Alacsony ember volt, a kezei és a hangja is inkább volt nőies, mint férfias. Néhány interjúban célzott rá, hogy ő nem az a típus akiért rajonganak a nők, és hiányait céltudatosságával igyekezett pótolni.

Moira Martingale a Kannibál Gyilkosok c. könyvében leírja, hogy Issei Sagawa, egy brilliáns japán hallgató mennyire megszállottan rajongott a magas nyugati nőkért.
Végül a fantáziálás nem volt elég, és miközben angol irodalmat tanult a Wako Egyetemen Tokióban, megtetszett neki egy német nő, aki nyelvet tanított neki.

„Amikor megláttam ezt a nőt az utcán - mondta később egy interjúban - azon tűnődtem, hogy meg tudnám enni.”

Egy nyári napon bemászott a nő lakásának ablakán, azzal a szándékkal, hogy megöli. Legnagyobb örömére a nő éppen aludt. Ráadásul alig volt rajta valami. Sagawa keresett valamit amivel leszúrhatta volna, egy esernyő akadt a kezébe. De mielőtt bármit is tudott volna tenni, a nő felébredt és meglátta. Elkezdett sikítani, mire a férfi megijedt és elmenekült a lakásból.

Ám nem felejtette el vágyát. Úgy gondolta, hogyha legközelebb jobban felkészül, akkor biztosan ki tudja majd elégíteni a vágyát. Elkezdett tervezgetni, és keresni egy új áldozatot, akit már nem enged elszökni. Néhány évvel később Párizsba utazott, ahol megismert egy nőt, akit sehogy sem tudott kiverni a fejéből. Lassanként megpróbált a közelébe férkőzni.

Amíg egy párizsi egyetemen tanult 1981-ben, megismert egy gyönyörű nyugati nőt, Renee Harteveltet. Számára ő volt a tökéletes nő, úgy érezte egyből beleszeretett.

Renee egy 25 éves szőke, független nő volt. Három nyelven beszélt és francia irodalmat tanult. Sagawa megkérte a nőt, hogy tanítsa német nyelvre, és a lány beleegyezett. Jól elbeszélgettek művészetről, és a lánynak tetszett Sagawa intelligenciája. A férfi szerelmes leveleket írt neki, koncertekre és kiállításokra hívta. A lány is meghívta őt néha a lakására egy teára, néha még táncoltak is együtt. Egy nap Sagawa meghívta a lányt ebédre a lakásába. Megkérte, hogy olvasson el neki egy verset tökéletes német kiejtésével. Hamarosan ismét meghívta a lány ebédre. Fel szerette volna venni kazettára, ahogy Renee verset olvas. A lány elfogadta a meghívást 1981. június 11-én, Sagawa pedig felkészült, hogy beteljesítse vágyát.

Vett egy 22-es kaliberű fegyvert. Megtöltötte, mire Renee megérkezett. Japán szokás szerint a földre ültette és teát adott neki, amibe egy kis whiskey-t tett. Megvárta míg az ital hatni kezd, ezután elmondta a lánynak, hogy szerelmes belé, és szeretne vele lefeküdni. De a lány elutasította. Rokonszenvesnek találta, de nem vonzotta szexuálisan. Csak a barátja akart lenni. Sagawa beleegyezett. Azután elővett egy verseskönyvet és a lányt egy székbe ültette. Amíg a lány olvasott, Sagawa elővette a fegyvert és hátulról lelőtte. Renee leesett a székről. Levetkőztette a holttestet, ami nem ment könnyen. Elővett egy kést és levágta a mellét, valamint az orrát. Először ezeket fogyasztotta el.

„Megérintettem a csípőjét, és azon gondolkodtam, hol harapjak bele először.” Végül a fenekénél döntött, majd egy későbbi interjúban részletesen elmondta mit csinált, és minek milyen volt az íze.

Ahogy mélyebbre hatolt a késsel, hogy elérje a húst, egy darabot a szájába vett. „Úgy olvadt szét a számban, mint a nyers tonhal egy sushi étteremben.”

Teljesen extázisban volt, az egész test az övé lehetett. 32 éves koráig kellett várnia, hogy beteljesüljön az álma, de végül sikerült.

Egy elektromos késsel feldarabolta a testet, egy részét még aznap megsütötte és mustárral elfogyasztotta. Lefotózta a testet és szexuális aktust folytatott vele. Amikor evett a testből a kazettát hallgatta, amin a nő verseket olvasott fel. Mikor mindezzel végzett, a test maradványait bevitte a hálószobájába és azzal aludt. Tudta, hogy másnap el kell tüntetnie minden bizonyítékot. A következő napon, mivel a testnek még nem volt szaga elhatározta, hogy belekóstol még egyszer. A kart vette célba. „Sosem gondoltam volna, hogy ennyire jó ízű lesz.”

Ekkor már sok légy keringett a holttest körül, Sagawa kezdte érezni, hogy „elvesztette” Renee-t. Feldarabolta és egy nagy táskába tette a darabokat. A darabolás annyira felizgatta, hogy maszturbálni kezdett. Felfedezte a belső szerveket is, majd levágta a nő fejét. Amikor minden a táskába került, hívott egy taxit. Egy parkban akarta elrejteni a táskát, de meglátták őt. Sagawa megijedt és otthagyta a csomagot ahol volt. A szemtanúk odamentek a táskához, és mikor felfedezték mi van benne, azonnal hívták a rendőrséget. A rendőrök nagy erőkkel kezdték keresni a tettest.

Eközben Sagawa visszatért lakásába és megette a megmaradt részeket, amiket a hűtőjébe tett. Minden nap megevett egy újabb darabot, amelyek szerinte az idővel egyre édesebbé váltak.

Sagawa egyszer egy brit újságírónak elmondta, hogy kannibál gondolatai már gyerekkorától kezdve vannak. Arról fantáziált, hogy magas, szőke, fehér bőrű nőket fog megenni.

A gyilkosság után két nappal kopogtatott a rendőrség Sagawa ajtaján. A férfi beengedte őket. Benéztek a hűtőbe is, ahol egy női test részeit találták meg. Sagawa készségesen elmondta, hogy mit tett és beszámolt arról is, hogy régebben pszichológushoz is járt. Vallomása olyannyira részletes volt, hogy  a bíró úgy döntött, nincs szükség tárgyalásra. Több pszichológus is megvizsgálta; végül arra jutottak, hogy Sagawat sosem lehet kigyógyítani. Amíg egy pszichiátrián tartózkodott, sok japán ember írt neki a kannibalizmusról, és Sagawa rájött, hogy nem is olyan egyedülállóak vágyai.

Sagawa apja, Akira egy igen gazdag és befolyásos ember volt. Sagawa mindössze 15 hónapot volt börtönben, 1985. augusztusában szabadon engedték, amit főképp apjának köszönhetett. Még egy útlevelet is kapott, hogy Németországba utazhasson.

Televízióban is fellépett és boldogan beszélt tetteiről. Japán pornófilmekben is feltűnt és írt négy regényt. Az egyikben gyilkosságát részletezte. Apjának köszönhetően el tudott futni a büntetés elől és erre igen büszke volt.

Sagawa jelenleg is élvezi a média felhajtását és a rengeteg interjút, abszolút nem érzi, hogy bármi rosszat tett volna. Weboldalán azt is megmagyarázza, hogy a kannibalizmus nem is annyira undorító dolog. Aki művészetére kíváncsi az is megtalálhatja itt amit keres. Egy magazinban azt nyilatkozta, hogy arra vágyik, hogy egy fiatal nyugati nő megegye őt, mert csakis ez mentheti meg a lelkét.

„Ámulatba ejtett. Ő a legszebb nő, akit valaha is láttam. Magas, szőke, tiszta fehér bőr. Meghívtam a lakásomra egy japán ebédre. Elfogadta. Ebéd után megkértem, hogy olvassa fel nekem a kedvenc német expresszionista versemet. Miközben olvasott nem tudtam levenni róla a szemem. Miután elment még mindig éreztem az illatát. Megnyaltam az evőpálcikákat, amit használt. Éreztem a szája ízét. Nagyon vágytam utána. Meg akartam enni. Ha megteszem, örökké az enyém lesz. Nem tudtam menekülni ez elől a vágyam elől.

Megállapodtunk, hogy még egyszer elolvassa nekem a kedvenc versemet. Hazudtam neki. Azt mondtam, szeretném felvenni magnóra, ahogyan olvas. Elhitte. Mindent előkészítettem. A magnót a versnek, a puskát pedig az áldozatnak. Időben érkezett. Megittunk egy teát és egy kis whyskit. Ezután beszélgettünk, ő rámmosolygott. Sárga pólója alól kivillant gyönyörű fehér bőre, éreztem az illatát.

Beindítottam a magnót ő pedig elkezdett olvasni. Németül beszélt. A puskáért nyúltam, amit a fiókos szekrény mellé rejtettem. A háta mögé álltam és egyenesen a fejére céloztam. Nem tudtam leállítani magam.

A teste leesett a székről a padlóra. Olyan volt, mintha engem nézne. Láttam az arcát, szemeit, az orrát, a száját és a vért, amint belepi a padlót. Beszéltem hozzá, de már nem válaszolt. A padlón egyre több vér lett. Megpróbáltam feltakarítani, de rájöttem, hogy úgysem tudom elállítani a vérzést. Nagyon nagy csend volt. A halál csendje borította be a szobát.

Elkezdtem levetkőztetni. Elég nehéz levetkőztetni egy halott testet, de végül sikerült. Gyönyörű fehér teste ott feküdt előttem. Annyit vártam már erre, és most itt volt. Megérintettem a fenekét, nagyon bársonyos volt. Elgondolkodtam, hogy hol harapjak bele először. Végül a fenekénél döntöttem. Az orrom hozzáért fehér, hideg bőréhez. Megpróbáltam erősen beleharapni, de nem ment. Megfájdult a fejem. Hoztam egy kést a konyhából és mélyen megszúrtam.

Hirtelen feltűnt a sárgás színű háj is, kukoricára emlékeztetett. Végül megtaláltam a vörös színű húst, levágtam belőle egy darabot és a számba tettem. Nem volt se illata, se íze. Még több darabot vágtam belőle, és mindet megettem. Ezután lefotóztam őt, majd szeretkeztem vele. Ahogy átöleltem, elhagyta a testét egy lehellet. Izgatott lettem, olyan volt, mintha élne. Megcsókoltam és azt mondtam neki, hogy szeretem. Ezután bevittem a testét a fürdőszobába. Ekkorra már eléggé kimerültem, de levágtam egy darabot a csípőjéből és megfőztem. Miután megsült leültem az asztalhoz és az alsóneműjét használtam szalvétának.

Bekapcsoltam a magnót, és ettem. Nem volt elég ízletes, így tettem hozzá egy kis sót és mustárt. Aztán visszamentem a fürdőbe, levágtam a mellét és azt is megsütöttem. Egészen megduzzadt, miközben főtt. Késsel és villával ettem meg, nem volt túl finom. Túl zsíros volt. Visszamentem és levágtam belőle még egy kicsit. Gyönyörű combjai voltak. Végre ehettem belőle. Végre örökre az enyém lett. Ez volt életem legjobb ebédje.

Ezután vele aludtam egész éjjel.

Másnap még mindig mellette volt, nem bűzlött. Be kellett fejeznem a feldarabolását. Betettem egy nagy táskába és a tóba akartam dobi. Ez lett volna a sírhelye.
Megérintettem hideg testét, és azon gondolkodtam, hogy kezdjek hozzá. Minden húst levágtam róla, mielőtt levágtam a végtagjait. Miközben a vádliját vágtam, hirtelen szerettem volna megkóstolni. Láttam a gyönyörű vöröslő húsát. Beleharaptam, nagyon lágy volt.

Miután megettem a vádliját, megnéztem magam a tükörben. Ezután véletlenszerűen választottam ki a testrészeket. Beleharaptam a kislábujjába. Ismét beleszúrtam a kést, belenyúltam a sebbe és a húst megettem. Ízletes volt. Utána a hónalja következett.

Végül felvágtam a nemi szervét. Elég rossz illata volt. Le akartam harapni a csiklóját, de nem sikerült. Levágtam és megsütöttem, nagyon finom volt.

Miután megettem, éreztem őt a testemben és elöntött a forróság. Megfordítottam a testét és felvágtam a fenekét, rossz szaga volt. Megsütöttem, de még akkor is bűzlött, ezért kiköptem.

Már egy nap telt el azóta, hogy megöltem. Jónéhány légy repkedett és zümmögött már a fürdőszobában. Megpróbáltam kizavarni őket, de mindig visszajöttek. Ellepték az arcát. Mintha csak azt mondták volna, hogy őt már örökre elvesztettem. Nem volt tovább. Eltávozott örökre, én romboltam szét, mint ahogy egy kisgyerek szétrombolja a játékát. Egy elektromos késsel akartam feldarabolni a testét, de nem sikerült. Nagyon hangos volt, ezért inkább egy baltát használtam. Jó néhányszor le kellett sújtanom. Nehéz munka volt. Levágtam a lábait. Ha élt volna, ez biztosan fájt volna neki.

Levágtam a karjait is. Még nehezebb volt, mint a lábakat. Karján még mindig rajta volt a karkötője és néhány gyűrű. Mikor megláttam hosszú ujjait egy új vágy tört rám. Az ő kezét használtam a maszturbáláshoz, izgatóak voltak az ujjai. Miután végeztem megpróbáltam leharapni az ujjait. Nem sikerült, csalódott voltam. Műanyag zsákokba tettem a lábait és a kezeit. Aztán az arcát néztem, olyan csendes volt. Kicsi orra volt, és szép szája. Míg életben volt szívesen beleharaptam volna, és most kielégíthettem ezt a vágyamat is. Nagyon könnyű volt leharapni az orrát. Nem volt túl jó íze. Levágtam a szájából is egy darabot, de nehéz volt megrágni. Úgy döntöttem későbbre hagyom és megsütöm. Addig betettem a hűtőbe.

A nyelvét is kivágtam. Megnéztem magam a tükörben. A nyelve az enyémhez ért.

Megpróbáltam megenni a szemeit is. Nehéz volt beleszúrni, pedig ez volt az arca legpuhább része.

Felvágtam a hasát. Kivágtam egy darab húst és megettem. Lassan megjelentek a belső szervei is. Amikor belenyúltam a hasába, megcsapott az erős szag. Megérintettem valamit… a méhe volt. Úgy halt meg, hogy sosem hordott gyermeket a hasában. Ez egy kis időre letaglózott. Kiszedtem az össze belső szervét. Ezután levágtam a fejét, ez volt mind közül a legnehezebb. Levágtam a húst a nyakáról, és megláttam a csontot. Ismét megpróbáltam használni az elektromos kést, de nem ment. Maradt a balta. Műanyagzsákba tettem a fejét is. Mindent beletettem egy nagy táskába, nagyon nehéz volt. Ezzel végeztem. Éjfél körül járhatott. Hívtam egy taxit.

Ezután hazamentem, bekapcsoltam a tévét és kinyitottam a hűtőt. Megfőztem ami megmaradt és megterítettem. Tettem hozzá, sót, mustárt és paprikát. A húsa napról napra lágyabb és édesebb lett.”