Judy Dykton úgy döntött, hogy tanul egy kicsit közelgő ideggyógyászati vizsgájára. Mivel igen meleg és párás idő volt, kinyitotta az ablakot. Ekkor meghallotta Cora kétségbeesett kiáltását: „Jézusom, mind meghaltak!” Azonnal odaszaladt Cora Amuraohoz, és belépett a szobájába. Meglátta a meztelen Gloria Davyt megkötözve, egy ruhadarabbal fojtották meg, olyan erősen hogy belevágott a húsba is. Elrohant Mrs. Bisonnehoz, majd visszamentek a gyilkosság helyszínére. Leona Bonczak is csatlakozott hozzájuk. Hamarosan ráleltek a többi holttestre is, mindenütt rengeteg volt a vér. Nyolc nőt öltek meg. Mrs. Bisonne felhívta a dél-chicago-i kórházat. Joe Cummings a közelben járőrözött, és meghallotta, hogy rádión valaki segítséget kért. Hamar a helyszínre érkezett, ahol ő is átfésülte a házat. Csak Cora élte túl az esetet. Kis idő múlva megtelt az utca rendőrökkel. Jack Wallenda megvizsgálta a holttesteket. Először Gloria Davyt, akinek a testén ondót fedezett fel. A következő Pamela Wilkening volt, őt szívenszúrták. Mellette Suzanne Farris feküdt, nyakán és mellén 18 késszúrást számoltak össze. Mary Ann Jordan következett, őt háromszor mellbeszúrták, volt egy szúrás a nyakán és szemén is. Nina Schmale nyakát eltörték, de rajta is voltak szúrásnyomok. A 24 éves Valentina Paison torkát elvágták. Mellette Merlita Gargulló feküdt, akit megfojtottak és leszúrtak. Ezután Patricia Matuseket látta meg. A rendőrök végigpásztázták az utcákat, hátha találnak valami gyanúsat. Cora megadta a gyilkos személyleírását: kb. 182 cm magas, szőke hajú, 72 kg, délies beszédű. Wielosinski nyomozó beszélt a közeli benzinkutassal, hátha látott egy a leíráshoz hasonló férfit a napokban arrafelé. Emlékezett egy fickóra, aki két napja otthagyta a táskáját, türelmetlen volt, nehogy lekésse a hajóját és ezzel együtt egy munkát is. A férfi elég magas volt, szőke hajú, délies kiejtésű. Azt mondta, lekéste a hajóját, ezért ajánlott neki egy szobát a közelben. A rendőrök elmentek az összes olcsóbb motelbe, hátha találnak valamit. Elmentek a Tengeri Kereskedelmi Szövetséghez is. Ott egy ügynök emlékezett egy tengerészre, akinek munkát ajánlott, és akinek délies kiejtése miatt nem mindig értette tisztán, mit mond. Előhalászott a szemetes kosárból egy megbízást, amin a Richard B. Speck név állt. Teljesen illett rá a megadott személyleírás. Speck kb. délelőtt 10:30-kor érkezett meg Pete Bárjába frissen, tisztán és kipihenten, övében egy vadászkéssel. Egy hónappal ezelőtt adta zálogba 25 karátos óráját, egy kis alkohol miatt. Most azonban volt egy kis pénze, így visszaváltotta az órát Crawfordtól, a bár csaposától. Ezután megkérte, hogy letehesse kését a pult mögé, majd hosszas monológba kezdett a Vietnamban töltött időszakáról. Arról, hogyan ölt meg késével jópár embert. Hirtelen beugrott a bár mögé, felkapta a kését, és Crawford nyakához szorította. Azután annyit mondott, így ölte meg azokat, akiket meg kellett. Crawford cseppet sem volt lenyűgözve. Speck délies sármjával csak annyit mondott, hogy viccnek szánta az egészet. Egy törzsvendég, William Kirkland elvette Speck kését. Ő azt állította, hogy egy hajón szerezte a kést, ám valójában sógora, Gene Thornton adta neki. Az incidens után átment Kirklanddel egy másik bárba, a Soko-Gradba. Itt hallotta először, hogy a napokban történt mészárlásnak van egy túlélője. Odafordult ivócimborájához és ezt mondta: „Biztosan egy mocskos seggfej volt, aki ezt tette.” Nem sokkal ezután Speck kiment telefonálni. Wielosinski a hívás alapján kiderítette Speck utolsó hívásának a számát. A húgáét. Az egyik ügynök felhívta Speck sógorát, hogy van egy állása Speck számára a Tengeri Kereskedelmi Szövetségnél. Ám Speck gyanút fogott, így nem ment el a találkozóra, hanem hazament, összecsomagolt és hívott egy taxit. Amíg az meg nem érkezett, beült a közeli bárba és nekiállt billiárdozni. Ekkor megjelent három egyenruhás, akik egy magas szőke délies kiejtésű férfit kerestek. Speck mindössze pár méterre volt a rendőröktől. A csapostól nem kaptak segítséget. Amikor megérkezett a taxi, Speck megitta a maradék italát, megtörölte a száját kézfejével, és kislisszolt az ajtón. Betette a csomagját a kocsiba és Reddel, ivócimborájával együtt beszállt, észak felé indultak. Red hamarosan elhagyta a taxit, Speck egyedül maradt. A taxisnak gyanús lett, amikor utasa nem tudta megadni testvére címét, ahová igyekeztek. Speck nem tudván, hogy merre járnak, rámutatott egy épületre, kiszállt majd megvárta, míg a taxi elhajt. Fanny Jo Holland látta kiszállni Specket a taxiból. A napsütésben tetoválását is láthatta. Speck elindult a Rush Street felé, ahol elég sok bár volt. A közeli Raleigh hotelben szállt meg, és Otha Hullingertől foglalt egy szobát, John Stayton néven. Stayton Speck egyik texasi barátja volt. Az egyik ügyintéző, Algy Lemhart emlékezett a részeges Speckre, aki egyszer felvitt magához egy színesbőrű lányt, aki Richardnak szólította a férfit. Fél óra múlva a lány lejött az emeletről, és azt mondta Lemhardtnak, hogy Specknek fegyvere van. Ő értesítette Hullingert az esetről. Aggódott, ezért kihívta a rendőrséget. Speck még félig részegen arra ébredt, hogy két rendőr áll az ágya mellett. Felöltözve feküdt az ágyon, a párna alól pedig kikandikált egy pisztoly. Megkérdezték tőle, hogy miért tart magánál fegyvert. Speck azt hazudta, hogy a fegyver nem az övé, hanem a kurváé, aki fent volt nála. Mikor rákérdeztek a nevére azt válaszolta: Richard Speck. A rendőrök belenéztek a tárcájába, megtalálták a személyijét és az útlevelét. 15 perc alatt kikérdezték, elkobozták a fegyvert és távoztak. Ebben az időszakban ellenőrizték le a meggyilkolt diákok szállásán talált ujjlenyomatot is. Kiedrítették, hogy honnan rendelt taxit magának, a taxis pedig még emlékezett Speckre, és arra, hogy hová fuvarozta. Azonnal rendőröket küldtek a helyszínre. Kapcsolatba léptek a nővérével, Martha Thompsonnal is, majd elfogták Red nevű cimboráját. Speck elhagyta a hotelt, azt mondta Lemhardtnak, hogy a mosodába megy. 15 perccel ezután állítottak be a rendőrök egy fotóval, ami alapján Lemhardt felismerte Specket. 1966. július 19-én Flannagan parancsnok az utcákat járta Speck után, amikor befutott a rádiójára egy hívás: a gyilkosság helyszínén talált ujjlenyomatok valóban Specktől származtak. Most már mindenki tudta, hogy hamarosan elkapják a tettest. Elmentek az állami ügyvédhez, William J. Martinhoz, aki megírta az elfogatási parancsot. Eközben Speck eladta néhány dolgát, hogy legyen egy kis pénze italra. Hazament, berugott, összetörte az egyik üveget és felvágta az ereit. A földön mindenütt újságok hevertek az ő képével. Egyik jó barátja, Claude „Félszemű” Lunsford éppen hazafelé tartott, amikor meglátta az egyik újságon barátja képét. Azonnal felkereste, és belecsöppent barátja öngyilkos akciójába. Elhagyta a szobát, és névtelenül felhívta a rendőrséget, hogy a férfi, akit keresnek a Starr Hotelben tartózkodik. Ám a rendőrség nem küldött ki oda egyetlen embert sem. Specket kórházba szállították. Ugyanabba, amelybe a halott nővéreket is. Leroy Smith, egy első éves gyakornok mosta le Speck karjáról a vért, amikor felfigyelt a karján egy tetoválásra: balhéra születtem, volt rátetoválva. Szólt az egyik munkatársának, hogy hozza be az újságot, amit a másik teremben hagyott. Specket azonnal felismerték, és kihívták a rendőrséget. Richard Benjamin Speck 1941. december 6-án született Illinoisban. Nyolc gyerekből ő volt a hetedik, és imádta az apját, aki Richard 6 éves korában hunyt el. Vallásos család lévén, anyja megtiltotta, hogy a házban alkohol legyen. De amikor hozzáment Carl Lindberghez, már nem undorodott az italtól. Dallasba költöztek. Lindberg alkoholista volt, és haragját sokszor Specken töltötte ki. Speck az iskola alatt mindig idősebb srácokkal csavargott. Speck megnősült, és állítólag lett egy gyerekük is. Házasságuk elég rövidéletű volt, Speck ebben az időszakban sok időt töltött börtönben. Felesége Shirley azt állította, hogy Speck megerőszakolta őt, mondván, hogy neki négy-ötször van szüksége a szexre naponta. 1966 januárjában beadta a válópert, csupán hat hónappal a gyilkosságok előtt. Ugyanebben az évben Dallasban Speck részesévé vált egy késelésnek és egy rablásnak. A késelésért mindössze 10 dollár büntetést kellett kifizetnie, a rablás viszont visszajuttatta volna a börtönbe. Így testvére, Carolyn segítségével felült az első buszra, ami elvitte őt Chicagoba, másik testvéréhez, Marthahoz. Pár napot itt maradt, azután Illinoisba utazott, ahol gyerekkorában élt. A család barátainál lakott. Egy hónapig dolgozott, mint asztalos, azután már csak a helyi bárokba járt inni. A Palace Tap nevű volt az egyik kedvence. Ahogy általában, most is kérkedett az egyik picérnőnek azzal, hogy megölte a volt felesége férjét Dallasban. Sok embernek feltűnt az akcentusa, vontatott beszéde. 1966. április 2-án, a 65 éves Mrs. Virgil Harrist megtámadták az otthonában. Hátulról lefogták, egy kést szorítottak a torkához. Támadója erős déli akcentussal beszélt. Megparancsolta neki, hogy ne csapjon zajt. Ezután levágta a ruháját, megkötözte és megerőszakolta. Április 13-án Mary Kay Pierce-t, egy pincérnőt, holtan találtak a Franks Place kocsma mögött. A máját kiszedték. Specket kikérdezték a rendőrök, de szokásos sármja és ravaszsága miatt ez elég rövidre sikeredett. Megígérte, hogy 19-én újra megjelenik, hogy folytassák a dolgot, de sosem jött vissza. Kinyomozták, hogy a Christy Hotelben szállt meg, itt ékszereket találtak, amik Mrs. Harris házából tűntek el. Más lopott tárgyakat is találtak nála. A hotel tulajdonosa látta Specket néhány órával a rendőrök érkezése előtt, amint elhagyta csomagjaival az épületet. Azt mondta, hogy a mosodába megy, ehelyett a buszon látta meg. Végül elkapták a már említett módon. William Martin ügyvéd remélte, hogy Specket bíróság elé lehet majd állítani. Cora, az egyetlen túlélő távol tartotta magát a sajtótól és minden fajta szerepléstől, egészen a tárgyalásig. Amíg Speck a kórházban lábadozott nem gondolta volna, hogy Martin beviszi Corát, hogy azonosítsa őt. Beöltözött nővérnek, és egy másikkal együtt bement Speck szobájába, azonnal felismerte a férfit, aki azon a bizonyos éjszakán megölte nyolc évfolyamtársát. Most már egyre több bizonyíték volt Speck ellen: ujjlenyomat Speck nem tudott elszámolni azzal, hol volt a gyilkosság idején Cora azonosította őt szemtanúk látták őt a közelben azon az éjjelen találtak egy kést a Calumet folyóban megtalálták a helyszínen Speck egyik pólóját, amin az ő ondója volt De ő nem vallotta be a gyilkosságokat. Mindenesetre bíróság elé állhatott, beszámíthatónak találták, de szociopatának. A tárgyalás 1967. április 3-án, hétfőn kezdődött. Először sorra vették a bizonyítékokat, majd végül behívták Corát is. Itt is megkérték, hogy azonosítsa a gyilkost. Ő odament Speckhez, a szemébe nézett, és azt mondta, ő a gyilkos. Speck mindezt közömbösen hallgatta végig öltönyében, és sötét szemüvegében. Ezután Cora elmesélte, hogyan történt a gyilkosság. Négy kopogtatást hallott az ajtón. Kinyitotta, meglátta Specket, aki elég magas volt, fekete ruhát viselt és egy pisztolyt tartott a kezében. A szobából áradó fény megvilágította szőke haját. Cora a pisztolyt bámulta. A férfi hátralökte őt. „Hol vannak a szobatársaid?”- kérdetze Corát miközben elkapta a karját. Merlita éppen ekkor kelt fel. Speck lement a két lánnyal a hallban lévő hálószobába. Felkapcsolta a lámpát, és meglátott három nőt, éppen aludtak. Cora, Merlita és Valentina elbújtak a fürdőszobában. Aztán az egyik nővér bekopogott hozzájuk, és azt mondta, hogy a férfi nem akarja bántani őket, erre a lányok kijöttek. Speck Ninara és Patre szegezte a pisztolyt, miközben Pamelát a derekánál fogta. Ezután lekapcsolta a villanyt. „Pénzt szeretnék, New Orleansba akarok utazni.” –mondta Speck, majd mindenkitől elkérte a pénztárcáját.   Ekkor ért haza Gloria Davy egy randevúról. Benyitott a hálóba és felsikoltott, mikor meglátta Specket pisztollyal a kezében. Neki is csatlakoznia kellett a lányokhoz. Speck felvágta az ágyneműt csíkokra, és megkötözte a lányok kezét és lábát. Két másik ápoló, Mary Ann és Suzanne nyitott be a szobába, és meglátták Specket, és a megkötözött lányokat. Speck bezárta őket egy másik hálószobába. Mivel azok nagyon hadakoztak ellene megfojtotta, és leszúrta őket. Ezután visszatért Pamelához, és őt is leszúrta. Ninát is megszúrta a nyakán, és egy párnával megfojtotta. Ezután Valentina és Merlita következett. Pat Matuseket, hasba szúrta, kivette a máját és megfojtotta. Gloriát, aki részegen aludt az esti ivászattól, megerőszakolta. Cora átmászott egy másik ágy alá, a falhoz préselte magát és várt. Csak ő élte túl a gyilkosságot. 1967. április 15-én 49 percnyi tanácskozás után megszületett az ítélet: Specket bűnösnek találták minden gyilkosságban. Kimondták rá a halálos ítéletet. Ám ezt elkerülte, az ítéletét 50-100 évig terjedő börtönbüntetésre változtatták. Ám Speck még 20 évet sem töltött bent, 1991. december 5-én meghalt, szívinfarktusban. A boncolás során megnagyobbodott szívet, és elzáródott ereket találtak. A börtönben 99 kg-ra hízott fel. Holttestéért senki sem jelentkezett, se család, se barátok. Elhamvasztották. 1996. májusában Bill Curtis a CBS műsorvezetője kapott egy videokazettát. A bizarr videó a statesville-i börtönben készült, Speck hencegve és női mellekkel látható rajta ( valószínűleg a hormonkezelések miatt) egy kék selyem alsónadrágban, amint egy másik bentlakóval szexel. Az aktus előtt a gyilkosságairól mesélt. Amikor rákérdeztek, hogy miért ölte meg a lányokat, csak ennyit felelt: „Nem az ő éjszakájuk volt.” Ezután megkérdezték, mit érzett mialatt megölte őket: „Amit mindig. Nem voltak érzéseim.” Azt mondta, nem sajnálta őket. A videó készítése alatt kábítószereztek is. Ezután elmesélte, milyen érzés volt megfojtani valakit: „Ez nem úgy megy, mint a tévében… akár 3 percig is eltarthat, és sok erő kell hozzá.” Speck még halála után is bebizonyította, hogy balhéra született.