erősen vágyott arra, hogy egy könnyűvérű nő orálisan kielégítse. Így kezdődtek szexuális fantáziálgatásai. Állítása szerint első áldozata Joanna Messina volt, akit 1980. júliusában ölt meg. Azt állította, hogy a gyilkosság után szörnyen aggódott. Néhány héttel a Messina gyilkosság után, egy ismeretlen prostituáltat szedett fel Anchorage-ban. Mikor a nő megtagadta az orális szexet, amit Hansen kívánt, Hansen az Eklutna útig üldözte, majd ott leszúrta. Hansen elismerte, hogy nagyon izgalomba jött ettől a gyilkosságtól, és ettől kezdve erősen fantáziált arról, hogy levadássza és megölje a nőket úgy, ahogy egy vadállatot.
Habár Hansen nem erősítette meg sohasem, hogy ő lenne a felelős azért a sok eltünésért, azért azt nem lehet mondani, hogy nem működött együtt. Segített a nyomozóknak felderíteni azt, hogy hová temette sok áldozatát. Ez volt az a feladat, amit Hansen beteges boldogsággal hajtott végre. A sírokhoz történő helikopter út során gyakran felizgult vagy izgatott lett, újra és újra élvén a gyilkosságokat a fejében. Megbilincselve, gyakran nyomult keresztül mellkasig érő havon, hogy dicsőségesen megmutassa egy-egy áldozatának sírhelyét. Néha térdre vetette magát és dühösen ásni kezdett puszta kezeivel, dühös szemmel és széles vicsorgással az arcán. 1984. nyara végére 11 holttestet megtaláltak és ebből tizet hivatalosan is azonosítottak.
Robert Hansen mind a mai napig be van börtönözve. Először Pennsylvaniaban ült, majd átvitték egy új börtönbe Alaszkába. Gyakran, amikor a vadászok holttestet találnak a vadonban, megkérdezik Hansen, hogy esetleg tudja-e valamelyik áldozataként azonosítani. Felesége és két gyereke két évnyi zaklatás után elhagyta Alaszkát, majd a nő újra házasodott. Hansen többi élő családtagjának sincs kapcsolata vele. Otthagyták Hansent, hogy újra élje fejében a beteges vadászatának minden részletét, azt a szórakozást, amit annyira szeretett. Nevét még a vadásztrófeák világrekordkönyvéből is kitörölték.
1983. június 13.-án egy Cindy Paulson nevű 19 éves anchorage-i prostituált épp egy utcasaroknál strihelt, mikor egy himlőhelyes, ideges, alacsony és szörnyen dadogó férfi közelítette meg. Mikor megegyeztek az árban, a férfi orális szexet akart, és ezért a nő beszállt a férfi furgonjába. Miközben azon volt, hogy kielégítse a kliensét, felnézett és meglátta a rászegeződő 357-es Magnum csövét. A férfi ekkor előszedett egy pár bilincset az ülése alól és feltette Cindy csuklójára. Ezután elhajtott Anchorage fás vidékén keresztül.
A furgon végülis egy nagy kékes-szürke „rancs”-szerű háznál állt meg, ahova bekényszerítette a nőt. Leráncigálta az alagsorba, és amikor már lent volt, a nő kitömött állatok fagyos látványával szembesült. Az alagsor fala trófeákkal volt borítva. A férfi vadász volt. Cindy-t meztelenül odabilincselte a helység közepén található oszlophoz, és órákon át többször is megerőszakolta és análisan közösült vele. A vadász ezután lefeküdt egy heverőre, és elaludt. Mikor végre felébredt, felöltöztette Cindy-t, újra megbilincselte és elvitte a Merril Field repülőtérre, ahol a furgon egy kis kék-fehér repülőgép mellett állt meg. Még az úton a vadász elmondta Cindy-nek, hogy el fognak repülni az alaszkai vadonban levő kis kunyhójába. Eldicsekedett azzal, hogy már nagyon sok lányt felvitt oda egy kis „szórakozásra”. Cindy, mikor megérkeztek a géphez és a férfi kiszállt, meglátta az esélyt a menekülésre. Kinyomta a vezető oldali ajtót és rohant az Ötödik sugárút fényei felé. Miközben szaladt, hallotta fogvatartója kiabálását: „Állj meg te kurva! Állj meg vagy megöllek!” Cindy nem nézett vissza. Amint elérte az utat, látta egy teherautó fényeit közelíteni, és leintette megbilicselt kezeivel. A sofőr, a harmichat éves Robert Yount hirtelen fékezett és Cindy felmászott nagy nehezen hozzá, a biztonságba.
Mikor értesítették a rendőrséget, Cindy-t bevitték az Anchorage Humana kórházba kivizsgálásra. A vizsgálat vaginális sérüléseket mutatott ki, valamint bilincs nyomokat a csuklója és a nyaka körül, alátámasztva elrablásának történetét. Ezután bevitték az Anchorage-i Rendőrfőkapitányságra kihallgatásra. Cindy-nek sikerült részletes leírást adnia támadója házáról, kocsijáról, repülőjéről és kinézetéről. A rendőrségnek nem tellett sok idejébe azonosítani a 40 éves Robert Hansen-t, egy nős péket, aki egy jól menő üzlet tulajdonosa volt Anchorage-ban.
Kevesebb, mint két órán belül Cindy szökése után, a rendőrség megérkezett Hansen otthonába, és megállapították, hogy a férfi tökéletesen egyezik Cindy által adott személyleíráshoz. A rendőrök tájékoztatták Hansent a vádakról, melyek felmerültek ellene. Hansen nagyon meglepettnek tűnt és kézségesen beleegyezett abba, hogy bemegy velük a rendőrségre. Hansent ott William Dennis az Anchorage-i Rendőrség Szexuális Bűncselekmények Részlegének tisztje hallgatta ki. Hansen együttműködő és udvarias volt, nem mutatott semmi olyan jellegzetességet, ami a bűnösségére utalna, habár szokatlanul nyugodt volt azokhoz képest, akiket ártatlanul megvádolnak. Hansen részletes beszámolót adott arról, hogy hol tartózkodott, azt állította, hogy a felesége és a családja Európában vannak, és ő két barátjával, John Sumrall-al és John Hennig-el volt abban az időben, amikor Cindyt megerőszakolták. Mindkettő a kihallgatásukkor alátámasztotta Hansen történetét. Kézségesen beleegyezett abba is, hogy a rendőrség átkutassa a házát, a kocsiját, a repülőgépét és aláírt erről egy hivatalos papírt is.
Miközben a rendőrség ezeket vizsgálta, Cindy részletes vallomásából az vált számukra nyilvánvalóvá, hogy Cindy ugyanabban az időben volt a házban és a kocsiban is. Tehát úgy nézett ki a dolog, hogy egy elismert helyi üzletember szava volt szemben egy priuszos prostituáltéval. Az, hogy Cindy elutasította a hazugság vizsgáló tesztet, meggyőzte William Dennist, hogy a lány hazudik, és lezárta az ügyet. Habár Greg Baker rendőrtiszt, aki felvette korábban Cindy panaszát, biztos volt benne, hogy Cindy az igazat mondja. Azonban hamarosan a rendőrség komolyabban kezdett foglalkozni a Cindy Paulson esettel.
1980. júliusában építőmunkások felfedeztek egy nem túl mély sírt az Eklutna Lake útnál. A sír egy félig megevett fiatal nő holttestét tartalmazta, a rendőrség azt gyanította, hogy talán egyike az eltünt lányoknak, de a lebomlott test szörnyű állapota miatt, annak azonosítása lehetetlen volt. A rendőrség készített az arcról egy rekonstrukciót és ezt sok helyen megjelentették, ennek ellenére az áldozatot sohasem sikerült azonosítani. A nyomozók között csak „Eklutna Annie”-ként vált ismerté. Ugyanebben az évben valamivel késöbb még egy holttestet találtak, ami Eklutna Annie-hez hasonlóan elég rossz állapotban volt. Ennek ellenére sikerült azonosítani, az áldozat Joanne Messina egy helyi topless táncos volt. A nyomozók késöbb kiderítették, hogy a nőt utoljára egy alacsony, dadogó, himlőhelyes arcú férfival látták. 1982. szeptember. 12-én vadászok rábukkantak egy újabb nem túl mély sírra a Knik folyó partján, mely Anchorage-t határolja. A maradványokat a 23 éves topless táncos Sherry Morrow-ként azonosították, aki a jelentések szerint egy éve tűnt el. Háromszor hátbalőtték, és a test közelében talált töltényekből arra következtettek, hogy a nőt egy 223-as Ruger Mini 14-es vadászpuskával lőtték le. Érdekesség volt az, hogy a holttestre teljesen felöltözve találtak, viszont nem voltak golyó lyukak a ruhán, ami azt jelentette, hogy Sherry meztelen volt mikor lelőtték, és a halála után újra felöltöztették. Érdekes módon Sherry halálát akkor még nem hozták összefüggésbe az 1980-as esetekkel.
Egy évvel késöbb, 1983. szeptember. 2-án, három hónappal Cindy Paulson elrablása és megerőszakolása után, egy következő sírt is találtak a Knik folyó partján. Az áldozatot a 17 éves Paula Goulding-ként azonosították, aki egy másik eltűnt topless táncos volt. Őt is pontosan ugyanúgy ölték meg mint Sherry Morrowt, és őt is felöltöztették a halála után. Az anchorage-i rendőrségnek ekkor már szembe kellett néznie avval a ténnyel, hogy egy sorozatgyilkos van az Anchorage-iak között.
Greg Baker, az a rendőrtiszt aki a Cindy Paulson ügyben nyomozott, mindig is gyanakodott Robert Hansenre és belekezdett egy alapos nyomozásba Hansen múltjáról és magánéletéről. Eleinte semmit sem talált. Váratlanul azonban kiderült hogy, Hansen jó néhány évvel korábban, az 1970-es évek elején börtönben volt emberrablásért, nemi erőszakért és fegyveres támadásért. Baker elküldött egy gyanuját tartalmazó beszámolót, és egy másolatot Hansen bűnügyi nyilvántartásáról Glenn Flothe őrmesternek az Alaszkai Állami Csendőrségből, aki a topless táncosok ügyében létrehozott különítmény vezetője volt. Flothe egyetértett abban, hogy Hansent gyanusítottként kellene kezelni és belekezdett saját nyomozásába Hansenről. Minél többet megtudott, annál jobban meggyőződött arról, hogy megtalálta a gyilkost és Flothe úgy döntött újra nyitja a Cindy Paulson ügyet, megkísérelve bizonyítékokat találni Hansen ellen.
Flothe újra kihallgatta Hansen barátait, Henninget és Sumrallt Hansen alibijéről, és tájékoztatta őket, hogy hamis tanuzással vádolja őket. A megfélelemlítés bevált és mindkét férfi beismerte, hogy hazudtak azért, hogy kisegítsék Hansent abból a bajból, amiről ők azt hitték, hogy csak egy kínos családi ügy. Mikor mindkét férfi visszavonta a vallomását, kiadtak egy letartóztatási parancsot Hansen ellen.
1983. október 27-én reggel nyolckor Robert Hansent letartóztatták a pékségében, és bevitték az anchorage-i csendőr állomásra. Ott, Flothe berendezett egy kihallgató szobát az FBI tanácsainak megfelelően. Az alaszkai hatóságok nem mertek kockáztatni. Korábban már volt egy alaszkai sorozatgyilkos, Thomas Richard Bunday, és az az ügy nem a legszerencsésebben fejeződött be a számukra. Jól tették, hogy az FBI-hoz fordultak. Hansent egy olyan kihallgató szobába vitték, melyet előtte gondosan előkészítettek. Tele volt a fal térképekkel a Knik folyóról, képekkel a sírhelyekről, és az asztalon az áldozatokról. Voltak még ott Hansen családjának, barátainak és ismerőseinek neveivel ellátott mappák és akták. Egy kis ideig otthagyták ücsörögni egyedül, azért hogy nyugtalanná tegyék és ezalatt Flothe egy duplaüvegen keresztül figyelte. Hansen sokkal izgatottabb volt, mint várták. Néhány perccel késöbb Flothe és Darryl Galyan örmester beléptek a szobába, és megkezdték Hansen kihallhatását, mely 5 órán át tartott.
Hansen kihallgatása alatt egy csapat rendőr átkutatta annak házát. A trófeás szobában a fa burkolat mögött a rendőrség olcsó ékszereket és személyi igazolványokat talált, melyek a halott lányokhoz vezettek vissza. A rendőrség talált továbbá egy Ruger Mini-14-es vadászpuskát a padló alatt elrejtve, melyről a ballisztikusok késöbb megállapították, hogy azzal a fegyverrel ölték meg Sherry Morrowt és Paula Gouldingot. A legsokatmondóbb tárgy amit találtak, egy repülési térkép volt az anchorage-i régióról, melyen 20 hely csillaggal meg volt jelölve. Három ezek közül megfelelt azoknak a helyeknek, ahol a Sherry Morrow, Paula Goulding és Joanne Messina holttestét megtalálták.
Hansen eleinte tagadta, hogy bármiféle köze is lenne a gyilkosságokhoz, de amikor szembesült a nagy mennyiségű ellene szóló bizonyítékokkal, úgy döntött, hogy inkább vall. Beismerte, hogy a térképen levő csillagok azoknak a prostituáltaknak a sírhelyeit jelzi, akiket ő ölt meg. Hansen azt állította, hogy nem ölte meg az összes lányt akit felvitt a vadonba. Azt állította, hogy ő csak orális szexet akart, és ha a lányok teljesítették, haza repítette őket. (Ez részben igaz lehetett. Tényleg nem ölt meg mindenkit, viszont a 17 áldozaton túl még 30 nőt megerőszakolt, akik életben maradtak. Abból, amit Cindy Paulson elmondott Greg Bakernek, az derül ki, hogy Hansen ezt brutális módon tette. Cindy a megerőszakoláson túl beszámolt arról is, hogy Hansen össze-vissza harapdálta a mellét és felnyomott neki egy kalapácsot is.) Ha viszont ellenálltak neki, akkor kezdődött az igazi borzalom: fegyverrel kényszerítette őket, hogy levetkőzzenek és futásra kényszerítette őket. Többnyire előnyt kaptak, majd Hansen becserkészte őket, mint egy állatot. Hátborzongató módon, néha hagyta, hogy az áldozat azt higgye, hogy már megmenekült, ekkor rájuk talált és újból futásra kényszerítette őket. Ez addig folytatódott, amíg az áldozat túlságosan ki nem hűlt és ki nem fáradt ahhoz, hogy tovább fusson, ekkor lelőtte őket. Volt akinek bekötötte a szemét és úgy futtatta, volt akit a végén a vadászkésével szúrt le. A visszaöltöztetésről azt állította, hogy azért kellett, hogy kielégítse az uralkodási vágyait és ezt az egész dolgot zsákmány elejtéséhez hasonlította.
1984. február 27-én Robert Hansent az Achorage-i Állami Bíróságra vitték Ralph Moody legfelsőbb bíró elé. Hansent bűnösnek találták négy gyilkosságban és 13 másikban is, amivel formailag ugyan nem vádolták. Ez azért volt, mert Hansen egyezséget kötött, ha teljes beismerő vallomást tesz, akkor csak a feltárt négy esetért (Sherry Morrow, Paula Goulding, Joanne Messina és Eklutna Annie) fogják vádolni, valamint a büntetését egy szövetségi börtönben kell letöltenie, egy szigorú fegyház helyett. Moody bíró Hansent – aki egy pillanatnyi megbánást sem mutatott - 461 évnyi letöltendő börtönre ítélte, a szabadlábra helyezés lehetősége nélkül. Kevesebb mint három óra alatt bűnösnek találták és elítélték a több évnyi rettenetes bűnökért.
A Robert Hansen eset íróinak mind az a véleménye, hogy fő személyiségjegye osztozik más sorozat gyilkosokéval; a szörnyen alacsony szintű önértékelés (lásd pl. Bundy). Robert csúnya, népszerűtlen gyerek volt. Hansen vidéki környezetben született Estervilleben, Iowaban, 1939. február 15-én. Apja, egy dán bevándorló pék, aki nagyon szigorú volt, és sokat dolgoztatta a fiát a pékségben. Hansen eredetileg balkezes volt, de szülei átszoktatták a jobbkéz használatára. 1957-ben végezte el a középiskolát és nem sokkal ezután a hadsereg tartalékos állományába vették fel. Az alapkiképzést követően, egy hétvégét minden hónapban a hadseregnél kellett töltenie. A legtöbb idejét az apja pékségében töltötte, néha mint önkéntes részt vett a Pocahontas Ifjúsági Rendőrségnél, mint kiképző tiszt. 1960-ban Hansen megnősült, de a felesége hamarosan elhagyta. Hansen meggyőzte magát, hogy ez az ő csúnyaságának volt köszönhető. A valóság nem ez volt. 1960. december 7-én történt az első olyan dolog Hansen életében, ami előrevetítette a késöbbieket. Bosszúból a korábban elszenvedett sérelmekért, felgyújtotta az iskolabusz garázsát. (Ismét egy tipikus dolog, a sorozatgyilkosok gyakran kezdik gyújtogatással.) A dolog kiderült és Hansen három év börtönt kapott. A felesége ezért vált el. 20 hónap letöltése után kiengedték, annak ellenére, hogy személyiségét infantilisnak állapították meg. Hamarosan, 1963-ban újranősült. A következő években gyakran váltogatta munkahelyeit és néhány alkalommal letartóztatták apróbb lopásokért. Hogy új életet kezdjen, 1967-ben Alaszkába költözött a feleségével, nyitott egy pékséget, és a felszínen boldog házaséletet élt, jól menő üzlettel. Hansen és felesége rendszeres templombajárók, és az evangélikus egyház aktív tagjai voltak. Ezentúl Hansnennek nagyszámú barátot sikerült szereznie a helyi közösség prominens képviselői közül. Elkezdett hódolni vadászszenvedélyének, úgy ahogy annak idején az apja is, és jól ismert lett az alaszkai vadászkörökben, ahol csúcstartó volt egy nagy szarvú alaszkai muflon íjjal történő elejtésében, sőt a vadásztrófeák világrekordkönyvében is szerepel, mint csúcstartó. Mikor az apja meghalt, örökölte annak fegyvergyűjteményét, néhány 17-es vadászpuskát. Saját repülőgépet birtokolt - amelyet a sikeres üzletének köszönhetően megengedhetett magának - mely lehetővé tette, hogy eljusson a vadon szivébe, ahol kedvenc szenvedélyének hódolhatott. De dolgok hamarosan megint rosszra fordultak. 1972-ben Hansent ismét letartóztatták, megtámadott és megpróbált megerőszakolni egy háziasszonyt, ez nem sikerült, viszont elrabolt és megerőszakolt egy prostituáltat. Lecsukták, ám büntetését lecsökkentették, és mindössze hat hónap után kiengedték. Viszont mikor 1977-ben ellopott egy láncfűrészt, már öt év börtönre itélték. A börtönpszichiáter bipoláris depressziót állapított meg, és kérte a bíróságot, hogy rendelje el Hansennek a lítium szedését, hogy a hangulatváltozásait kordában lehessen tartani. Ez nem történt meg, viszont egy év után szabadon engedték. Hansen tovább folytatta kettős életét, nagyon erősen vágyott arra, hogy egy könnyűvérű nő orálisan kielégítse. Így kezdődtek szexuális fantáziálgatásai. Állítása szerint első áldozata Joanna Messina volt, akit 1980. júliusában ölt meg. Azt állította, hogy a gyilkosság után szörnyen aggódott. Néhány héttel a Messina gyilkosság után, egy ismeretlen prostituáltat szedett fel Anchorage-ban. Mikor a nő megtagadta az orális szexet, amit Hansen kívánt, Hansen az Eklutna útig üldözte, majd ott leszúrta. Hansen elismerte, hogy nagyon izgalomba jött ettől a gyilkosságtól, és ettől kezdve erősen fantáziált arról, hogy levadássza és megölje a nőket úgy, ahogy egy vadállatot.
Habár Hansen nem erősítette meg sohasem, hogy ő lenne a felelős azért a sok eltünésért, azért azt nem lehet mondani, hogy nem működött együtt. Segített a nyomozóknak felderíteni azt, hogy hová temette sok áldozatát. Ez volt az a feladat, amit Hansen beteges boldogsággal hajtott végre. A sírokhoz történő helikopter út során gyakran felizgult vagy izgatott lett, újra és újra élvén a gyilkosságokat a fejében. Megbilincselve, gyakran nyomult keresztül mellkasig érő havon, hogy dicsőségesen megmutassa egy-egy áldozatának sírhelyét. Néha térdre vetette magát és dühösen ásni kezdett puszta kezeivel, dühös szemmel és széles vicsorgással az arcán. 1984. nyara végére 11 holttestet megtaláltak és ebből tizet hivatalosan is azonosítottak.
Robert Hansen mind a mai napig be van börtönözve. Először Pennsylvaniaban ült, majd átvitték egy új börtönbe Alaszkába. Gyakran, amikor a vadászok holttestet találnak a vadonban, megkérdezik Hansen, hogy esetleg tudja-e valamelyik áldozataként azonosítani. Felesége és két gyereke két évnyi zaklatás után elhagyta Alaszkát, majd a nő újra házasodott. Hansen többi élő családtagjának sincs kapcsolata vele. Otthagyták Hansent, hogy újra élje fejében a beteges vadászatának minden részletét, azt a szórakozást, amit annyira szeretett. Nevét még a vadásztrófeák világrekordkönyvéből is kitörölték.
Idézetek
„Ott lenn egy szőke van. És ott egy vörös hajú, a legnagyobb mellekkel amit valaha is láttatok.” – Hansen a nyomozóknak, mialatt a sírhelyek fölött elrepültek.
„A gyilkosság öregedés gátló. Az izgalom a becserkészésben volt.”– Hansen a nyomozóknak.
„Egy prostituáltat nem lehet megerőszakolni, nem igaz?”– Hansen, mikor megvádolták Cindy Paulson megerőszakolásával.
„Nézd, te profi vagy. Ne légy ideges, tudod, némi kockázattal jár az amit csinálsz. Ha pontosan azt teszed, amit mondok, nem esik bántódásod. Majd késöbb úgy számolod el ezt, mint egy rossz tapasztalatot, és legközelebb majd egy kicsit elővigyázatosabb leszel, hogy kivel üzletelsz vagy kivel mész el.”– Hansen begyakorolt szövege, amit a prostituáltak elrablásakor mondott nekik.
„Olyan volt, mint egy muflon vagy egy grizzly medve elejtése.” – Hansen a gyilkosságokról.