Joel David Rifkin 1959. január 20-án született a New York-beli East Meadowban. 17 nőt ölt meg „pályafutása” során (1989-1993), főként prostituáltakat vagy drogosokat. Joelt három hetes korában fogadta örökbe Ben és Jeanne Rifkin. A párocska annyira örült a kisfiúnak, hogy három évvel később úgy döntöttek örökbefogadnak még egy kislányt is. A család ezután költözött East Meadowba, ahol Joel élete nagy részét töltötte. Kisgyerekként igen félénk volt, és ügyetlen, ami miatt a többi gyerek gyakran kigúnyolta őt. Az iskolában nem teljesített túl jól, annak ellenére, hogy 128-as IQ-ja volt. Érdekelte az újságírás, ezért főiskolán tanulta tovább a mesterséget. Tanulás mellett elvállalt különböző kisebb munkákat, és azt a kis pénzt, amit ezekből össze tudott szedni általában prostituáltakra költötte. 1987 februárjában Joel nevelőapja öngyilkosságot kísérelt meg, már nem bírta elviselni a rák okozta fájdalmakat. Ezzel a tettével felébresztette Joel depresszióját. Ebben az időben alakult ki nála a fanatizmus erőszak, gyilkosság és prostituáltak felé. 1987. augusztus 22-én őrizetbe is vették egy prostituált inzultálása miatt Long Islanden. Ezt a kis incidenst Joel eltitkolta családja előtt. Első gyilkosságát 1989. márciusában követte el, amikor is megölt egy prostituáltat, majd közösült a holttesttel, feldarabolta és egy folyóba dobta. A nőre később csak „Susieként” emlékezett vissza. Susie erősen drogfüggő volt. Joel azt állította, hogy egy idő után már nem tudta kontrollálni magát, és többször is megütötte a nőt. „Elvesztettem az önuralmam. Csak akkor álltam le, amikor már elfáradtam.” A nő még mindig élt ekkor, és egy óvatlan pillanatban jól meg is harapta Joel egyik ujját. Ezután a férfi megfojtotta Susiet. Nem ez volt az első és utolsó ilyen eset, Joel négy éven át folytatta a gyilkolást, ami 17 emberéletbe került. Áldozatait általában a kocsijában vagy otthonában ölte meg, ahol testvérével és anyjával élt. A második gyilkosságra több mint egy év múlva került sor. A kiszemelt prostituált Julie Blackbird volt. Joel felvette őt és hazavitte east meadow-i otthonába. Anyja nem volt otthon, így nyugodtan kettesben lehettek. Másnap reggel kilenc óra körül fojtotta meg a lányt, majd megpróbált közösülni a holttesttel, de kudarcot vallott. Feldarabolta a testet, a fejet és a torzót a folyóba dobta, a végtagokat pedig egy csatornába. Julie maradványait sosem találták meg. A következő áldozat Barbara Jacobs, a szintén drogos prosti volt. Joel 1991. július 13-án vette fel őt. Hazavitte, és Barbara az aktus után elaludt. A férfi ekkor lépett akcióba, leütötte egy szék lábával, majd megfojtotta. Amikor holttestét megtalálták, azt hitték, hogy túladagolásban halt meg. A halál valódi okára csak évekkel később derült fény, amikor Joel vallomást tett. Mary Ellen DeLuca-t ez év szeptember 1-én látták utoljára. 22 éves volt és szintén hasonló múlttal rendelkezett, mint „elődei”. Joel a Jamaica Avenue-n szedte fel a lányt. Kocsikáztak egy kicsit, majd Joel megkérdezte tőle, hogy szeretne-e meghalni, amire a lány igennel felelt. Joel később azt mondta, hogy ez volt az egyik legbizarabb eset az összes közül: „Nem tett semmit, csak elfogadta a halált.” Ennél a gyilkosságnál akadt némi problémája, mivel túl világos volt még ahhoz, hogy eltüntesse a holttestet, így vett egy nagy utazótáskát, és abba tette bele a lányt. Az ötletet Hitchcock Téboly című filmjéből vette. A lányt október 1-én találták meg, de nem tudták azonosítani és a halál okára sem derült fény. Névtelenül temették el, személyazonosságára csak Joel elfogása után derült fény. Yun Lee sem kerülhette el sorsát, ugyanúgy végezte, mint a többi lány. Nyolc nappal halála után találtak rá holttestére. A hatodik lány kiléte örökre titok maradt, mert Joel nem emlékezett a lány nevére. Lorraine Orvieto 28 éves volt, drogfüggő és HIV fertőzött. Joel vele is végzett. Csupán egy héttel Orvieto meggyilkolása után Joel ismét „vadászni” indult. 39 évével Mary Ann Holloman lett a férfi legidősebb áldozata. Holttesttét 1992. július 9-én találták meg, sikerült azonosítani, így maradványai visszakerülhettek családjához. Joel kilencedik áldozatára előbb leltek rá a rendőrök, mint a hetedikre és a nyolcadikra, ám neve örök rejtély marad, mert a gyilkos nem tudott visszaemlékezni rá. Ha tudta egyáltalán. A 25 éves Iris Sanchez szintén drogos és prostituált volt. Testét csak 1993-ban találták meg, amikor a férfi rajzolt egy térképet, aminek alapján a rendőrök megtalálhatták a nő holttestét. Anna Lopez 33 éves, három gyermek anyja, három különböző férfitól, prostituált és drogfüggő volt. Amikor holttestét megtalálták, hiányzott az egyik fülbevalója, ezt később Joel hálószobájában lelték meg. Violet O'Neill volt az első olyan áldozat, akit Joel hazavitt és ott ölt meg. Megfojtotta a lányt, majd a kádban feldarabolta. Torzóját egy műanyag zsákban találták meg, kezeit és lábait pedig egy táskában a Hudson folyóban. Mary Catherine Williamssel a férfi kétszer is „randevúzott” mielőtt az utolsóra sor került volna. Miután Joel megölte a nőt, megtartotta annak ékszereit és bankkártyáit is. A 23 éves Jenny Soto volt az 1992-es év utolsó áldozata. Testét a Harlem folyóba dobta a gyilkos, ugyanoda, ahol Yun Lee-t találták meg 14 hónappal korábban. Ez után a gyilkosság után Joel 15 hétig senkire sem csapott le. Az 1993-as év első áldozata a 28 éves Leah Evens volt. Testét május 9-én találta meg két biciklis. Később megtalálták Joel otthonában a nő jogosítványát. Lauren Marquez volt a férfi következő áldozata. Augusztus 20-án találtak rá holttestére. Az utolsó áldozat Tiffany Bresciani volt. 1993. június 23-án találkozott Joellel, beszállt a férfi autójába, elmentek egy kihalt parkolóba, ahol a férfi megfojtotta Tiffanyt. Ezután hazament a hullával a csomagtartóban. Épp csak hazaért, amikor az anyja elvitte a kocsit egy fél órás bevásárlókörútra, még mindig a holttesttel a csomagtartóban. Rifkinnek nem volt ideje eltüntetni a hullát, de az anyja nem vette észre. Három nappal később úton volt a holttesttel, hogy megszabaduljon tőle, amikor megállították őt a rendőrök. Hiányzott a hátsó rendszámtáblája. Ezzel Joel számára véget is értek szabadlábon töltött napjai. 1993. június 28-án kezdték el Joel kihallgatását. Az egész nyolc órán át tartott, amialatt a férfi mind a 17 gyilkosságát bevallotta. (Állítólag a kihallgatás alatt legalább húszor kért ügyvédet, de mindig visszautasították.) Elmondta a lányok nevét, akikére emlékezett legalábbis, térképeket rajzolt a holttestek hollétéről is. Joel a kihallgatás során tárgyilagosan beszélt, a gyilkosságokat csak mint incidenseket, eseményeket emlegette, áldozataira pedig neveik helyett számokkal hivatkozott. Emlékezete messze nem volt tökéletes, sokszor nem emlékezett dátumokra, vagy nevekre. Néha csak az utca nevére emlékezett, ahol a lányok „dolgoztak”. Joel védője Robert Sale lett. 1994-ben bűnösnek találták és 203 év börtönbüntetést kapott, 2197-ben lesz esedékes a fellebbezése, amin valószínűleg ő már nem lesz jelen…