1958-ban az akkor 18 éves Charles Starkweather nagyon elszánt volt. Elszánt, hogy elvegye a barátnőjét feleségül. Elszánt, hogy pénzt szerezzen, hogy ne legyen minden nap pénzszűkében. És elszánt, hogy elhagyja Nebraskát, ahol mindenki vesztesnek hitte.

Ő és Caril Fugate belekezdtek egy olyan gyilkosságsorozatba, ami megdöbbentette az egész országot. Az ő tetteik számos film alapjául szolgáltak, ilyen például a Badlands, a Született gyilkosok, vagy a Tiszta románc.

Charles Starkweather 1938. november 24-én született, egy tanulatlan, ám keményen dolgozó családban, Nebraskában. Ő volt a harmadik a hét gyerek közül, akiket Guy és Helen Starkweather nevelt. Szegények voltak, de Charlienak viszonylag boldog gyermekkora volt. Anyja, Helen pincérnőként dolgozott.

Charlie korai évei kellemesen teltek, de iskolai élményei traumatikusak voltak. A kényelem, amit otthonában érzett, az iskolában összeomlott. A többi gyerek sokszor kinevette beszéde és kicsit görbe lábai miatt. Habár nagyon intelligens volt, ezt sosem érvényesítette, és lassan tanult. 15 éves korára rövidlátó is lett. A sport viszont az erőssége volt, ez volt az egyetlen dolog, ami jó hatással volt önbizalmára. Az iskolában ismerte meg Bob Von Buscht, aki az egyik legjobb barátja lett. Ő mondta Charlieról:

„Nagyon kedves tudott lenni, és ha kedvelte az embert, bármit megtett neki. Sokat viccelődött. De volt egy másik oldala is. Ilyenkor olyan volt, mintha a pokolból jött volna.”

Mindkét fiú James Dean rajongó volt. Minden filmjét látták.

Charlie barátja, Bob 1956-ban kezdett el találkozgatni Barbara Fugate-al. Charlie pedig annak húga iránt érdeklődött, aki éppencsak betöltötte a 13. életévét. Csinos, mosolygós, sötétbarna hajú lány volt. Charlie varázslatosnak találta őt.

Charlie 18 évesen abbahagyta az iskolát, és dolgozni ment. Főnöke nem tartotta túl sokra. Munkahelye Caril iskolája mellett volt, így minden nap láthatta. Megtanította vezetni, pedig még túl fiatal volt ahhoz, hogy legálisan vezethessen. Egyik nap Caril elvitte Charlie autóját és egy kisebb balesetet szenvedett vele. A fiú apjának kellett kifizetnie a károkat, ami nagy veszekedésbe torkollott, és Charlie úgy döntött elköltözik otthonról. Bob és Barbara lakásába költözött.

Charlie rájött, hogy csak bűnözés által juthat pénzhez. Szeretett volna venni egy játék kutyát Carilnak egy benzinkútnál, de nem volt rá elég pénze. És azt sem hagyták, hogy hitelbe vegye meg. Visszament Bobék lakására, elvitte a pisztolyát és visszatért a benzinkúthoz. A 21 éves Robert Colvert volt éppen szolgálatban egyedül. Volt egy fiatal felesége, aki babát várt.

Charlie ráparancsolt Colvertre, hogy nyissa ki a kasszát, de az nem tudta a kódot. Csak a főnök tudta. Ráparancsolt a fiúra, hogy szálljon be a kocsiba, majd amikor egy megfelelő helyre értek, fejbelőtte.

Az újságokban hamar megjelent a rablás és gyilkosság, ezen a területen ugyanis elég kevés volt a bűntény. Charlie átfesttette a kocsiját, de ezek után sok meggondolatlan dolgot tett, ami ráterelte a gyanút.

Charlie a gyilkosság után eufóriát és békességet érzett. Volt pénze, volt egy nője, és erősnek érezte magát tette miatt. Végre élvezhették az életet, hacsak egy kis időre is.

1958. január 21-én délután Charlie Carilék házához ment. Egy fegyvert is magával vitt, és bekopogott az ajtón. Caril anyja, Velda Bartlett nyitott ajtót. Főképpen apjára, Marionra volt mérges, amiért annyira ellenezte kapcsolatát a lányával. Caril 2 és fél éves húga, Betty Jean is otthon volt. Veszekedtek, és Charlie elhagyta a házat, megvárta Carilt míg kijön az iskolából és elmondta neki a történteket. A lány hazament és vitatkozni kezdett anyjával. Charlie is követte őt. Velda megütötte Charliet, aki a puskájáért nyúlt. Ekkor jött be Marion a szobába egy kalapáccsal. Charlie fejbelőtte. Ezután Velda neki akart esni egy késsel, de őt is lelőtte. Ettől még nem halt meg így Charlie többször is megütötte a puskával. Betty Jeanre is ez a sors várt.

Sosem derült ki igazán Caril reakciója és szerepe ebben a mészárlásban. Mivel csak Charlie és ő voltak a szemtanúk, az igazságra talán sosem derül fény.

A gyilkosság után megpróbálták eltüntetni a hullákat, és feltakarítani a vért. Még egy egész hetet maradtak a házban. Ebben az egy hétben számtalan látogató jött hozzájuk, de egyiket sem engedték be, mondván, az egész család nagyon beteg. Egy nap beállított Marion főnöke is. Bobék is ellátogattak hozzájuk, és gyanúsnak találták Charliékat. Elmentek a rendőrségre. Azok azonban semmi gyanúsat nem észleltek, így békén hagyták őket. Egyik nap Pansy, Caril nagymamája jött látogatóba, de nem voltak hajlandóak beengedni őt. Erre bedühödött és hívta a rendőrséget. Ők végre átvizsgálták a házat, és körözést adtak ki Charlie és Caril ellen, akik időközben rájöttek, hogy jobb lesz, ha elutaznak egy másik városba. Ám tudták, hogy Charlie kocsijával nem juthatnak messzire. Ideiglenesen Charlie családjának egyik barátjánál, August Meyernél szálltak meg, aki már kiskora óta ismerte a fiút. Nehéz megmondani miért, de Charlie fejbelőtte a férfit. Mint ahogy a többi gyilkosság, ez is növelte önbizalmát. Miközben a fiú eltüntette a holttestet, Caril bement Meyer házába, ellopta a pénzét, fegyvereit, evett egy kicsit majd álomba merült. Majd félve, hogy elkapják őket, fogták a fegyvereket és odébbálltak. Stoppolni kezdtek, megállt nekik a 17 éves Robert Jensen és a 16 éves Carol King. Charlie egy pillanat alatt a nyakukhoz szegezte fegyverét és a pénzüket követelte. Jensent hatszor lőtte fejbe, Carolt egyszer, és számtalanszor megszúrta. Míg mindez megtörtént Caril a kocsiban várt. Charlie elmesélte Carilnek, hogy megcsonkította King testét, mire a lány mérges lett, hogy a halott nő szexuálisan tetszett Charlienak. Elhajtottak Jensen kocsijával, és miközben arról beszéltek, hogy megszöknek elkövettek még egy irtózatos hibát. Visszamentek Lincolnba, ahol mindenki ismerte és kereste őket.

Január 28-án megtalálták Jensen és barátnője holttestét, valamint Charliék autóját.

Charlie elég jól ismerte a várost és kiszemelte a 47 éves C. Lauer Ward házát. Aznap Clara Ward és a cselédlány, Lillian Fencl voltak otthon a két kutyával. Lillian kinyitotta az ajtót, és Charlie egyből rászegezte a pisztolyát. Caril a kocsiban várt. Mivel Lillian nagyothalló volt Charlie leírta neki, mit tegyen. Clara is meglátta őket, és beleegyezett, hogy együttműködik Készített nekik egy kávét. Miután megitták, Caril bement a könyvtárszobába és elaludt. Éjjel egy körül Clara megkérte Charliet, hogy felmehessen az emeletre cipőt váltani. Pár perc múlva a fiú utánament és meglátta, hogy a nőnél egy 22-es kaliberű pisztoly van. Rálőtt Charliera, de elhibázta. Ekkor Charlie többször is megszúrta Clarat, a hátán, a nyakán és a mellén. Másfél óra múlva hazatért a ház ura is, akit szintén megöltek. Ezután visszatértek Lillianhez, kikötözték egy ágyhoz és halálra szurkálták. Charlie azt állította, hogy Caril ölte meg a cselédlányt, Caril pedig az ellenkezőjét állította. Másnap Ward unokatestvére hiányolta a munkából a férfit, ezért egész reggel hívogatta őket. Mivel senki nem vette fel a telefont, odament a házhoz, bejutott és felfedezte a holttesteket.

Január 29-én Caril és Charlie már Wyomingban voltak. Kerestek egy másik autót, amit ellophatnak. Merle Collinsonéra esett a választásuk, a férfit lelőtték. Elindultak a kocsival a hátsó ülésen Caril, az elsőn pedig Merle holtteste Charlie mellett. Pár perc múlva egy fiatal geológus megállította őket, segítséget akart kérni. Meglátta a holttestet az első ülésen. Időközben odaért William Romer nyomozó, és szemügyre vette a kocsiban levő fiatalokat. Caril hirtelen kiugrott a hátsó ülésről, sírni kezdett és kérte, hogy vigyék be a rendőrségre. Charlie elhajtott az autóval, de hamarosan utolérték.

Mindkettejüket gyilkossággal vádolták meg. És mindketten esélyesek voltak ara, hogy villamosszékben végezzék tetteik miatt.

Charlie tárgyalása 1958. május 5-én kezdődött. Eleinte védeni próbálta Carilt, ám amikor megtudta, hogy az nem barátnőjeként állítja be magát, hanem mint akit Charlie túszul ejtett, elkezdte rákenni a gyilkosságokat. Számos esetről állította, hogy a lány követte el őket.

„Bármikor megszökhetett volna, ha akar. Számtalanszor hagytam egyedül. Semmi nem állíthatta volna meg, hogy elszökjön.”

A bíróság egy nap alatt hozta meg döntését: mindkettejüket bűnösnek találták. Charliet 1959. június 25-én végezték ki, 21 évesen. Mivel Caril még csak 14 éves volt, a villamosszék helyett életfogytiglani börtönbüntetést szabtak ki rá. 1976-ban szabadon engedték.