A papok általában a jólét és megbocsátás alakjai, de néhány ember számára brutális agressziót kiváltó jelképek. Hasonló agresszív dolog történhetett 1975 március 21-én a Kent melletti Shorne nevű falucskában is.
A 64 éves Anthony Crean atyát holtak találták a fürdőkádjában, nyílt sebekkel a fején. Úgy tűnt a sebek egy baltától származnak. Ezeken kívül még számos késszúrás nyomát is felfedezték a testen. Minden jel arra mutatott, hogy valami személyes dolog állt a támadás hátterében.
Crean atya nagyon barátságos volt, és úgy hitte, Isten szeretete megváltoztathatja az embereket. 1973-ban nagy türelmet és kedvességet tanúsított egy fiatalember iránt, aki később ellene fordult, betört a házába és kirabolta őt. Ennek ellenére Crean atya még mindit toleráns maradt a fiúval, ami szörnyű nagy hiba volt részéről.
Az üggyel egyetlen könyv foglalkozik, amit Tim Clark és John Penycate írtak Psychopath címmel.
A rendőrségnek nem tellett sok időbe megtalálni az elkövetőt, mivel tudtak a bajkeverőről, akivel Crean atya sokat foglalkozott. Az elkövetőt 48 órán belül őrizetbe helyezték, aki azonnal bevallott mindent, és részletesen elmesélte, hogyan nézte végig a pap haláltusáját. Az is kiderült, hogy ez a gyilkosság csak a legutóbbi volt a sok másikon kívül.
Letartóztatása után Patrick Mackay azt állította, hogy kertészként dolgozik, csak jelenleg nem volt munkája. Az igazság azonban az volt, hogy számos eddigi munkája közül egyet sem tudott megtartani. 23 éves volt csupán, de már sokmindent látott és tett, leginkább erőszakos és aljas tetteket.
Patrick David Mackay 1952 szeptember 25-én született Angliában, és egy agresszív alkoholista apa családjában nőtt fel. Harold "Harry" Mackay elégedetlen volt könyvelői munkájával és rossz helyzetével ami csak még inkább rontott állapotán. Megesett, hogy részegen ment haza és kitalált okok miatt ütlegelte feleségét. A II. világháborús veterán annyira tartózkodó és rideg volt, hogy Patrick mindössze egyetlen kellemes emléket tudott elmesélni róla. Amikor Patrick 10 éves volt apja meghalt, békét hagyva a családnak ám komoly megélhetési gondokat is. Utolsó szavai Patrickhoz a következők voltak: "Légy jó." Ami elég irónikus egy olyan ember szájából, aki pokollá tette fia addigi életét. A család nem engedte meg Patricknak, hogy részt vegyen a temetésen, így nem is igazán hitte el, hogy apja halott. Sokszor mondogatta, hogy apja él, és mindig magánál tartott róla egy fényképet. Egyesek szerint lelkiismeretfurdalása volt, amiért annyi éjjelen át kívánta apja halálát, azt hitte hogy végtére is miatta halt meg. Egy 10 éves fiúnak ez igen nagy teher volt.
A következő években Patrick szinte mindenkitől elidegenedett. Sokszor piszkálta a nála fiatalabb gyerekeket, ami gyakori abban az esetben ha egy áldozat erősnek akar tűnni. Gyakran voltak dührohamai is.
Dr. Lonnie Athens, a The Creation of Dangerous Violent Criminals című könyv írója szerint az antiszociális személyiség kialakulásának több lépcsőfoka van. Először az adott személy (általában egy gyermek) válik erőszak áldozatává, ami elől nem tud kitérni. Megtapasztalja a félelmet, megaláztatást és tehetetlenséget. Ahogy megfigyeli kínzóját megtanulja hogyan és mikor legyen erőszakos, valamint azt, hogy ebből hogyan profitálhat. Innen már nem kell sok a tettekhez, amik által erősebbnek érezheti magát.
Ez a leírás teljes mértékben illik Patrickra is.
Patrick az iskolában sokat hazudott és mindig bajba keveredett, agresszivitását kisebb állatokon is kiélte, például a teknősén, amit állítólag felgyújtott. Egy szemtanú szerint Patrick néha halott galambokat tett az út szélére és nézte ahogy a kocsik átmennek rajtuk. Később ő is inni kezdett, ami még inkább fokozta agresszivitását. Nem egyszer lopott az utcán vagy tört be idősebb nők otthonaiba és rabolta ki őket. Egyszer még egy katolikus templomot is felgyújtott.
Patrickot nagyon vonzották a halállal kapcsolatos dolgok. Kiskorában apja sokszor mesélt neki történeteket a II. világháborúról. Egy szomszéd azt mesélte, hogy PAtrick kiskorában gyakran játszott halott állatokkal, madarakkal. Egy másik ember azt állította, hogy Patrick egyszer megkérdezte tőle vajon milyen állapotban lehet már apja teste a föld alatt.
Anyja, Marion megengedte az államnak, hogy fiát különböző intézetekben helyezzék el, amiket zavart fiúk számára tartottak fenn, de hamarosan visszavette őt a családba a pszichiátriai tanácsok ellenére, majd három gyermekével együtt Guyana-ba költözött. Ez nem tartott sokáig. Nem találták a helyüket így hamarosan visszaköltöztek Londonba. Nem sokkal ezután Patrick megpróbálta megölni a saját anyját majd öngyilkosságot akart elkövetni. Ezután ismét egy pszichiátrián kötött ki, ám megint elengedték, ami után egy fiatal fiút próbált megölni.
Dr. Leonard Carr utánanézett Patrick előéletének és "hidegszívű pszichopta gyilkosnak" írta le.
Patrick ekkor mindössze 15 éves volt.

Három lehetséges kórház lett volna Angliában ahová Mackayt beutalhatták volna egy meghatározatlan idejű, szigorú kezelésre. 1968 októberében a Moss Side Kórházba küldték Liverpoolba miután megállapították, hogy pszichopata. Itt rengeteg teszten ment keresztül, pszichiáterek vizsgálták erőszakos viselkedését, az állatokkal való kegyetlenkedéseit, sorozatos lopásait, iskolakerülését, a társadalomtól való visszavonulását és a gyújtogatásra való hajlamát. 11 éves kora óta voltak összetűzései a törvénnyel, például amikor meglopta a szomszédait és próbálta másra kenni. Anyja négy hónapot töltött kórházban idegösszeomlás miatt a férje halála után, ami miatt Mackay elhagyottnak és magányosnak érezte magát. Ám Mackayt idő előtt helyezték úgymond szabadlábra, mivel nem érezték át betegsége súlyosságát, úgy gondolták, hogy a fiú idővel ki fogja nőni a rossz dolgait. Pedig világosan látszott, hogy Mackay agressziója és dühe jelenti számára az utat a túléléshez, és az otthoni környezet ezt csak még rosszabbá tette. De úgy tűnt, hogy újra és újra figyelmen kívül hagyták a fiúban növekvő agressziót. Reménykedtek benne, hogy végül megváltozik.

A hetvenes években úgy hitték, hogy az agyhullámokból megállapítható valakinek az antiszociális rendellenessége, de az ő agyhullámait normálisnak találták. Mindazonáltal, egy pszichiáter úgy gondolta, hogy egy az apja által örökölt genetikai hiba okozhatta pszichopatává válását. Anyjával való zavart kapcsolata pedig csak fokozta ezt a hajlamát. Egyre erőszakosabb dühkitörései is vele voltak kapcsolatosak.

11 és 14 éves kora között akárhányszor megfordult egy egy pszichiátrián szinte minden orvos úgy gondolta, hogy a fiút bent kellene tartani mert meglehetősen zavart volt. Mások az anyját okolták Mackay állapotáért, megint mások szerint pedig egyenesen potenciális "nőgyilkos" volt. Egyes orvosok szerint Mackay nem volt mániákus pszichopata. Másszóval személyiségzavara volt, de nem volt pszichotikus.

Mackay megszállottsága a náci eszmék iránt ebben az időszakban egyre erősödött. Nagyon tisztelte Hitlert, még egy egyenruhát is csinált magának amire náci szimbólumokat tett. Nagyon erősnek hitte magát és úgy gondolta, hogy egy nap majd ő változtatja meg a világot.
Mackayt 20 évesen, 1972-ben engedték ki a Moss Side Kórházból és nem telt el sok idő míg igazán nagy bajba keveredett.

Mivel szakképzettsége nem volt, hiába keresett, sosem talált magának hosszútávú munkákat pedig nagyon szeretett volna függetlenedni az anyjától. Ekkor történt hogy a testvére is bekerült a pszichiátriára így a család öt tagjából már négy olyan volt akik megjártak legalább egy kórházat.
Mackay a barátaihoz költözött és ideje nagy részét ivással vagy drogozással töltötte. Megpróbált együtt élni az anyjával is de ez kudarcba fulladt részben azért mert nem akarta eltartani a fiát. Igazából senkivel sem tudott együtt lakni, mindenkivel összetűzésbe került beleértve a barátait és a nagynénjét is. Hangulatváltozásai, fenyegetései és felelőtlensége miatt előbb utóbb mindenki számára nem kívánatos személy lett.

Az olyan dolgok amik másokra a frászt hozták Mackaynek tetszettek, például csinált egy Frankeinstein modellt is. Nácizmus iránti vonzalma sem csökkent, előszeretettel viselte az egyenruháját, amit egy karszalaggal is kiegészített, valamint minden a témával kapcsolatos dolgot gyűjtött. Ágya mellett még egy képet is tarott Himmlerről. Lenyűgözte a zsidók kiírtása.
Nem voltak hosszú távú céljai, gyakran elvesztette a munkáit, gyakran lopott másoktól ételt, cigarettát és pénzt is. Aztán találkozott Crane atyával.

Mackay éppen az anyja háza melletti erdőben sétálgatott, amikor véletlenül belebotlott egy kolostorba, ahol nyolc apáca élt. Crean atya pedig a kutyájával lakott egy kis viskóban nem messze a zárdától. Rá jellemző volt, hogy olyan emberekkel próbált barátkozni akikről úgy gondolta, hogy szükségük van egy igaz barátra és ez Mackayre is ráillett. De igazán senki sem tud összebarátkozni egy pszichopatával. Nincsenek meg bennük azok az érzelmek, amelyek egy igazi kapcsolathoz kellenek.

Többször is meghívta őt egy helyi pubba, ahol iszogattak és beszélgettek, de Mackay nem tudott ellenállni a bűnözésnek és egyszer még az atya házába is betört. Crane feljelentést tett és Mackayt letartóztatták. Crane nem akart zűrt a dologból, de az ügy bíróság elé került és Mackaynek vissza kellett fizetnie az okozott kár. Ám ezt sosem tette meg. Az incidens bezavart a barátságba és Mackay visszatért Londonba. Itt is folytatta a már megszokott életmódot, de egyre agresszívabb lett. Egyesek szerint már ekkor öt embert ölt meg de egyikre sem volt bizonyíték így nem tudták azokat Mackayhez kötni. Azonban az 1974 februárjában történt gyilkosság már más volt.
Betörései közben betévedt egy házba ahol találkozott a 84 éves Isabella Griffithsel. Itt nem volt egyetértés a történtekben.
Egyesek szerint Mackay régebbről ismerte az idős nőt, és segített neki, mire az a házába hívta a férfit. Mások szerint semmi sem utalt arra, hogy ismerték volna egymást.
Nem sokkal a gyilkosság előtt Mackay öngyilkos akart lenni ám megzavarták és ismét egy kórházban kötött ki, ahol az orvos elmondta neki hogy nem beteg mentálisan, pedig a rengeteg pszichiátriai tesztből más derült ki. Mackay hamar "felépült" így február 14-én már ki is engedték, csak azt nem vették figyelembe, hogy minden eddiginél veszélyesebbé vált.
A kórházból egyenesen Isabella Griffiths házához ment és megfojtotta a nőt. Semmi különösebb oka nem volt a tettére csupán annyi, hogy a nő nem akarta beengedni a házába. A gyilkosság után a holttestet bevitte a konyhába, kicsit gondolkodott majd úgy döntött, hogy haragját a holttesten fogja levezetni. Talált egy nagy konyhakést amit a nő hasába szúrt és ott is hagyta. Ettől kicsit jobban érezte magát, evett, ivott és hallgatta a rádiót. Egy kis időre csak az övé volt az egész ház és ezt nagyon élvezte. Ezután úgy döntött, hogy öngyilkos, kivette a holttestből a konyhakést és sokáig nézte, majd meggondolta magát. Lecsukta áldozata szemeit, betakarta őt, a mosatlan edényeket pedig betette a mosogatóba. Mindössze egy öngyújtót lopott el, magával vitte a kést is és eldobta egy bokornál.
Ms. Griffiths holttestére csak két hét múlva találtak rá. Érthetetlen módon a rendőrség természetes halált állapított meg holott nyilvánvaló volt, hogy az idős asszonyt valaki más takarta le. Ám később megtalálták a késszúrás nyomát és az ügyet gyilkosságnak minősítették. Mivel az idős nőnek kevés ismerőse volt, senki sem látott semmit, nem találtak bizonyítékokat sem a helyszínen, így az ügy egyelőre megoldatlan maradt.

A következő évben Mackay egy szociális munkásnál lakott. Eszerint az ember szerint Mackay rengeteget beszélt neki agresszív fantáziáiról és sokszor azon tűnődött, hogy lehet hogy démonok szállták meg őt. A szociális munkás nagy megkönnyebbülésére Mackay hamarosan elköltözött tőle, és ismét az utcákat járta. Nem sokkal később azonban visszatért a férfihez, kirabolta őt és a rendőrségen kötött ki. Négy hónap után, november 22-én engedték szabadon. Ekkor határozta el hogy visszafizet a társadalomnak amiért sosem törődtek vele. Eleinte csak nőket rabolt ki, majd kifigyelte a gazdagabbakat is és betört azok házába. Nem felejtette el, hogy milyen könnyen bejutott Isabella Griffiths házába is és hogy milyen erősnek érezte magát a gyilkosság után. 1975 március 15-én, a 89 éves Adele Price házának ajtaján kopogtatott be. A nő megkínála őt egy pohár vízzel így Mackay követte őt a házba. Amikor Adele vizet töltött Mackaynek az a háta mögé került és megfojtotta őt.
Mackay egyik későbbi vallomásában elmondta hogy a gyilkosságok után több napig tartó furcsa érzés fogta el.
Adele meggyilkolása után lefeküdt a kanapéra és elaludt. Nem sokkal később arra ébredt, hogy valaki próbál bejutni a házba, Adele unokája volt az, aki szintén ott lakott. Mackay ekkor kirohant a házból és elmenekült. Mivel a háztömbben sokan laktak rajtuk kívül, az unoka nem emlékezett pontosan a kirohanó férfire. A rendőrség először azt hitte, hogy Adele szívinfarktusban halt meg, de hamar kiderült, hogy meggyilkolták. Mivel Mackayt semmi sem fűzte az áldozatokhoz, a rendőrök nem találtak gyanusítottat, így ez az ügy is megoldatlan maradt.

Mackay ismét megjárt egy pszichiátriát mert öngyilkos akart lenni, de öt nappal Adele meggyilkolása után kész volt ismét ölni.
Miután néhány ismerőse belekötött és azt állította, hogy Crane atya és közte homoszexuális viszony van, Mackay úgy döntött felkeresi az atyát. Volt egy terve hogy hogyan vessen véget a híreszteléseknek. Február 21-én megkereste az atyát majd megölte.
Vallomásában Mackay elmesélte a történteket. Két kést vitt magával, ezúttal előre megtervezett mindent. Először az anyja házába ment el és megkérte őt, hogy süssön neki csirkét. Azután elindult az atya házához. Amikor odaért észrevette, hogy a ház ajtaja résnyire nyitva van, így bement és volt barátját szólította. Amikor Crane meglátta őt megpróbált elmenekülni, de Mackay útját állta. Dulakodni kezdtek, ami egyre csak feltüzelte Mackay dühét és leütötte a papot. Mielőtt az atya feleszmélt volna Mackay bevonszolta őt a fürdőkádba, továbbra is ütlegelte, majd többször beleszúrt a késsel, ám amikor a koponyájába próbálta szúrni a kést nem sikerült.

"Megmarkoltam egy baltát - mesélte Mackay - és többször is a fejére csaptam vele." Teljesen elvesztette a fejét és tovább ütlegelte, majd leült a kád szélére és végignézte a még mindig életben lévő férfi haláltusáját. Majdnem egy órába telt míg Crane meghalt, ez alatt az idő alatt többször megérintette szétnyílt koponyáját, amit Mackay meglehetősen erotikusnak talált. Crane halála után még majdnem egy órán át megigézve nézte annak holttestét, majd hazaindult és megebédelt az anyja által sütött csirkéből.
Az apácák csak késő éjjel találtak rá az atya holttestére és azonnal értesítették a rendőrséget. A rendőröknek volt tippjük, hogy ki követhette el a gyilkosságot.

Mackayt egy barátja lakásán tartóztatták le és alig másfél óra alatt mindent bevallott. Ugyanaz a rendőr csípte el most is, aki két évvel ezelőtt Crane atya kirablásáért is bevitte. A tárgyalásig Mackayt a Brixton Börtönbe szállították.
Először három gyilkosságot vallott be: az atyáét és a két idős nőét. Ám a börtönben a raboknak más gyilkosságokkal is eldicsekedett, és ezek az információk visszajutottak a rendőrökhöz.

Mackay végül 11 ember megölését vallotta be:
- egy nőét akit nyakonszúrt a vonaton,
- három idős nőét akiket az otthonukban ölt meg,
- egy nőét és az unokájáét akiket szintén az otthonukban ölt meg,
- egy férfiét akit a folyóba dobott,
- és egy másik férfiét akit a boltja előtt ölt meg, amikor az bezárni készült.

Ám később ezeket a gyilkosságokat Mackay visszavonta.
A börtönben ismét rengeteg vizsgálaton ment keresztül, a legtöbben egyetértettek abban, hogy pszichopata. Személyiségzavara van de nem elmebeteg. Pontosan tudta mit tesz, azt is tudta hogy ez rossz, és lelkiismeretfurdalása sem volt. Nehezen de végülis eldöntötték hogy Mackay ne pszichiátriára hanem börtönbe kerüljön. 1975 november 21-én háromrendbeli gyilkosságért ítélték el.
Életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Visszatekintve Mackay úgy gondolta hogy elvesztegette az életét, szerette volna, ha annak idején megálljt parancsol magának. 1975-ben, míg a tárgyalásra várt, Mackay egy naplóban leírta, hogy milyen agresszív és alkoholista volt az apja. Hogy a lánytestvéreit sosem bántotta, de őt és az anyját sokszor megverte, néha ököllel is.
A tárgyalása előtt továbbá bevallotta, hogy igenis volt lelkiismeretfurdalása a tettei miatt, és hogy sokszor még önmagától is megijedt, bár általában mindig másokat okolt a helyzetéért, a szüleit vagy éppen az orvosokat. Naplójában azt is megemlítette, hogy reméli valami jó is kisül majd abból ha valaki elolvassa az írásait. Ugyanakkor ellentmondott önmagának amikor egy bejegyzésében a következőt írta: "Nem fogok könnyeket hullatni. Az élet tele van megpróbáltatásokkal amikkel szembe kell nézni. Én is csak egy vagyok a sok rossz példa közül."
Patrick Mackay jelenleg is börtönbüntetését tölti a Wayland Börtönben, Norfolkban.