Wichita a legnagyobb város Kansasben. 1868-ban alapították, és a Wichita indiánokról kapta a nevét. Az itt élők nagyon büszkék közösségükre. Ebben az éppen fellendülésben lévő városkában azonban szörnyű dolgok történtek.

1974. január 15-én a 15 éves Charlie Otero hazafelé indult az iskolából. Charlie, négy testvére és a szülei csak nemrég költöztek ebbe a csendes városkába. Ahogy belépett a házba, még semmi különös nem tűnt fel neki. „Van itthon valaki?” – kérdezte. Ám senki nem felelt, csak a kutya ugatott. Furcsa volt a nagy csend. Szülei hálószobája felé indult. Charlie apja, a 38 éves Joseph arccal a padlón feküdt, a csuklója és bokája meg volt kötözve. Anyja, a 34 éves Julie az ágyon feküdt, szintén megkötözve. Néhány másodpercig Charlie meg sem moccant, nem tudta mit tegyen. Majd mikor magához tért elszaladt segítségért. Átjött néhány szomszéd, megpróbálták hívni a rendőrséget, de a vonal éppen foglalt volt. Végül amikor kijöttek és átvizsgálták a házat megtalálták a 9 éves Josephet a földön, megkötözve, fején egy zacskóval. De a legrosszabb még csak ezután jött. Megtalálták Charlie 11 éves húgát is, Josephinet egy csőre felakasztva. Félig meztelen volt. A nyomozókat megdöbbentette, hogy egy ilyen nyugodt városkában efféle dolgok is megtörténhetnek.

Már az ügy elején is nagyon kevés részletet árult el a rendőrség. Csupán annyit árultak el, hogy mind a négy áldozatot megfojtották egy kötéllel, ami nem a házból származott. A házban találtak spermát is, ami arra utalt, hogy a gyilkos maszturbált az áldozatai felett. Szexuális zaklatásnak azonban nem volt nyoma. Joseph Otero órája eltűnt a házból. Amellett hogy eltűnt ez az óra és Julie pénztárcája, nem volt bizonyíték a betörésre és rablásra.

A gyilkosságok délelőtt történtek körülbelül 8 és 9 óra között. A rendőrség szerint amíg Joseph Otero a három idősebb gyereket vitte iskolába, a gyilkos bement a házba, ahol Julie és a két fiatalabb gyerek volt. Mindhármukat megkötözte, és megvárta, hogy Joseph is hazaérjen, hogy meglepetésszerűen csaphasson le rá. Körülbelül másfél órát várakoztak, ezután a gyilkos elvitte az Otero család kocsiját és a Dillon élelmiszerbolt előtt parkolt le vele. A szomszédok láttak is egy férfit, aki elhajt Oteroék kocsijával.

1974. októberében, mindössze 9 hónappal Oteroék meggyilkolása után Don Granger a Whichita Eagle-től kapott egy névtelen hívást, magától a gyilkostól. A hívó a whichitai könyvtárba irányította őt, ahol egy gépészmérnöki tankönyvet kellett megkeresnie. Granger talált a könyvben egy levelet, amiben a gyilkos leírta Oteroék gyilkosságát és további áldozatra hívta fel a figyelmet. A levél hitelessége nem volt kérdéses, mivel olyan részletek voltak benne, amit csak a rendőrség és a gyilkos tudott.

Cathy Henkel egy riporter, a Whichita Sun nevezetű lapban közölte le a levél egy másolatát 1974. december 11-én, 11 hónappal a gyilkosság után. A gyilkos leírta, hogy a három kikérdezett személy egyike sem érintett a gyilkosságokban. A következő jelent meg a lapban:

„Az adófizetők iránti figyelmesség miatt írom ezt a levelet. A három pasas, akik őrizetben vannak, csak nyilvánosságot szeretne magának az Otero gyilkosságok által. Semmit nem tudnak. Egyedül csináltam, és senki nem segített. Tegyünk tisztába a dolgokat…”

A gyilkos itt részleteket mesélt el a gyilkosságról, amit nem közöltek az újságban.

„Sajnálom, hogy ez megtörtént a társadalommal. Ők szenvednek a legjobban. Nehéz féken tartani magam. Valószínűleg pszichotikusnak és perverznek gondolnak. Sosem tudom, mikor tör be az agyamba ez a szörnyeteg. De ott marad. Hogyan tudnék ezen segíteni? Ha valaki segítséget kérne, mert megölt négy embert kinevetnének, vagy hívnák a rendőrséget.

Nem tudom megfékezni magam, ezért ez a szörnyeteg nekem is és a társadalomnak is fájdalmat fog okozni. A társadalom hálás lehet, hogy az olyan emberek, mint én, képesek a dolgokat ismét átélni, egyfajta nappali álmodozás során. Ez egy nagyon bonyolult játék barátom... talán valaki meg tudná állítani ezt a szörnyeteget. Nekem nem megy. Már kiválasztotta a következő áldozatot, vagy áldozatokat. De még nem tudom kik ők. Miután elolvastam az újságban már tudni fogom. De akkor már késő lesz. Szerencsés vadászatot.

Tisztelettel és őszintén bűnbánóan.

U.I.: Amíg a kéjgyilkosok nem tudnak megváltozni, addig én sem. Kulcsszavaim... megkötözni, megkínozni, megölni (Bind, Torture, Kill), B.T.K.

Helyesírási hibái ellenére a gyilkos intelligensnek tűnt, és valószínűleg tanulmányozta már a kriminálpszichológiát is.

1974. április 4-én, három hónappal Oteroék meggyilkolása után, a 20 éves Kathryn Bright és 19 éves öccse hazafelé tartottak éppen. Csak azt nem tudták, hogy a házukban egy betolakodó várja, hogy hazaérjenek. A betolakodó azt állította, hogy pénzre és kocsira van szüksége, hogy megszökhessen a kaliforniai rendőrség elől. Kevint kényszerítette, hogy megkötözze testvérét, majd őt átvitte egy másik szobába, megkötözte és elhallgattatta. Néhány perccel később megpróbálta megfojtani Kevint, de az ellenállt, így a gyilkos kétszer fejbelőtte. Nővére meghalt, háromszor szúrták hasba. Kevint túlélte, és a rendőrségnek adott egy személyleírást a tettesről.

Három évvel később, 1977. március 17-én South Hydraulic utca 1311-be siettek. A házban megtalálták a 26 éves Shirley Vian holttestét. Az ágyán feküdt félig meztelenül, megkötözve egy zacskóval a fején. Miközben a nyomozók eltávolították a zacskót a lány fejéről, felfedezték a BTK „jelét” is. A gyilkos, Shirley három gyerekét bezárta a fürdőszobába. Ám ők kiszabadultak, és értesítették a rendőrséget.

Whichita városka már teljesen pánikban volt.

1977. december 8-án egy hívás érkezett a 911-re. A hívó megadott egy címet, ahol állítása szerint gyilkosság történt, Nancy Foxnak hívták az áldozatot. Amikor a rendőrök a helyszínre siettek egy törött ablakot és egy halott nőt találtak. A többi áldozattal ellentétben, Nancy nem volt félmeztelen. A jogosítványa hiányzott a helyszínről. A gyilkosság éjjel történt, a helyszínen találtak spermát is, de a boncolás során kiderült, hogy Nancyt nem erőszakolták meg.

Amilyen hirtelen kezdődtek el a gyilkosságok, olyan hirtelen maradtak abba 1977-ben. Úgy tűnt, mintha a BTK gyilkos eltűnt volna.
1978. január 31-én küldött egy levelet a Wichita Eagle-Beacon-nak. Ebben a levélben egy vers volt Shirley Vianról, akit 1977. márciusában ölt meg. Február 10-én egy újabb levelet írt a helyi tévéadónak.

„Hány embert kell még megölnöm, míg végre az újságok címlapján szerepelhet a nevem?”

Ebben a levélben azt állította, hogy eddig 7 embert ölt meg, az utolsó Nancy Fox volt. Egy démont vagy szörnyeteget „okolt” a gyilkosságokért, és nagyon sajnálkozott miattuk. Egyúttal figyelmeztetett is, hogy már kiszemelte következő áldozatát.
2004. márciusáig az utolsó eset 1979. április 28-án volt, amikor egy 63 éves nőt várt annak lakásában. Ám amikor az nem jött haza, a gyilkos ideges lett és egy üzenetet hagyott a nőnek:

„Örülj, hogy nem voltál itt. Mert én itt voltam.”

Az 1980-as évek elején az ügy csillapodni látszott, nem volt semmi új nyom.

1983-ban két nyomozócsoport próbálta ismét felkutatni a gyilkost. Járták az országot, nyál és vérmintákat gyűjtöttek be több mint 200 embertől. Mindenki önként adott mintát, kivéve 5 embert. A vizsgálatok után mindössze 12 ember maradt a listán, plusz az az 5, akik elutasították a vizsgálatot.

1984. júliusában megalakult egy új csoport, a "The Ghostbusters", akikkel egy informatikus is dolgozott. Ők fedezték fel az egyik legígéretesebb bizonyítékot. Mindegyik gyilkosság egymástól 3 és fél km-en belül történt. Ez arra engedett következtetni, hogy a gyilkos csak az olyan helyeken szeret ölni, amelyeket ismer.

Egy másik fontos bizonyíték volt a gyilkos spermája. Megállapították, hogy ez a típus kevesebb, mint a férfiak 6%-nál található meg.

A két évig tartó nyomozás során senkit nem tudtak letartóztatni.

1987. október 31-én a 15 éves Shannon Olsont találták meg testén számos szúrással. Kezei és lábai meg voltak kötözve.

1987. december 31-én Mary Fager, két lány anyja visszatért lakásába, miután két és fél napot töltött távol. Miután belépett, meglátta férjét, Philipet holtan; kétszer hátbalőtték. Két lánya, a 16 éves Kelli és a 10 éves Sherri szintén meghaltak. Megfojtották őket, Kelli meztelen volt. Nem sokkal a gyilkosság után valaki írt egy levelet Mary Fagernek, azt állítván, hogy ő a BTK gyilkos. Megvizsgálták a levelet, és kiderült, hogy nem a gyilkos írta.

2000. augusztus 4-én, David Lohr kapcsolatba lépett Dr. Deborah Schurman-Kauflinnal, és megkérte, írja le a gyilkos profilját a meglévő adataik alapján.

„A hozzám eljuttatott információk alapján elkészítettem a gyilkos lehetséges jellemrajzát.

1. Egyedülálló férfi, 28-30 között
2. Oteroék közelében lakik, nem apartmanban, hanem egy házban.
3. 185 cm körüli, elegáns megjelenésű, rövid hajú. Általában sötétebb ruhákat visel.
4. Akik ismerik csendesnek és konzervatívnak jellemzik. Szerény. Úgy vélem az emberek félreismerik csendes viselkedése miatt. Ám egy komoly betegségben szenved: pszichopata.

Nincsen semmiféle démon, ez az ember pontosan tudja, mit tesz. Egy szomorú személyiség. Szomorú saját maga miatt és fájdalma miatt. Sokat foglalkozik magával.

Mivel nem olvashattam leveleit, foglalkozását nehéz megítélnem. De azt hiszem, a munkája másodlagos számára. A pénz sem túl fontos neki. Az ölési vágy áll számára az első helyen. Energiáját nem fantáziálásba, hanem tettekbe szeretné befektetni. Ezért nehéz elhinnem, hogy 1974-77 között nem ölt. Ha Kansasban ebben az időben nem történtek gyilkosságok, talán valahol másutt ölt. Elég éretlen – a játékokból, magazinokból, és gyerek áldozatokból ítélve. Maszturbált áldozatai felett, de nem erőszakolta meg őket.

Nagyon türelmesen választja ki áldozatait, ami elég paradox, még saját maga számára is.

Úgy hiszem, szereti a könyveket, és otthonában is sok van belőlük.

Ügyes és nagyon intelligens.

Nem olyan ember, aki iszik vagy drogozik. Nem emiatt öl. Talán iszik néhanap, de annak semmi köze a gyilkosságaihoz.

5. Van egy autója, valószínűleg sötét színű. Olyan ember ő, aki szeret a többi ember közt járkálni és kiválasztani áldozatait.
6. Éretlensége miatt sokkal jobban kijön olyan emberekkel, akik jóval fiatalabbak nála. Nincsen túl sok barátja. Minden kapcsolata felszínes. Nem házas, csak jelentéktelen kapcsolatai vannak.

Nem olyan személy, aki saját maga akaratából abba fogja hagyni a gyilkolást. Három lehetséges dolog állíthatja meg:

1. Halál
2. Börtön
3. Túl beteg ahhoz is, hogy öljön

Egy pszichopata, aki élvezi a gyilkolást és nem fogja abbahagyni. Ennyi, amit mondani tudok a gyilkosról.”

Annak ellenére, hogy a whichitai rendőrség temérdek időt töltött nyomozással 1974-91 között, a BTK gyilkost nem sikerült elkapniuk.

2004-ben, annyi év után a BTK gyilkos egy levelet küldött a Whichita Eaglenek, amelyben felelősséget vállal Vicki Wegerle 1986-ban történt megöléséért, akit otthonában fojtott meg a gyilkos. A levéllel a gyilkos fotókat küldött a lány holttestéről, valamint mellékelte annak jogosítványát is. 30 év után a BTK gyilkos ismét rettegésben tartotta Whichita városát.

A médiában közölték, hogy a gyilkos neve „Bill Thomas Killman” (BTK). De hamar kiderült, hogy ez egy fiktív név, és a cím sem létezik, ahonnan a levél érkezett. Az ügy egyik fő nyomozója Ken Landwer volt. Egy ujjlenyomat is volt a levélen, de az nem a gyilkosé volt, hanem a Whichta Eagle egyik dolgozójáé.

Landwehr elmondta a whichitai Kake-10 hírcsatornának, hogy a nyomozók több, mint 290 telefonhívás alapján követik a nyomokat, és aki bármit tud, hívja a BTK forródrótot.

Egy volt FBI ügynök, Gregg McCrary szerint a gyilkos szeret kérkedni tetteivel, és sóvárog arra, hogy benne legyen a médiában.

2004. május 5-én egy újabb levelet küldött a gyilkos a Kake-Tv székhelyére. A levél 3 oldalas volt. Az első oldal címe: „A BTK sztori” volt, amiben egy listát sorolt fel, a Crimelibrary oldaláról. Néhány rész címét azonban átírta. Nem volt kétséges, hogy a gyilkos visszatért régi hobbijához, a rendőrökkel való gúnyolódáshoz. Valószínűleg hiányolta, hogy egyre kevesebbet foglalkoztak vele a médiában. Ám ez figyelmeztetés is volt, egyben, hogy a gyilkos ismét lecsaphat.

Június 17-én a Whichita Nyilvános Könyvtárban ismét találtak egy levelet, amely ezúttal leginkább az Otero gyilkosságokat részletezte. A nyomok a Whichita Állami Egyetemre vezettek. P.J. Wyatt professzor, aki angol irodalmat tanított az egyetemen 1964-86 között, felkeltette a rendőrség figyelmét, egyik verselemzése miatt. A címe: „Oh Death” („Oh Halál”) volt. A BTK gyilkos ugyanis írt egy verset, „Oh death to Nancy” címmel, amit egy 1978-as levelében találtak meg. Ez Nancy Fox meggyilkolására célzott, ami 1977-ben történt. Ám van egy még érdekesebb vers is, ami Annahoz szól, aki nem ért haza időben, ezért a gyilkos nem tudta megölni őt. A címe: „Oh, Anna, why didnt you appear?”

Nem vitás, hogy a gyilkos egyfajta művésznek tartotta magát, és élvezte megírni ezeket a verseket, tele kétértelmű szavakkal, gondolatokkal. Persze igencsak szerette bizonygatni kimagasló intelligenciáját is.

2004. október 22-én az Omnicenter épületénél újabb gyanús levelet találtak. A levelet valószínűleg a gyilkos hagyta a helyszínen. Kelly Otis gyilkossági nyomozó, aki a BTK üggyel foglalkozott kikérdezte az embereket, akik az épület közelében voltak, amikor a levelet otthagyták. Abban bízott, hogy talán látta valaki a férfit, aki otthagyta a levelet. Talált is valakit, aki látott egy férfit, amint egy levelet hagy a helyszínen. Meg volt róla győződve, hogy a gyilkost látta, aki 50-60 év körüli és őszülő hajú, magasan képzett, vagy legalábbis sokat olvasott személy. Valószínű, hogy kapcsolatban állt a már korábban említett egyetemmel: ott tanult régen, vagy netán ott dolgozott. Persze az is lehet, hogy ezzel csupán félre akarta vezetni a nyomozókat.

November 30-án a whichitai rendőrség egy újságcikket jelentetett meg, amiben jutalmat kínál annak, aki háttér-információkkal tud szolgálni a gyilkos életéről.

A gyilkosnak most a rendőrök felett van hatalma, ugyanúgy, ahogyan régebben áldozatai felett. Játszadozása és levelei hatalmas nyomást gyakoroltak a rendőrökre, akik egyre inkább érezték, hogy muszáj elkapniuk a gyilkost.

Még ebben a hónapban nyilvánosságra hoztak egy cikket, amelyben a gyilkos leírást adott magáról egy korábbi levélben.

a BTK gyilkos azt állítja magáról, hogy 1939-ben született, tehát 64-65 év körüli

apja meghalt a II. világháborúban. Anyja és nagyanyja nevelték fel

megszállottja volt a vasutaknak

az 1950-es években egy amatőr rádióállomást működtetett, valamint értett a fotózáshoz, a képeket elő is tudta hívni

szeretett vadászni, horgászni és táborozni

1960-ban műszaki iskolába ment, majd a hadseregbe, 1966-ban leszerelt, majd visszaköltözött az anyjához

fénymásolók és egyéb irodai készülékek javításával foglalkozott

elcsábított néhány prostituáltat is

December közepén egy járókelő talált a Murdock Parkban egy fehér szatyrot. Hazavitte, belenézett és meglepetésére a BTK gyilkos áldozataihoz tartozó tárgyakat talált benne. Talált benne egy jogosítványt, egy levelet, és más tárgyakat. Ezeket azonnal továbbította az FBI-nak.

Kezdtek biztosak lenni benne, hogy a gyilkos az 59 éves Dennis Rader. Ha lánya, Kerri Rader nem segít a rendőröknek, akkor valószínűleg nem kapták volna el. Érdekes lenne azt is megtudni, vajon Rader rajta volt-e a rendőrségi gyanúsított listán, és ha igen, miért nem vettek tőle is DNS mintát?

Két új áldozatra is rábukkantak, így az áldozatok száma 8-ról 10-re emelkedett. A két áldozat az 53 éves Marine Hedge és a 62 éves Delores „Dee” Davis volt. Mindkettőt megfojtották.

2005. február 26-án letartóztatták az 59 éves Dennis Radert, miután otthonától nem messze megállították egy közlekedési lámpánál. Ki is ez a Dennis Rader?

Nos, Rader 1945-ben született Whichita államban három testvérével együtt. 1965-től 1969-ig a légierőnél szolgált Vietnamban. Egyik áldozata, Joseph Otero ebben az időszakban szintén itt szolgált. Rader a Park City beli élelmiszerboltban dolgozott, majd a Coleman kemping felszerelési cégnél 1971-73-ig. Itt ismerkedett meg két áldozatával.

1970-ben elvette feleségül Paulát, majd született két gyermekük, egy fiú és egy lány. Szabadidejében aktív életet élt a helyi templomban. Senki sem gondolta volna, hogy képes lenne bárkit is bántani. Kedves embernek ismerték, aki mindig kiállt másokért.

2005. március 1-én Rader egy zárt láncú televízióban jelent meg, ahol meghallgatta az ellene szóló vádakat. Steve Osburn, Jama Mitchell és Sarah McKinno védőügyvédek vettek részt a meghallgatáson.

Rader igen büszke volt borzalmas tetteire. Június 27-én, hétfőn, Rader bevallotta mind a 10 gyilkosságot, amit elkövetett.

Dennis és Paula 34 évnyi házassága, 2005. július 2-án ért véget, jó néhány hónappal azután, hogy Paula megtudta, hogy az ő férje a BTK gyilkos.

Augusztus 18-án, Waller bíró 175 év börtönre ítélte Radert.

Idézetek

„Próbálom felismerni a hibáimat. Együttműködtem a rendőrséggel… Az emberek szerint nem vagyok keresztény, de én hiszem, hogy az vagyok.”

„Tudom, hogy az áldozatok családjai sosem lesznek képesek megbocsátani, de valahol mélyen, reménykedem, hogy ez egyszer megtörténik.”

„Az utolsó áldozatom a feleségem. Ő és a családom.”