Hét évvel korábban, 1989-ben, Ramirezt 13 gyilkosságért ítélték el, de jó esély van rá, hogy valójában sokkal többet követett el. 1985. tavaszától Los Angeles lakói félelemben éltek az „Éjszakai vadásztól”, jobban ellenőrizték ajtóikon és ablakaikon a zárakat. Az újságok nevezték őt el így, mivel mindig éjjel támadott, mint egy vámpír.
A hosszú, vörös hajú nő először 1985-ben lépett kapcsolatba Ramirezzel, és közel 75 levelet írt neki. Végül Ramirez 1988-ban kérte meg Doreen kezét, de a börtönszabályok miatt ezt el kellett halasztani. Doreent szűznek tartották, és ezen nem is tudott változtatni házassága után, mert a szabályok nem engedélyezték az elítéltek házastársi látogatásait. A nő római katolikusként nőtt fel, de szabadgondolkodásúnak tartotta magát, így el tudta fogadni Ramirez sátánizmusát. Esküvői gyűrű gyanánt aranygyűrűt vett, de Ramirez elmondta neki, hogy a sátánisták nem viselnek aranyat.
A ceremónia délelőtt 11:10-kor kezdődött, Mr. L. Weister közreműködésével. Ramirez testvérei, Ruth és Joseph, valamint annak tinédzser lánya is részt vettek az esküvőn. Ramirez figyelmeztette unokahúgát, hogy igazítsa meg a szoknyáját, mert tudta, hogy pár rab szemet vetett rá. Amikor a pár kimondta a boldogító igent, Doreent elöntötte a boldogság. Régóta dédelgetett álma vált valóra. Mrs. Richard Ramirezzé vált.
Szemlátomást a nő nem hitte el a férje ellen felhozott vádakat, miszerint Ramirez főként éjjel támadott és belopózott áldozatai hálószobájába. A férfiakat fejbelőtte, de a nőket életben tartotta, míg kifosztotta otthonukat, értékek után kutatva. Miután megerőszakolta és megalázta a nőket, néha többször is, legtöbbször megölte őket, vagy legalábbis megpróbálta. Néhány áldozat azonban túlélte támadásait.
1978-ban, az akkor 18 éves Ricardo Leyva, másnéven Richard Ramirez, Texasból Californiába költözött. Marihuánát szívott és laza életet élt, ennek köszönhetően jónéhányszor őrizetbe vették. Négyszer fogták el autólopásért: kétszer Californiában, egyszer Pasadenaban és Los Angelesben. Apja ragaszkodott ahhoz, hogy Richard jó fiú volt, de a marihuána taszította rossz útra, és ezért kezdődött el vonzódása a sátánizmus felé. Gyakran rajzolt pentagramot saját testére. Szerette a rockbandákat, különösképpen az AD/DC Highway to Hell című albumát; ez volt az abszolút kedvence. De nehéz elhinni, hogy pusztán a marihuána és a rock zene vezessen rossz irányba egy fiatalembert, és emiatt váljék a történelem egyik legbrutálisabb sorozatgyilkosává.
Ramirez életének fordulópontja valószínűleg az az éjjel volt, amikor látta, hogy unokatestvére, Mike, megölte a feleségét. Fogott egy pisztolyt és fejbe lőtte. A vér ráfröccsent Ramirezre is. Mike Vietnamban harcolt, és ez megváltoztatta őt. Amikor hazatért dicsekedett tetteivel. Mikeot elítélték, de a bíró engedékeny volt.
Mike nagy hatással volt Richardra, aki előszeretettel nézegette unokatestvére háborús áldozatainak fotóit. Hamarosan kimaradozott az iskolából is, és rászokott a füves cigire.
A rendőrségnek nincsenek bizonyítékai arra, hogy Los Angelesbe költözése előtt bárkit is megölt volna. Nem kétséges, hogy bűnei ebben az időszakban fokozódtak. Egyszerű betörésekkel kezdte, a lakásokban minden értéket összeszedett és gyorsan elmenekült, mielőtt elkapták volna. De ahogy egyre ügyesebb lett, egyre tovább tartózkodott a kifosztott házakban. Talán a ház tulajdonosait nézte, amint alszanak. Talán szuveníreket gyűjtött. Mikehoz hasonlóan ő is képeket csinált, amiket ezután bármikor nézegethetett.
De még ennél is többet akart tenni. Egyre horrorisztikusabbá váltak fantáziái, és amikor valóra váltotta őket, megszületett az „Éjszakai vadász”.
Első áldozata a 19 éves Jennie Vincow volt. 1984. június 28-án nyitva hagyta az ablakát, mert fülledt meleg volt. Ramirez leszedte a rácsokat és bemászott. Jennie testét másnap találták meg az ágyban, összeszurkálták és átvágták a torkát. A betolakodó kifosztotta a házat is. Az ablakpárkányon találtak ujjlenyomatokat, és szexuális zaklatás nyomait Jennie testén.
Ezután nyolc hónap telt el, míg ismét lecsapott.
Semmi kétség, hogy Ramirez, mint a legtöbb kezdő sorozatgyilkos, emlékeiben megőrizte első áldozatát, hogy utána bármikor újra és újra átélhesse az eseményeket. De a gyilkosoknak új élményekre is szükségük van, hogy újra feltöltsék fantáziájukat. Talán egy ideig kontrollálni tudják magukat, de belső kényszerük erősebb.
1985. március 17-én, este fél 12-kor a 20 éves Angela Barrios éppen hazafelé igyekezett a munkából. Lazítani akart. Ahogy kiszállt a kocsiból meghallott valamit a háta mögött, de mire megfordult az illető már megtámadta. Magas volt és tetőtől talpig feketébe öltözött, egy sötétkék baseball sapka volt az arcába húzva. Fegyvere volt.
A nő az életéért könyörgött, de a férfi meghúzta a ravaszt. Angela túlélte a támadást, de csendben feküdt, halottnak tettette magát. Egy idő után észrevette, hogy vérzik a keze, és hogy a kulcsait még mindig fogja. Összeszedte magát, és talpra állt. Megpróbált elmenekülni, ekkor egy újabb lövést hallott a háta mögül. Meg volt győződve róla, hogy a férfi meg akarja ölni, de ehelyett az távozott. A nő megmenekült.
Szobatársa, a 34 éves Dayle Okazaki azonban nem volt ilyen szerencsés. Angela a konyhában találta meg őt. Felkapta a telefont és hívta a rendőrséget. Később a rendőrök megtalálták a gyanúsított baseball sapkáját a garázsban. Ramirez ezen az éjszakán még egyszer lecsapott a közeli Monterey Parkban.
Egy rendőr megvizsgált egy üres sárga Chevroletet, aminek még járt a motorja. Amikor az autó felé igyekezett, meglátott egy nőt feküdni a földön. Odafutott, hogy megnézze mi a baja. A nő harisnyája szét volt tépve és a lábán egy nagyon csúnya zúzódás volt. Azonnal hívta a mentőket. Amikor visszament a nőhöz, talált egy fém medált és egy összegyűrt húszdolláros csekket a járdán. A 30 éves tajvani nő, Tsia-Lian Yu meghalt, még mielőtt beértek volna vele a kórházba.
A gyilkos vágyait nem elégítette ki Okazaki megölése, ezért megtámadta ezt a nőt is. De ez sem volt elég neki, és három nappal később megölt egy nyolc éves kislányt is Californiában.
Egy héttel később, 1984. március 27-én ismét felbukkant.
1984. március 27-ének reggelén Peter Zazzara szüleit ment meglátogatni. 60 éves apjának volt egy pizzériája, felesége pedig ügyvéd volt. Többszöri csengetésre senki sem nyitott ajtót, így bement. Amit ott talált, borzalmas volt.
Apja a dolgozószoba ágyán volt. Lelőtték. Mrs. Zazzara ki volt kötözve az ágyhoz meztelenül. Szemeit kivájták. Megszúrták az arcát, nyakát, hasát és az ágyékát. Egy nagy T alakú vágás volt a bal mellén. A lakást felforgatták és elvitték az értékeket.
Ezekkel a gyilkosságokkal Ramirez felfedezett egy neki való módszert: a férfiakat gyorsan lelőtte, hogy ne legyenek útban, így kiélhette a nőkön perverzitásait. Hat héttel később visszatért a Monterey Parkba, és betört Harold és Jean Wu otthonába. Először lelőtte a 66 éves Mr. Wu-t. 63 éves feleségét megverte, szerette volna megtudni, hol tartották a pénzüket. Az asszony kezét hátrakötötte, míg átkutatta a házat. Miután megtalálta, amit akart, bevitte a nőt a hálószobába és megerőszakolta, majd távozott.
Ám Mr. Wu nem halt meg szörnyű fejsérülése ellenére, és hívta a rendőrséget. Egy nappal később meghalt. Mrs. Wu adott egy személyleírást a támadóról.
Két héttel később, május 30-án, a 41 éves Ruth Wilson arra ébredt, hogy egy elemlámpa világít az arcába. Támadója megparancsolta neki, hogy keljen fel és menjen be a 12 éves fia szobájába. Megbilincselte a fiút és bezárta a fürdőszobába. Ráförmedt Ruthra: „Ne nézz rám! Ha még egyszer rám nézel fejbelőlek!”
A nő azt hitte, hogy ő egy rabló és felajánlotta neki, hogy odaadja minden értékét, hátha ez kielégíti a férfit. De ez nem volt elég neki, megerőszakolta a nőt. Ruth azt mondta Ramireznek, hogy nagyon boldogtalan élete lehetett, ha ezt tette. Ramirez otthagyta őt. Később felhívták a rendőrséget, azok személyleírást kértek. A nő egy magas spanyolként írta le a férfit, hosszú, sötét hajjal.
A támadások tovább folytatódtak Los Angelesben. Az újságok „Éjszakai vadászként” emlegették a tettest. Pedig Ramirez még csak most kezdett belelendülni. 1985 nyarán már teljes őrjöngésbe csapott át.
Május 29-én a 83 éves Malvia Kellert, és testvérét, a 80 éves Blanche Wolfet lakásukban találták meg. Mindkettejüket agyonverték egy kalapáccsal, olyan erővel, hogy annak nyele szétrepedt. Blanch füle mögött egy lyuk éktelenkedett, combjára rúzzsal egy pentagramot rajzoltak. A második pentagramot a fürdőszoba falán találták meg. A rendőrök megállapították, hogy a tetemeket két vagy három nappal a támadás után fedezték fel.
Egy hónappal később, június 27-én, Ramirez megerőszakolt egy hat éves kislányt Arcadiában.
Egy nappal később megtalálták lakásában a 32 éves Patty Higgins holttestét, átvágott torokkal.
Öt nappal később július 2-án, a 71 éves Mary Louise Cannon holttestére bukkantak, szintén átvágott torokkal. Lakását feldúlták.
Július 5-én Ramirez megtámadta a 60 éves Deidre Palmert, de a nő túlélte sérüléseit.
Két nappal később Joyce Lucille Nelson testét otthonában találták meg. A 61 éves nőt egy tompa tárggyal ütötték le. Ugyanezen az éjjelen a Monterey Parkban, a 63 éves Linda Fortuna hajnali fél négykor egy magas, vékony, feketébe öltözött ember motoszkálására ébredt. A férfi, akire illett az „Éjszakai vadász” leírása, egy pisztolyt szegezett rá. Bevitte a fürdőszobába és ráparancsolt, hogy maradjon csendben. Felforgatta a lakást azután visszatért a nőhöz. Meg akarta erőszakolni, de nem volt erekciója. Ettől megalázottnak érezte magát, a nő biztos volt benne, hogy meg fogja őt ölni. De a férfi összeszedte amit akart, és otthagyta őt.
Kevesebb, mint két hét múlva, Ramirez új helyet választott magának: Glendale-t. Maxson Kneilinget és feleségét, Lelát az ágyukban találták meg fejbelőve, és mindkettőt borzalmasan összeszabdalták egy késsel. Lehetséges, hogy mindkettejüket azonnal megölte és haláluk után megcsonkította őket. De az sincs kizárva, hogy Mrs. Kneilinget életben tartotta, hogy perverz fantáziáját kiélhesse rajta.
Chitat Assawahemet fejbelőtték míg aludt. Feleségét, a 29 éves Sakimát megerőszakolták és orális szexre kényszerítették. Ezután megbecstelenítette a pár nyolc éves kisfiát. Életbenhagyta a nőt, de elvitte a házból az összes pénzt és ékszert.
Augusztus 6-án Ramirez megtámadott még egy párt, Christopher és Virginia Petersent. Mindkettőt fejbe lőtték, de nem haltak meg. Mr. Petersen felkelt az ágyból és elkergette a betolakodót golyóval a fejében. Mindketten túlélték a támadást.
Két nappal később megölte a 35 éves Ahmed Ziat, majd kiélte vágyait annak feleségén.
Los Angeles rettegett. Az „Éjszakai vadász” egyre sűrűbben csapott le. A kérdés csak az volt, mikor és hol. Ramirez úgy döntött észak felé veszi az irányt.
1985. augusztus 18-án Peter és Barbara Pant San Franciscoban, saját lakásukban találták holtan. Mindkettőt fejbelőtték. Mrs. Pan túlélte ugyan a támadást, de örök életére rokkant maradt. Szobájuk falára rúzzsal egy pentagramot rajzolt a tettes és a „The Ripper” szót írta fel, ami a Judas Priest rockegyüttes egyik számának a címe. A rendőrök megállapították, hogy a gyilkos a nyitott ablakon át jött be. A nyomozók találtak egy golyót Mr. Pan fejében, ezt elküldték a törvényszékieknek Los Angelesbe. A golyók egyeztek két másik helyszínen találtakéval.
A san franciscoi rendőrség elővette a megoldatlan bűnügyek aktáit, és találtak is két olyan ügyet, ami illett az „Éjszakai vadászhoz”. 1985. február 20-án Mary és Christina Caldwellt lakásukban ölték meg.
Lehetséges, hogy az „Éjszakai vadász” 1985-ben Los Angelesben és San Franciscoban egyaránt aktív volt, de erre a san franciscoi rendőrség nem jött rá?
Pánik uralkodott el a városokon. Hogy lecsillapodjanak a lakosok, Diane Feinstein polgármester beszédet intézett hozzájuk az „Éjszakai vadász” utáni nyomozásról. A támadó számlájára írható 15 támadás, 14 gyilkosság, és 5 nemi erőszak. A san franciscoi rendőrök megragadták az alkalmat, amikor egy olcsó motel tulajdonosa elmondta nekik, hogy egy férfi, akire illik az „Éjszakai vadász” leírása, már többször is megszállt nála. Emlékezett rá, hogy a férfinek nagyon rosszak voltak a fogai és állandóan bűzlött. A rendőrök ellenőrizték a szobát, amiben utoljára megszállt. Találtak egy falra rajzolt pentagramot.
Augusztus 17-én megtámadták Mr. És Mrs. Pant. A nyomozóknak ezenkívül elmondta egy férfi, hogy vett néhány ékszert egy embertől, akire illett a leírás. Az ékszerek a Pan házaspáré voltak.
Augusztus 24-én, míg a rendőrök próbálták kideríteni ki lehet a tettes, Ramirez újabb párt szemelt ki magának. Egy informatikus és 29 éves felesége épphogy lefeküdtek aludni, amikor lövéseket hallottak meg. A férfi súlyosan megsebesült. Mielőtt a nő felfoghatta volna mi történt, a betolakodó megragadta és bevitte egy másik szobába, ahol megkötözte. Elmondta a nőnek, hogy ő az a gyilkos, akiről mostanában írnak az újságok és szólnak a hírek a tévében. Átkutatta a házat, de nem talált semmit, amit könnyen el lehetne lopni és értékes is. Visszatért a nőhöz és kétszer is megerőszakolta. A nő elárulta, hogy van egy kis eldugott pénzük.
„Esküdj meg a Sátánra!”- mondta a betolakodó.
A nő megesküdött, hogy amit mondott igaz.
A férfi megtalálta a pénzt és megszámolta. A nő remélte, hogy most már otthagyja őt a férfi. De az még nem végzett.
„Esküdj meg, hogy szereted a Sátánt!”- parancsolta.
A nő félt, hogy bántani fogja ezért azt tette, amit mondott. Ezután orális szexre kényszerítette a nőt. Ezután távozott. A nő gyorsan az ablakhoz ment, így láthatta, amint a férfi egy narancssárga Toyotába száll be. Azonnal hívta a rendőrséget.
Egy fiatal fiú már korábban is látta ezt az autót a környéken. Gyanúsnak tűnt neki ezért felírta a rendszámát. Másnap felhívta a rendőrséget, akik megtudták, hogy az autó lopott. Megtalálták az autót és rajta egy használható ujjlenyomatot. Az ujjlenyomat Ricardo Leyva Ramirezé volt. Megpróbálták megtalálni, mielőtt ismét lecsapott volna.
Hét nappal az informatikus és felesége megtámadása után, Ramirez egy új autót keresett, amit el tudna lopni. De erre szerencsétlenségére rossz területet választott. Egy spanyolok által lakott területet, mert úgy hitte, itt majd el tud vegyülni a tömegben. De arra nem volt felkészülve, hogy az itt lakók milyen tüzesen fogják védeni tulajdonaikat.
Megpróbálta ellopni Faustino Pinon értékes vörös Mustangját. Ramirez azt hitte, a szerencse vele van, mert a kocsi nem volt bezárva és a kulcsok is benne voltak. Beszállt és beindította a motort. De azt nem vette észre, hogy a kocsi tulajdonosa a jármű alatt feküdt és éppen a sebességváltót javította. Amikor Pinon meghallotta, hogy beindította valaki a motort, kiugrott az autó alól. Felháborodásában, hogy valaki el akarta lopni autóját, benyúlt az ablakon és elkapta Ramirez nyakát.
„Fegyverem van!”- figyelmeztette Ramirez, de Pinont ez nem érdekelte.
Ramirez sebességbe tette az autót és megpróbált elmenekülni, de nem sikerült. Nekiütközött egy kerítésnek azután egy garázsnak. Pinon kirángatta a kocsiból Ramirezt. Az talpra állt és átrohant az úton, amikor meglátta a 28 éves Angelina de la Torrest beszállni a Fordjába. Megfenyegette a nőt, hogy megöli, ha nem adja oda neki a kocsi kulcsait. A nő segítségért kiáltott mire megjelent férje, a 32 éves Manuel.
Időközben Jose Burgoin, aki megtudta, hogy Pinon kocsiját el akarták lopni, hívta a rendőrséget. Segített Pinonnak és mikor meghallotta Angelina sikítását, odahívta a fiait (a 21 éves Jamiet és a 17 éves Juliot) is. Odarohantak a nőhöz és meglátták a férfit is, aki megfenyegette. Jamie felismerte a férfit az újságokban közreadott fotók alapján, és rájött, hogy akit lát az nem más, mint az „Éjszakai vadász”.
Jamie a nyomába eredt, és sikerült elkapnia Ramirezt, de az ismét elfutott előle. Majd váratlanul megállt és a fiúk szemébe nézett. Rájuk nevetett és kinyújtotta a nyelvét. Eljátszotta az őrültet, de támadóit ez csak egy pillanatra zavarta meg. Ismét nekitámadtak és leütötték. Ramirez ájultan esett össze.
Egy nappal azután, hogy képeit közölték az újságokban, Ramirezt őrizetbe vették és rács mögé dugták. Jelenleg is halálos büntetésére vár a San Quentin börtönben.
RR: Ideges vagy?
FHF: Egy picit, alig. Nemrég csináltam egy interjút Mansonnal. Ilyenkor kicsit feszült vagyok. Tudod, nem lehet tudni, hogy jót kérdez-e az ember vagy felidegesíti vele a másikat.
RR: Oh, hát.. vágjunk bele, majd meglátjuk. Tényleg nem bánok semmilyen kérdést.
FHF: Jó. Kezdjük a nőkkel. Miért vonzódnak hozzád egyesek ennyire?
RR: Szerintem azért mert elmondhatnak nekem bármit. A nők kedvesek annak aki az én helyzeteben van, de mióta itt vagyok több időt töltök azzal, hogy kapcsolatokról beszélgetek velük és lett egy két igazán jó barátom is. Néhányuk vallásos, és megpróbálnak segíteni rajtam.
FHF: Mit gondolsz Isten megmenthet téged?
RR: Nem, a saját utamat járom. Ahhoz egy csoda kellene, hogy megváltozzak. De nyitott vagyok és meghallgatok bármit.
FHF: Vallásos környezetben nőttél fel?
RR: Nagyon. Apám és anyám mindig elvitt templomba Mexicoban és Texasban ahol éltünk. A vallás nagy szerepet játszott az életemben.
FHF: Gondolod ez ragadta el a képzeletedet?
RR: Ez ennél több volt, a mindennapos életem része volt. Ahogy éreztem, és gondolkodtam. Később a tinédzser éveim alatt elentmondások kezdtek gyötörni, és ez még most is így van. Érted? A jó és a rossz, amit tanultam Istenről és a Sátánról.
FHF: Gondolod, hogy Isten szemmel tart minket?
RR: Igen.
FHF: A legtöbb tinédzserben felmerülnek ezek a kételyek.
RR: Az életem azon szakaszában minden tettemnél próbáltam megfejteni, hogy Isten hogyan fog ítélkezni ezek felett.
FHF: És mire jutottál?
RR: Uh, a tinédzserkorom nem volt túl jó. 17 éves koromban elég problémás lettem. Olyan életet kezdtem élni ami anyámnak nem tetszett. Így 17 évesen kirakott otthonról és igen nehéz volt az életem akkor. Kocsikat és pénztárcákat kezdtem lopni, meg hasonló dolgokat.
Aztán megpróbáltam visszamenni és újrakezdeni az iskolát is de anyám megint kirúgott otthonról. Elkezdtem drogot és egyéb dolgokat árulni, hogy fenn tudjam tartani magam. Aztán Californiába mentem.
FHF: Ott kerültél kapcsolatba a sátánizmussal?
RR: Nem, már azelőtt is godoltam rá. Hittem benne. Úgy hiszem a gonosz egy olyan erő ami mindenkiben benne van, csak elő kell hívnunk.
FHF: Mikor kezdtél aktívan foglalkozni ezzel a dologgal?
RR: 1980 körül. 2 hónapra börtönbe kerültem rablás miatt. Ott találkoztam egy pasassal, aki sátánista volt. Azalatt a 2 hónap alatt sok időt töltöttem vele, aztán én ugyan kiszabadultam, de az elmém nem. Mindenre emlékeztem amit mesélt nekem, ami körülbelül így hangzott: „Miért imádjuk a jó fiút, amikor nem teszünk éppen túl jó dolgokat?” Ez valahogy logikusnak hangzott, olyasvalamihez imádkozni ami oltalmaz téged abban amit csinálsz.
FHF: Hogyan fogadtad el ezt az imádatot?
RR: Ez lassan alakult ki. Elkezdtem könyveket olvasni róla, és olyan emberekkel találkozni akik benne voltak ebben a dologban. A sátánistáknak még több hitre van szükségük mint a keresztényeknek, mert Krisztust érezni lehet, Lucifert kevésbé, de mindenkiben ott lapul.
FHF: Voltál valaha sátánista fekete misén?
RR: Csak egyszer, de tartottam a megfelelő távolságot. Nem voltam annak a csoportnak a tagja. Éjjel történt egy temetőben. De azt nem mondanám el mit csináltak. Én és egy barátom biztos távolságból néztük őket. Sosem bíztam az emberekben. Pláne nem ezekben.
FHF: Miért?
RR: Ismertek engem és az életmódomat. Ők beköphettek volna a rendőrségen, hogy én vagyok az „Éjszakai vadász”.
FHF: Milyen dolgokkal vádoltak meg?
RR: Mindennel amit el tudsz képzelni.
FHF: A tárgyalásodon Los Angelesben fekete ruhában, napszemüvegben jelentél meg. Élvezted a felhajtást?
RR: A tárgyalásra járkálni elég fárasztó volt, de jobb volt mint a cellámban ülni. Nagyon monoton tud lenni. A szemüveg akár hiszed akár nem a kontkaktlencséimet helyettesítette, csak sötétített üvege volt. Hogy élveztem-e? Hmm. Inkább mentem volna strandra vagy ilyesmi.
FHF: A magatartásod a tárgyalás alatt kb azt sugározta: „Szarok a világra.”
RR: Akkora negatív reklámot kaptam, nem akartam megadni az embereknek azt az örömöt, hogy elbukva lássanak. Meg hát nem is éreztem magam elbukva. A média szívtelen szörnynek állított be pedig tényleg nem vagyok ilyen. Szóval hagytam az embereknek hogy azt gondoljanak amit akarnak.
FHF: Sokat olvasol?
RR: Igen, eléggé. Ajánlanék mindenkinek egy könyvet Mark Twain-től, aminek a címe a Titokzatos idegen. A Sátán földön tett látogatásáról szól. Nagyon jó könyv. Szeretem a horrot is, olyasmiket ami érdekes számomra. A halál mindig elbűvölt.
FHF: Van a halálban szexualitás?
RR: Szexualitás? Lehet. A szex az egyik legfontosabb és legerőteljesebb dolog.
FHF: Mikor gondoltál először a halálra?
RR: 11 évesen. Láttam ahogy az unokatestvérem lelövi a feleségét. Nem volt akkora trauma de megijedtem. Visszamentünk apámmal a gyilkosság helyszínére, egy apartmanba, összeszedni néhány cuccot, amíg az unokatestvérem börtönben volt. A ágy tiszta vér volt. A nő ott landolt a lövés után. Egy 38-as kaliberű pisztollyal lőtték fejbe. A szoba csendessége és a halál érzése furcsa dolog volt. Jól ismertem azt a nőt. Ez volt az első eset hogy kapcsolatba kerültem a halállal és azóta is érdekel.
FHF: Mit jelent számodra a vér?
RR: A vér az ami minden élőlényt éltet, de ez csak vér. Hallottam olyanokról akik megisszák egymás vérét és ez örömöt okoz nekik. De tudod, engem nem különösebben érdekel ez. A vér az vér, ennyi.
FHF: Hiszel abban, ha megölsz valakit akkor birtokolni fogod az erejét?
RR: Az inkák és a maják hittek ebben, lehetséges. Nekem személy szerint semmi hasonló élményben nem volt részem.
FHF: Kiket értesz az „éjszaka hadserege” alatt?
RR: Az embereket, az olyanokat akik az éj leple alatt tevékenykednek, akik érzik, hogy nem tartoznak a többséghez. Akik máshogy éreznek és viselkednek mint az átlag. A legtöbben a csorda tagjai, szerepet játszanak és nem mondják ki azt amit valójában gondolnak.
FHF: Amikor halálra ítéltek azt mondtad: „Nem nagy ügy. A halál mindig a területemem van.” Milyen területről beszéltél?
RR: Veszélyes életet éltem. Kocsikat loptam, lelőhettek volna. Embereket raboltam ki, meg is ölhettek volna. Így amikor halálraítéltek sem jelentett túl sokat nekem.
FHF: És most?
RR: Most még kevesebbet jelent.
FHF: Megérdemled a gázkamrát?
RR: Ez is csak vérszomj. Amikor az állam kivégez valakit nevetve teszi, így én is nevetni fogok.
FHF: Még mindig a jó és a rossz között érzed magad?
RR: Mindenkiben benne van a jó és a rossz is. Én 100%-ig gonosz akartam lenni, de nem ment. Néha túl nyugis vagyok. De a legtöbb ember tudja palástolni a haragját és gyűlöletét, én nem. Az én gyűlöletem olyan szintre emelkedett amit már nem bírtam elviselni, még a fejem is belefájdult. Szóval ha bedühödök az egy elég extrém dolog. Nincsen köztes állapota.
FHF: Melyik a kedvenc magazinod?
RR: Nem is tudom, sokat szeretek, főleg a Hustlert, de nem azért amire gondolod. Elég nehéz itt beszerezni. Én a paródia részét szeretem. Az élet egy vicc, és én szeretem ha valaki viccet csinál abból amit mindenki kurvára komolyan vesz. Ahogy Freddy Mercury mondta „Előbb utóbb mind meghalunk, így semmi nem számít igazán”.
„Szeretek embereket ölni. Szeretem nézni, ahogy meghalnak. Szeretném fejbelőni őket, hogy tekeregjenek a földön, majd abbahagyják. Vagy szeretném őket felvágni egy késsel, és nézni, ahogy elfehéredik az arcuk. Szeretem a vért.”
„Minden pszichopatának vannak érzelmei.”
„Már régen feladtam, hogy szeressek és boldog legyek.”
„Ti férgek tesztek engem beteggé. De bosszút állok. Lucifer mindannyiunkban ott van.”
„A sorozatgyilkosok ugyanazt csinálják kicsiben, mint a kormányok nagyban. Ők a modern idők termékei, és ezek vérszomjas idők.”
„Adjatok egy pisztolyt, hogy orosz rulettet játszhassak. Inkább meghalok, minthogy életem nagy részét börtönben töltsem.”
„Sátánista vagyok.”